Amikor Sztupa és Troché naprakészek lettek, már kaporszakálluk volt. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a neve elhallgatását kérő Sztupának és Trochénak volt rettenetesen hosszú kaporszakálla, még ha nem is mindig látszott jól. Amúgy tiszta szívás volt az egész, hisz hol voltak már az Óvári elvtársak, sok kis üres tekintetű tetű, futkostak, mint a mérgezett egér, kimenni Moszkvába, micsoda dolog, a főnök tud róla? Moszkvából szóltak, kisöreg. Igen, a főnöknek. S újra a repülőn, hányat is írunk? Ez már a 21. század, lézerautókon kéne suhanni méterekkel a talaj felett, s nem Moszkvába menni, hanem a Tau Cetire vagy valahová még messzebb, a bánatba. És Moszkva sem jobb, talán csak útközben jó, a stewardesseknek legalább már nincsen aranyfoguk, s mintha nyúlánkabbak is lennének, de nincsen már Szorkin sem, nem fogják kitalálni, a mája vitte el az öreg Sztrelokot, vagy a szíve, ki tudja, állítólag harminckét golyót kapott, mehetett ide is, oda is. Az Arbat sem a régi, de javukra legyen írva, most sem viszik túlzásba az adminisztrációt, s tulajdonképpen még igyekeztek is a veteránok kedvében járni, kerítettek valakit az átkosból, látták is néha, ott volt valami kifutófiú-szerűség Szorkin folyosóján, persze, kifutófiú: csőre húzott Makarovval a köpenye alatt. Most ezredesként mutatkozik be, emlékszik, hogyne emlékezne, ő is pont olyan akart lenni, mint akkor voltak az elvtársak, nyitott ing, hosszú haj, blue jeans, anorák vagy bőrdzseki. Perfetto? Esatto! Együtt szurkoltunk a szaltókirálynőnek, a csók, a taps, az éden, mi hiányzik még, istenem, az a kéttenyérnyi szőnyeg. Sztupa is tudta, Troché is tudta, hogy a ruszkik már csak ilyen érzelgősek, amilyen gyorsan csak tudtak, leléptek tehát, a kifutóból lett ezredes sem marasztalta őket, irány Los Angeles! Mint ordas marunk a vaskalaposakba!
Pénteken (3-án) megint elnézik a naptárt a Duna tévén, még nettó két hét van a Szent Patrik-napi murikig, de ők már nagyban tolják az írt. Este tizenegy után jön a Nem írnek való vidék, hogy egyem a szívit a híres magyar címadóknak. Tele van sztárral, a lap aljáig tartana a felsorolásuk, ezért csak Ray Stevensonról emlékezünk meg, tán épp e mű buktája tette, hogy a Róma Titus Pullója után nem lett a csávóból akkora nagy szám, mint amekkora lehetett volna. Most épp valami Thor figyel neki, hát, kösz. 1.20-kor meg A guardista jön, nyilván azért kell így írni, mert ír.
Szombaton egy Dennis Lehane- (ejtése feltehetően Lehány) regény, vagyis ilyen piff-puff, üsd-vágd, nem apád izé adaptációja dettó a Dunán, még szép: a Titokzatos folyó, ha lenne Tisza tévé, biztos ott adnák. Kevin Bakonyi a főszereplő, itt felejtették az ír napokról. Mondtam már, hogy zöld sziget?
Vasárnap kedvenc csatornánk a délutáni szundikálós műsorsávból integet vissza az öreg főnöknek, fél négy előtt Tüske a köröm alatt, libáznak benne a komcsik. Szerencsére mi sohasem tudunk libázni, este biztos véletlenül nyomják tíz után A keresztapát. Hogy végre elszakadjunk Magyarország főfolyójától, a Film Cafén fél hétkor Szép remények 2012-ből, sztárokkal, vacak. De a szép remények persze élnek. Ne tévézzenek!
