Egy hét kultúra 2021/42.

  • Narancs
  • 2021. október 20.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

ILLUSZTRÁCIÓ Október 15-én megnyílt a Pozsonyi Illusztrációs Biennálé (Bienále Ilustrácií Bratislava). A kiállítással egybekötött verseny, amely Európa egyik legrégebbinek és legnívósabbnak számító gyerekkönyv-illusztrációs díjait osztja, január 9-ig tart, és a pozsonyi várban látható. Az idei meghívottak között ráadásul rekordszámú, 15 magyar alkotó szerepel. Az ünnepi megnyitón átadták az idei díjakat is, a zsűri 42 ország több mint 300 illusztrátora közül választotta ki a nyerteseket. A biennálé nagydíját a spanyol Elena Odriozola nyerte el Mixed Feelings című munkájával. Az illusztrátoroknak járó öt Aranyalma-díjat egy koreai, egy mexikói, egy francia, egy orosz és egy kínai alkotó között osztották ki. A díjnyertes műveket nemcsak élőben lehet megtekinteni, hanem a rendezvény honlapján is (bibiana.sk/en/biennial-illustrations-bratislava) – és ezt érdemes is megtenni.

 

FORDULAT Igazi leleplezést prezentált a spanyol irodalmi díj, a Premio Planeta de Novela idei átadója. Az 1952 óta létező elismerés – amely jelenleg az egyik legmagasabb pénzdíjjal járó irodalmi kitüntetés – október 15-én tartott ünnepélyes kiosztóján a bűnügyi regények aktuális sikerszerzőjének számító Carmen Mola spanyol írónőt díjazták La Bestia című könyvéért. Csakhogy a díj kihirdetésekor kiderült: a krimiíró neve három forgatókönyv­írót takar, akik évek óta közösen alkották és jelentették meg ezen az álnéven regényeiket. A három alkotó – Jorge Díaz, Antonio Mercero és Agustín Martínez – nagy meglepetést okozott, ugyanis egészen a díjátadóig az egyébként titokzatos és magáról keveset eláruló Carmen Mola kilétéről csak azt lehetett tudni, hogy egy Madridban született, 40-es éveiben járó, háromgyerekes professzornő, aki szabadidejében írja történeteit. A trió az elmúlt négy évben három regényt írt, ezeket már tíz nyelvre lefordították, s százezres nagyságrendben adták el. Az álnév leleplezése után a három szerző továbbra is tervezi a közös a munkát, mostantól azonban már saját néven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.