OLAJ Hozzájárulhatunk a korai halálozás kockázatának csökkenéséhez, amennyiben a naponta elfogyasztott vajat növényi olajokra, azon belül is főleg olívaolajra, szójababolajra vagy repceolajra cseréljük – állítja a JAMA Internal Medicine folyóiratban közzétett tanulmány. A kohorszvizsgálat során több mint 200 ezer ember adatait vizsgálták meg három különböző populációban. Mindegyik vizsgálatba olyan résztvevőket vontak be, akik nem szenvedtek daganatos, szív- és érrendszeri betegségtől, cukorbetegségtől vagy neurodegeneratív betegségtől. A vaj bevitelét vajjal való főzéssel vagy étkezés közbeni hozzáadásával vették figyelembe, a növényi alapú alternatívái az olívaolaj, a szójababolaj, a kukoricaolaj, a repceolaj és a pórsáfrányolaj voltak. A legfeljebb 33 évet felölelő követés során a résztvevők táplálékbeviteli kérdőíveket kaptak a kiinduláskor és négyévente. A kutatók megfigyelték, hogy napi 10 gramm vaj helyettesítése azonos mennyiségű növényi olajjal a becslések szerint 17 százalékkal csökkenti a teljes halálozást, és 17 százalékkal csökkenti a rákos halálozást is.
ARC Egy legalább 1,1 millió éves korai embertől (Homo nemzetség) származó arccsonttöredék fosszíliáját találták meg Spanyolországban, a Sima del Elefante őslénytani lelőhelyen – a felfedezésről hírt adó paleoantropológus csapat tanulmánya a Nature-ben jelent meg. A korai pleisztocénből származó, azaz viszonylag korai embertani leletek eddig is kizárólag az Ibériai-félszigetről kerültek elő; a mostani lelet, a középső arccsont egy darabkája, a legrégebbi Homo-félétől származó arccsontlelet, amely ebben a régióban került elő. Datálása során a kutatók arra jutottak, hogy a fosszília kora 1,1 és 1,4 millió év közé tehető. A Spanyolországban korábban talált korai (850 ezer éves) Homo-félétől származó leleteket egy arccsontját tekintve a modern emberre hasonlító H. antecessor fajhoz sorolták – a mostani lelet a kutatók szerint jobban hasonlít a Homo erectusra. Az arccsonttöredékek mellett a helyszínen kőeszközöket és állati maradványokat találtak, amelyeket egykor gondosan feldolgoztak.
SZUPERNÓVA Akár több kihalási esemény is köthető az elmúlt egymilliárd év során a Naprendszer viszonylagos közelségében lezajlott szupernóvarobbanásokhoz – állítja egy asztrofizikus-csoport abban a cikkében, amely megjelenésre vár a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban. A Keele University és az Universidad de Alicante kutatói mindenekelőtt óriás O- és B-típusú csillagok eloszlását vizsgálták a mi régiónkban: következtetéseik szerint egymilliárd évente átlagosan 2,5 ilyen óriási méretű csillag végzi szupernóvarobbanás nyomán fekete lyukként vagy neutroncsillagként a Naprendszer közvetlen kozmikus környezetében – ez alapján egy, de akár két kihalási esemény is egy ilyen kozmikus kataklizmához köthető. A kutatók szerint ilyen okkal hozható összefüggésbe a 372 millió évvel ezelőtt történt késő devon kori kihalási esemény (amikor becslések szerint a fajok 50 százaléka tűnt el) és a 445 millió éve történt ordovíciumi kihalás is, amikor a tengeri gerinctelen fajok 60 százaléka tűnt el a Földről. Korábban mindkét kihalási eseményt a földi légkör ózonrétegének időleges eltűnéséhez kötötték, márpedig azt okozhatta egy közeli, nagy erejű szupernóvarobbanás is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
