NAPVIHAR Erőteljes napviharok sorozata következett be május 8. után, a jelenség egy X5.8-as extrém erős napflerrel érte el a csúcsot május 11-én kora hajnalban: az erős flerek (avagy napfáklyák, a Nap felszínén tapasztalható felfénylések) a Föld felé irányuló koronakidobódásokkal (CME), a röntgenspektrumon érzékelhető sugárzással, valamint mágneses kitörésekkel is jártak. Ezek hatására több napon át a Kp9-es (más skála szerint a G5-ös), ritka erős földmágneses vihar zajlott bolygónk magasabb légkörében. Május 9-én egy a Nap felszínén található aktív régió X2.25 és X1.12 osztályú flert produkált, amelyek mindegyike koronakidobódással is járt, május 10-én ugyanezen régióban egy X3.98 osztályú, rendkívül erős flert érzékeltek a műszerek. A három május 8-i koronakidobódás végül 2024. május 10-én érte el a Földet, extrém geomágneses viharokat okozva, fényes és igen hosszan tartó sarkifény-jelenségekkel. A mostani geomágneses vihar volt a legerősebb, amely 2003 októbere óta érintette a Földet, és a sarkoktól távol is aurórajelenségeket (sarki fényt) váltott ki az északi és a déli féltekén is, a megszokottnál jóval alacsonyabb földrajzi szélességeken. Európában ezeket egészen Spanyolországig, Portugáliáig és Ciprusig láthatták, és a Kanári-szigeteken is észlelhetők voltak. Észak-Amerikában Floridáig, Mexikóig és a Bahamákig is megfigyelték a sarkifény-jelenségeket (aurórát), amelyek még Hawaii-on is láthatók voltak. A május 10-ről 11-re virradó éjszaka Magyarországon is sokan tapasztaltak és örökítettek meg az égen tipikusan bíbor-karmazsinvörös színű sarkifény-jelenséget.
ÉLET A Föld mágneses mezőjének időszakos gyengülése vezetett az élet hihetetlen mértékű burjánzásához 591–565 millió évvel ezelőtt – állítja egy friss, a Communications Earth & Environment folyóiratban publikált kutatás. Korábban is ismert volt a főleg puhatestű élőlényekből álló úgynevezett ediakara-fauna, az első olyan életközösség (bióta), amelyben többsejtű élőlények léteztek. 600 és 540 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és az életformák nagyfokú diverzifikálódása jellemezte, különösen az 575 és 565 millió évvel ezelőtti időszakban, amit eddig is a légköri és az óceáni oxigénszint növekedéséhez kötöttek. A mostani kutatás szerint legalább 26 millió éven keresztül a Föld mágneses mezője addig és azóta sem látott mértékben gyengült (a mai szintnél 30-szor gyengébb volt), ami lehetővé tette, hogy a földi hidrogén az űrbe távozzon – ez viszont megnövelte a szabad oxigén szintjét mind a légkörben, mind a tengerekben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
