Amikor Sztupa és Troché festettek, az úgy nézett ki, hogy Sztupa festett, Troché pedig tanácsokkal látta el. Sztupa különben is szerette az ilyen jelmezes melókat, bár a kedvence köztudomásúan a munkásöltözet volt. Bakancs, kétrészes kék munkaruha, a nadrág a korcánál madzaggal, jobb esetben dróttal rögzítve, svájci- (ejtsd: svejci-) sapka a fejben, hamvadó cigarattavég a száj sarkában.
De azért most is kitett magáért: valami combhoz-lábszárhoz simuló nadrág (már-már cica), bő fehér ing (gyolcs), mellyig nyitva, felette sötétkék, derékig lefelé bővülő szoknyaszerű köpeny sűrű festékfoltokkal, s egy ötször akkora svájci- (ejtsd svájci, valójában már-már áramszedős barett) sapka, mint az előbbi felsorolásban. Volt egy kék csíkos matróztrikója is, de azt csak akkor vette fel, amikor Picassót festett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
