ÓZON A nagy kiterjedésű erdőtüzek nem csupán az élővilágban okoznak nehezen helyrehozható pusztítást, de súlyosan károsítják a Föld ózonrétegét is – ezt erősítette meg egy friss vizsgálat, amelyről a Nature közölt cikket. Először a 2019/2020 nyarán (az északi félteke telén) Ausztráliában tomboló, az eget befeketítő kiterjedt erdő- és bozóttüzek után igazolták műholdas mérések, hogy a sztratoszférába jutó füst valamiképpen károsította az ózonpajzsot is. A mostani friss kutatás tisztázta azokat a kémiai reakciókat, amelyek az ózonkárosodáshoz vezetnek: ezek szerint a sztratoszférába jutó por- és koromszemcsék anyaga lép reakcióba a már viszonylag ritkább gázok alkotta sztratoszféra molekuláival, továbbá a csökkenő mértékben, de még mindig a légkörbe jutó klórozott és fluorozott szénhidrogénekkel (CFC vegyületek) – a kémiai folyamatokat pedig a Napból érkező ultraibolya sugárzás indukálja. Ennek nyomán pedig olyan klórtartalmú, erősen reakcióképes szabadgyökök is keletkeznek, amelyek képesek elbánni a légköri (sztratoszferikus) ózonnal – amely pont abban játszik fontos szerepet, hogy leárnyékolja a Föld felszínét a nagy energiájú UV-sugárzás elől. A kutatók most attól tartanak, hogy a globális felmelegedés nyomán megszaporodó természeti tüzek lelassíthatják az ózonréteg gyógyulását.
ESZKÖZ Némely majomfélék akár véletlenül is előállíthatnak pattintott kőeszközöket – állítják azok a kutatók, akik hosszú időn át vizsgálták egy majomfaj, a közönséges avagy jávai makákók (Macaca fascicularis) viselkedését. A Science Advancesben megjelent cikkük szerint a megfigyelt makákók gyakran használnak kődarabokat afféle rögtönzött diótörőként különböző magok, illetve csontok feltörésére, ennek során eme improvizált eszközökről gyakorta válnak le olyan éles kőszilánkok, amelyek majdhogynem kőpengéknek néznek ki. Ezekhez hasonlókat gyakorta találnak a korai hominidák (emberősök) tárgyi emlékei után kutató régészek. Az ilyen, összesen 17 lelőhelyen azonosított, 3,3–1,56 millió éves, megmunkáltnak tűnő kődarabok egészen eddig a tudatos eszközkészítés bizonyítékaiként szolgáltak. Most a kutatók, miután korábban hasonló tevékenységet észleltek brazíliai csuklyásmajmoknál is, arra hívják fel a figyelmet, hogy sokszor ezek a kőpengék véletlenszerűen, habár a kövek eszközként való használata közben is keletkezhettek.
KONDENZÁTOR A napfényt hasznosítani és tárolni képes szuperkondenzátort építettek indiai szakemberek: a Journal of Materials Chemistry A. folyóiratban publikált tanulmány szerint vanádium-pentoxid és cink-oxid félvezető rétegeket helyeztek el flourozott ón-oxid üvegen, és ez az anyagi szerkezet alkalmassá teszi a kondenzátort a napfény generálta töltésáramlás hasznosítására és tárolására. Megalkotói szerint ez a berendezés nem csupán a látható fényt, de az ultraibolya sugárzást is képes hasznosítani. A szuperkondenzátorok azért is játszhatnak fontos szerepet például a megújuló energiatermelésben, mivel működésükhöz, az energia eltárolásához nincs szükség kémiai reakcióra (ami például az akkumulátorok belsejében zajlik). A kutatók szerint ezzel az akár 5 ezer töltési ciklusra is rendszeresíthető berendezéssel megnyílik az út az öntöltő, nagy kapacitású kondenzátorok elterjedése előtt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
