Amikor Sztupa és Troché festettek, az úgy nézett ki, hogy Sztupa festett, Troché pedig tanácsokkal látta el. Sztupa különben is szerette az ilyen jelmezes melókat, bár a kedvence köztudomásúan a munkásöltözet volt. Bakancs, kétrészes kék munkaruha, a nadrág a korcánál madzaggal, jobb esetben dróttal rögzítve, svájci- (ejtsd: svejci-) sapka a fejben, hamvadó cigarattavég a száj sarkában.
De azért most is kitett magáért: valami combhoz-lábszárhoz simuló nadrág (már-már cica), bő fehér ing (gyolcs), mellyig nyitva, felette sötétkék, derékig lefelé bővülő szoknyaszerű köpeny sűrű festékfoltokkal, s egy ötször akkora svájci- (ejtsd svájci, valójában már-már áramszedős barett) sapka, mint az előbbi felsorolásban. Volt egy kék csíkos matróztrikója is, de azt csak akkor vette fel, amikor Picassót festett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
