Egy hét kultúra 2021/15.

  • Narancs
  • 2021. április 14.

Interaktív

 Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

CENZÚRA Az olaszországi filmcenzúra hosszú korszaka ért véget április 5-én, amikor bejelentették, hogy megszüntetik az ország 1914-ben született filmes cenzúratörvényét. Az évszázados szabályozás miatt erkölcsi és vallási megfontolásokból a Cinecensura felmérése szerint csak 1944 óta 274 olasz, 130 amerikai és 321 más országban készült filmet érintett cenzúra, és több mint 10 ezer művet kellett valamilyen módon megváltoztatni, többek közt olyan rendezők munkáit, mint Federico Fellini. Bernardo Bertolucci Oscar-jelölt klasszikusát, Az utolsó tangó Párizsban című filmet például egészében betiltották, és szinte minden kópiáját megsemmisítették. A mostani bejelentés szerint ennek azonban vége, és ezentúl nem lehet erkölcsi vagy vallási okokból megakadályozni egy film bemutatását, illetve jelenetek kivágását előírni. Az új procedúra szerint a filmeseknek saját maguknak kell javaslatot tenniük filmjeik korhatár-besorolásáról, ezt pedig egy filmipari szakemberekből álló, 49 tagú testület hagyja majd jóvá.

MOZI Újra megnyitják Oroszország legrégebbi moziját. A moszkvai Hudozsesztvennij (Művész) moziban mutatták be anno Szergej Eisenstein filmtörténeti alapművé váló Patyomkin páncélosát 1926-ban, de a teremben megfordult Lev Tolsztoj is. A mozi az utóbbi hét évben felújítás miatt volt zárva. Az eredetileg kétszintes, eklektikus épületet 1909-ben adták át, és eleve mozgóképek vetítési helyének szánta a tervező, Nyikolaj Blagovescsenszkij. Az intézményt többször átalakították, hogy tartani tudja a lépést a műszaki eszközök korszerűsödésével, 1930-ban már itt mutatták be az első orosz hangosfilmeket, majd a színeseket is. Az épület műemlékként való helyreállítása 2014-ben kezdődött meg, újraalkották a 60-as években eltávolított homlokzati domborműveket, valamint visszakerült az eredeti „elektroszínház” felirat. A belső tereket korszerűsítették: egy 474 férőhelyes, két 47 férőhelyes és egy 21 férőhelyes termet hoztak létre. A tervek szerint a filmszínház a jövőben a kasszasikerfilmek helyett főként a művészi igényű filmekre koncentrálva fog üzemelni, emellett kulturális térként, könyvtárként, fesztiválok és közönségtalálkozók helyeként is használják majd. A mozit Florian Zeller francia író és rendező The Father című filmjének vetítésével nyitották újra, majd az április 23-tól 29-ig tartó Moscow International Film Festival (MIFF) részeként már itt is tartanak programokat és filmvetítéseket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.