Egy hét kultúra 2025/15.

  • Narancs
  • 2025. április 9.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

GYÖKEREK Régóta húzódó jogi vita ért véget a franciaországi Auvers-sur-Oise-ban, miután a versailles-i fellebbviteli bíróság kimondta, hogy nem tekinthető köztulajdonnak az a földterület, ahol a feltételezések szerint Vincent van Gogh az egyik utolsó képét festette. A település polgármestere öt éven keresztül próbálta elérni, hogy szabadon látogatható legyen az a hely, amely a holland festőművész 1890-es, Fagyökerek címen ismert vásznán is látható. A gyökerek, amelyeket a francia Van Gogh intézet igazgatója 20. századi fényképek alapján azonosított 2020-ban, még ma is megvannak. A probléma csak az, hogy egy helyi házaspár telkéhez tartoznak, akik 2013-ban, az ingatlan megvásárlásakor még mit sem tudtak a gyökerek jelentőségéről.

ADOMÁNY A Tate Modern április 3-án jelentette be, hogy nagy értékű műtárgyadomány érkezett az intézmény gyűjteményébe az amerikai műgyűjtőházaspár, Jorge M. Pérez és Darlene Pérez felajánlásának köszönhetően. Az ajándékozás keretében a londoni galériába került többek között Joan Mitchell amerikai modern festőművész egyik monumentális alkotása, az 1973-ból származó Iva is. Az absztrakt expresszionizmus egyik vezető alakjának tartott Mitchell éppen száz évvel ezelőtt született, mintegy hat méter hosszú triptichonja pedig mostantól Mark Rothko Seagram Murals-sorozata mellett lesz kiállítva. Jorge M. Pérez, a milliárdos ingatlanfejlesztő a BBC-nek nyilatkozva elmondta, feleségével azt szerették volna, ha minél többen láthatnák a gyűjteményük darabjait. Maria Balshaw, a Tate igazgatója arról beszélt, hogy ez az egyik legfontosabb felajánlás a múzeum történetében. A Pérez házaspár adománya Joan Mitchell alkotása mellett több afrikai művész munkáját, valamint a Tate kurátori kutatásainak több millió dolláros támogatását is magában foglalja.

PLAKÁTMŰVÉSZET A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programsorozat részeként nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában Az Élet művészete – Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914) című kiállítás április 2-án. Az összesen több mint 200 műtárgyat be­mutató tárlat nem csak a korszak plakátjait és reklámgrafikai remekműveit, de könyveken, folyóiratokon, valamint kerámiá­kon és bútorokon keresztül a 19. és 20. század fordulójának szecessziós tárgykultúráját is megidézi. A kiállított műalkotások – csak plakátból mintegy 120 látható – elsősorban az intézmény plakátgyűjteményéből származnak, de az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből is érkeztek darabok. Az október 5-ig látogatható tárlaton mások mellett Rippl-Rónai József, Vaszary János és Ferenczy Károly alkotásai is szerepelnek, de kifejezetten plakátra szakosodott művészek, például Faragó Géza, Helbing Ferenc és Tuszkay Márton munkái is feltűnnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.