tévéSmaci

Gepárdvipera

  • tévésmaci
  • 2017. április 2.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché naprakészek lettek, már kaporszakálluk volt. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a neve elhallgatását kérő Sztupának és Trochénak volt rettenetesen hosszú kaporszakálla, még ha nem is mindig látszott jól. Amúgy tiszta szívás volt az egész, hisz hol voltak már az Óvári elvtársak, sok kis üres tekintetű tetű, futkostak, mint a mérgezett egér, kimenni Moszkvába, micsoda dolog, a főnök tud róla? Moszkvából szóltak, kisöreg. Igen, a főnöknek. S újra a repülőn, hányat is írunk? Ez már a 21. század, lézerautókon kéne suhanni méterekkel a talaj felett, s nem Moszkvába menni, hanem a Tau Cetire vagy valahová még messzebb, a bánatba. És Moszkva sem jobb, talán csak útközben jó, a stewardesseknek legalább már nincsen aranyfoguk, s mintha nyúlánkabbak is lennének, de nincsen már Szorkin sem, nem fogják kitalálni, a mája vitte el az öreg Sztrelokot, vagy a szíve, ki tudja, állítólag harminckét golyót kapott, mehetett ide is, oda is. Az Arbat sem a régi, de javukra legyen írva, most sem viszik túlzásba az adminisztrációt, s tulajdonképpen még igyekeztek is a veteránok kedvében járni, kerítettek valakit az átkosból, látták is néha, ott volt valami kifutófiú-szerűség Szorkin folyosóján, persze, kifutófiú: csőre húzott Makarovval a köpenye alatt. Most ezredesként mutatkozik be, emlékszik, hogyne emlékezne, ő is pont olyan akart lenni, mint akkor voltak az elvtársak, nyitott ing, hosszú haj, blue jeans, anorák vagy bőrdzseki. Perfetto? Esatto! Együtt szurkoltunk a szaltókirálynőnek, a csók, a taps, az éden, mi hiányzik még, istenem, az a kéttenyérnyi szőnyeg. Sztupa is tudta, Troché is tudta, hogy a ruszkik már csak ilyen érzelgősek, amilyen gyorsan csak tudtak, leléptek tehát, a kifutóból lett ezredes sem marasztalta őket, irány Los Angeles! Mint ordas marunk a vaskalaposakba!

Pénteken (3-án) megint elnézik a naptárt a Duna tévén, még nettó két hét van a Szent Patrik-napi murikig, de ők már nagyban tolják az írt. Este tizenegy után jön a Nem írnek való vidék, hogy egyem a szívit a híres magyar címadóknak. Tele van sztárral, a lap aljáig tartana a felsorolásuk, ezért csak Ray Stevensonról emlékezünk meg, tán épp e mű buktája tette, hogy a Róma Titus Pullója után nem lett a csávóból akkora nagy szám, mint amekkora lehetett volna. Most épp valami Thor figyel neki, hát, kösz. 1.20-kor meg A guardista jön, nyilván azért kell így írni, mert ír.

Szombaton egy Dennis Lehane- (ejtése feltehetően Lehány) regény, vagyis ilyen piff-puff, üsd-vágd, nem apád izé adaptációja dettó a Dunán, még szép: a Titokzatos folyó, ha lenne Tisza tévé, biztos ott adnák. Kevin Bakonyi a főszereplő, itt felejtették az ír napokról. Mondtam már, hogy zöld sziget?

Vasárnap kedvenc csatornánk a délutáni szundikálós műsorsávból integet vissza az öreg főnöknek, fél négy előtt Tüske a köröm alatt, libáznak benne a komcsik. Szerencsére mi sohasem tudunk libázni, este biztos véletlenül nyomják tíz után A keresztapát. Hogy végre elszakadjunk Magyarország főfolyójától, a Film Cafén fél hétkor Szép remények 2012-ből, sztárokkal, vacak. De a szép remények persze élnek. Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.