Egy hét kultúra 2021/42.

  • Narancs
  • 2021. október 20.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

ILLUSZTRÁCIÓ Október 15-én megnyílt a Pozsonyi Illusztrációs Biennálé (Bienále Ilustrácií Bratislava). A kiállítással egybekötött verseny, amely Európa egyik legrégebbinek és legnívósabbnak számító gyerekkönyv-illusztrációs díjait osztja, január 9-ig tart, és a pozsonyi várban látható. Az idei meghívottak között ráadásul rekordszámú, 15 magyar alkotó szerepel. Az ünnepi megnyitón átadták az idei díjakat is, a zsűri 42 ország több mint 300 illusztrátora közül választotta ki a nyerteseket. A biennálé nagydíját a spanyol Elena Odriozola nyerte el Mixed Feelings című munkájával. Az illusztrátoroknak járó öt Aranyalma-díjat egy koreai, egy mexikói, egy francia, egy orosz és egy kínai alkotó között osztották ki. A díjnyertes műveket nemcsak élőben lehet megtekinteni, hanem a rendezvény honlapján is (bibiana.sk/en/biennial-illustrations-bratislava) – és ezt érdemes is megtenni.

 

FORDULAT Igazi leleplezést prezentált a spanyol irodalmi díj, a Premio Planeta de Novela idei átadója. Az 1952 óta létező elismerés – amely jelenleg az egyik legmagasabb pénzdíjjal járó irodalmi kitüntetés – október 15-én tartott ünnepélyes kiosztóján a bűnügyi regények aktuális sikerszerzőjének számító Carmen Mola spanyol írónőt díjazták La Bestia című könyvéért. Csakhogy a díj kihirdetésekor kiderült: a krimiíró neve három forgatókönyv­írót takar, akik évek óta közösen alkották és jelentették meg ezen az álnéven regényeiket. A három alkotó – Jorge Díaz, Antonio Mercero és Agustín Martínez – nagy meglepetést okozott, ugyanis egészen a díjátadóig az egyébként titokzatos és magáról keveset eláruló Carmen Mola kilétéről csak azt lehetett tudni, hogy egy Madridban született, 40-es éveiben járó, háromgyerekes professzornő, aki szabadidejében írja történeteit. A trió az elmúlt négy évben három regényt írt, ezeket már tíz nyelvre lefordították, s százezres nagyságrendben adták el. Az álnév leleplezése után a három szerző továbbra is tervezi a közös a munkát, mostantól azonban már saját néven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.