Egy hét kultúra 2021/15.

  • Narancs
  • 2021. április 14.

Interaktív

 Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

CENZÚRA Az olaszországi filmcenzúra hosszú korszaka ért véget április 5-én, amikor bejelentették, hogy megszüntetik az ország 1914-ben született filmes cenzúratörvényét. Az évszázados szabályozás miatt erkölcsi és vallási megfontolásokból a Cinecensura felmérése szerint csak 1944 óta 274 olasz, 130 amerikai és 321 más országban készült filmet érintett cenzúra, és több mint 10 ezer művet kellett valamilyen módon megváltoztatni, többek közt olyan rendezők munkáit, mint Federico Fellini. Bernardo Bertolucci Oscar-jelölt klasszikusát, Az utolsó tangó Párizsban című filmet például egészében betiltották, és szinte minden kópiáját megsemmisítették. A mostani bejelentés szerint ennek azonban vége, és ezentúl nem lehet erkölcsi vagy vallási okokból megakadályozni egy film bemutatását, illetve jelenetek kivágását előírni. Az új procedúra szerint a filmeseknek saját maguknak kell javaslatot tenniük filmjeik korhatár-besorolásáról, ezt pedig egy filmipari szakemberekből álló, 49 tagú testület hagyja majd jóvá.

MOZI Újra megnyitják Oroszország legrégebbi moziját. A moszkvai Hudozsesztvennij (Művész) moziban mutatták be anno Szergej Eisenstein filmtörténeti alapművé váló Patyomkin páncélosát 1926-ban, de a teremben megfordult Lev Tolsztoj is. A mozi az utóbbi hét évben felújítás miatt volt zárva. Az eredetileg kétszintes, eklektikus épületet 1909-ben adták át, és eleve mozgóképek vetítési helyének szánta a tervező, Nyikolaj Blagovescsenszkij. Az intézményt többször átalakították, hogy tartani tudja a lépést a műszaki eszközök korszerűsödésével, 1930-ban már itt mutatták be az első orosz hangosfilmeket, majd a színeseket is. Az épület műemlékként való helyreállítása 2014-ben kezdődött meg, újraalkották a 60-as években eltávolított homlokzati domborműveket, valamint visszakerült az eredeti „elektroszínház” felirat. A belső tereket korszerűsítették: egy 474 férőhelyes, két 47 férőhelyes és egy 21 férőhelyes termet hoztak létre. A tervek szerint a filmszínház a jövőben a kasszasikerfilmek helyett főként a művészi igényű filmekre koncentrálva fog üzemelni, emellett kulturális térként, könyvtárként, fesztiválok és közönségtalálkozók helyeként is használják majd. A mozit Florian Zeller francia író és rendező The Father című filmjének vetítésével nyitották újra, majd az április 23-tól 29-ig tartó Moscow International Film Festival (MIFF) részeként már itt is tartanak programokat és filmvetítéseket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.