Egy hét kultúra 2021/21.

  • Narancs
  • 2021. május 26.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

ARANYKOR? Slavernij (Rabszolgaság) címen, az ország saját rabszolgatartó múltját feldolgozó kiállítást nyitott az amszterdami Rijksmuseum. A tárlatot a holland király, Willem-Alexander nyitotta meg, elmondva, hogy a kiállítás célja ébresztőként szolgálni az emberek számára azzal, hogy a rabszolgatartás témája köré rendezve rekontextualizálja a holland aranykor történelmét. A tárlat tíz valós személy sorsának történetén keresztül mutatja be a gyarmati korszak 250 évét. A kiállításon 140 tárgyi emlék és a rabszolgák sorsáról beszámoló dokumentumok láthatók, továbbá Rembrandt két, gazdag rabszolgatartókat ábrázoló portréja. A tárlat augusztus 29-ig tart, a jelenlegi hollandiai korlátozások miatt pedig egyelőre csak virtuálisan látogatható, a rijksmuseum.nl oldalon keresztül.

LOPÁS Freskókat ellopni önmagában is szokatlan, de még ritkább az, hogy végül sikeresen visszakerülhetnek eredeti környezetükbe. Ez történt azonban a Pompejii Régészeti Parkba visszakerülő falfestményekkel. A most újra kiállított darabok közül hármat még az 1970-es években loptak el, valószínűsíthetően a fő ásatási helyszíntől néhány kilométerre lévő ókori római város, Stabiae két villájának romos falairól. A falfestményeket aztán kicsempészték az országból, majd műgyűjtőkhöz kerültek Amerikába, Svájcba, később pedig Nagy-Britanniába. A műalkotásokra tavaly bukkant rá az olasz rendőrség, a képek egyike egy angyalt, a másik egy női táncost, a harmadik egy női fejet ábrázol. A megkerült freskókat május közepétől újra láthatja a közönség a Pompejii Régészeti Parkban, három másik olyan falfestménnyel együtt, amelyeket 2012-ben foglaltak le egy Civita Giulianában végzett illegális ásatáson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.