Egy hét kultúra 2022/35.

  • Narancs
  • 2022. augusztus 31.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

DEFINÍCIÓ A múzeumok nemzetközi szervezete, az International Council of Museums (ICOM) idei prágai konferenciáján döntött az új múzeumdefinícióról. A meghatározás megújítását évekre visszanyúló, hosszas egyeztetések előzték meg, a kérdésről több mint 120 nemzeti és nemzetközi bizottság fejtette ki véleményét. A 2007 óta érvényben levő definíciót a döntés szerint egy olyan meghatározás váltja, amely magába foglalja, hogy a múzeum egy a társadalom szolgálatában álló nonprofit, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és bemutatja a tárgyi és szellemi örökséget. Mindemellett a múzeumi intézmények mindenki számára nyitottak, hozzáférhetők és befogadók, elősegítik a sokszínűséget és a fenntarthatóságot; etikusan, szakszerűen, valamint a közösségek részvételével működnek és kommunikálnak. A definíció kiemeli a múzeumoknak az oktatásban, a gondolkodás fejlesztésében és a tudásmegosztásban betöltött szerepét is.

 

SIVATAG Ötvenkét év után Michael Heizer befejezte a tájművészet, land art ikonikus projektjévé váló művészeti alkotását, amelyen még 1970-ben kezdett dolgozni. A nevadai sivatagban felépített, City névre hallgató hatalmas komplexum mintegy másfél mérföld hosszan nyúlik el a homokban, s egyszerre imitálja az ősi városok szertartási építményeit és a modern városszerkezetet, egyes részei sziklákból, mások betonból állnak. Az alkotást szeptember 2-án meg is nyitották a látogatók számára, ám a biztonság érdekében – kizárólag megfelelő időjárás esetén – naponta mindössze hat fő tekintheti meg a várost, előre váltott jegyekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.