DŰNE Nyolcvanezer éves neandervölgyi lábnyomokat találtak Portugáliában, két különböző helyszínen: az egyik leletet Európa legdélnyugatibb részén, a Monte Clérigónál azonosították a régészek: az 5 nyomot és 26 lábnyomot egy alig több mint egyéves gyermek és egy felnőtt hagyta maga után az egykori tengerparti dűne meredek lejtőjén. A Praia do Telheiro lelőhelyén talált egyetlen lábnyom a neandervölgyiek 82 ezer évvel ezelőtti jelenlétét bizonyítja a dűne ökoszisztémájában: ezt egy tinédzser vagy felnőtt nő hagyta hátra, s a tengerparti és sziklás környezetre jellemző madárlábnyomokhoz kapcsolódik. A három néhai emberféle lábnyomai támpontot adnak ahhoz, hogyan navigáltak a neandervölgyiek a dűnevidéken. A nyomokból kiolvasható viselkedésük útvonaltervezésre utal: a dűnerendszerek előnyös helyszínt nyújtottak a lesből való vadászathoz vagy a zsákmány becserkészéséhez.
JÉG A jég hatékonyabban oldja a vasásványokat, mint a folyékony víz, állítja egy új kutatás: a PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mínusz 10 Celsius-fokos jég több vasat szabadít fel a közönséges ásványokból, mint a 4 fokos folyékony víz, állítja a svédországi Umeå egyetemének, a rennes-i kémiai tudományok intézetének és a szintén francia CNRS-nek a közös kutatócsoportja. Ez a felfedezés segíthet megmagyarázni, hogy miért válik sok sarkvidéki folyó rozsdás narancssárgává, ahogy a korábban állandóan fagyott talaj olvad a felmelegedés hatására. A kutatók magyarázata szerint a jég nem egy passzívan fagyott tömb: a fagyás mikroszkopikus folyékony vízzel teli zsebeket hoz létre a jégkristályok között. Ezek kémiai reaktorként működnek, ahol a vegyületek egyre koncentráltabb formában vannak jelen, és az oldat kémhatása rendkívül savassá válik. Így akár a mínusz 30 Celsius-fokos jég is képes reakcióba lépni a vasásványokkal.
CSILLAGKELTETŐ Korábban ismeretlen részletességgel figyelte meg a James Webb Űrtávcső a Sagittarius B2 csillagközi molekuláris felhőt, a Tejútrendszerünk középpontjában található hatalmas molekuláris gáz- és porfelhőt, amely nagyjából 3 milliószor akkora tömegű, mint a Nap. A Sagittarius B2 körülbelül 27 ezer fényévnyire található a Földtől és mindössze 390 fényévnyire a Tejútrendszer középpontjától, amely egy csillagokkal, csillagkeletkezési felhőkkel és komplex mágneses mezőkkel sűrűn borított régió – de közel helyezkedik el a galaxis szívében található, Sagittarius A* nevű szupermasszív fekete lyukhoz is. A Sagittarius B2 a galaxisunk legtömegesebb és legaktívabb csillagkeletkezési felhője, amely a galaktikus központi régióban létrejövő csillagok felét hozza létre, annak ellenére, hogy a terület csillagkeletkezési anyagának csak a 10 százalékát tartalmazza. A James Webb által érzékelt infravörös fény képes áthatolni a terület néhány vastag felhőjén, hogy felfedje a fiatal csillagokat és az azokat körülvevő meleg port, az adatok elemzése segít feltárni a csillagkeletkezési folyamat rejtélyeit, és azt, hogy miért keletkezik a Sagittarius B2-ben sokkal több csillag, mint a galaktikus központ többi részén. A felvételek egyik legfigyelemreméltóbb aspektusát a sötétben maradó részek adják: ezek az üresnek tűnő űrterületek valójában annyira sűrűek a gáz és kozmikus por miatt, hogy még James Webb sem lát át rajtuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
