A tehetségkutató győztese

Gergő és a gépezet

  • Matkovich Ilona
  • 2013. január 19.

Interaktív

Őstehetség" - mondták Oláh Gergőről az X-Faktor válogatásán, és simán bejutott a döntőbe. De a jó adottságú fiúnak a műsor után kell igazán bizonyítania.

Közmunkásként, az árokpartról került a tehetségkutató élő műsorába. 24 éves, gyermek- és ifjúsági felügyelő képesítése van, bár sosem volt alkalma kipróbálni magát szakmájában. Zeneileg sem képzetlen. Karancslapujtőn, az egykor szebb napokat is látott nógrádi faluban a gyerekek zenét, néptáncot, képzőművészetet és színművészetet tanulnak - magas színvonalon. A Mocsáry Antal Körzeti Általános Iskola képességfejlesztő programja abból indul ki, hogy mindenki tehetséges valamiben. A tanulók 90 százaléka részt vesz a művészeti foglalkozásokon - az utolsó iskolabusz este hatkor indul vissza a szomszédos falvakba.

Gereblye és mikrofon

Itt ismerték fel először Oláh Gergő tehetségét. Az igazgatónő azt mondja, már alsóban kitűnt tánc- és énektudásával, és még kisiskolás volt, amikor a Karancs Együttes szólistájaként eljutott Lengyelországba, Szlovákiába, Olaszországba. Néptáncosként országos versenyen először Bokréta, majd Sarkantyú Díjjal jutalmazták. Egy ilyen versenyen fedezte fel őt a nyíregyházi művészeti szakközépiskolának a zsűriben elnöklő igazgatója, és különdíjként felajánlott neki egy helyet - felvételi nélkül - a középiskola tánctagozatán. A tizennégy éves fiú boldogan költözött a kollégiumba, de mivel előfordult, hogy a hétvégi fellépések miatt egy hónapig sem mehetett haza, két év után feladta, és visszaköltözött a szüleihez.

Ekkor jelentkezett a Megasztár című tehetségkutató show-ba, ahol a televíziós válogatóig jutott, de tehetségére már ekkor felfigyelt tágabb környezete. Zenélni hívták édesapjával a környékbeli szórakozóhelyekre, és idén bevették egy salgótarjáni együttesbe.

"Gergő eredményeit már kiskorában is tisztelték a faluban, de épp emiatt nem volt igazi baráti társasága. A gádzsók együtt táncoltak, de nem barátkoztak vele, a roma gyerekek, akik kimaradtak a táncegyüttesből, inkább irigyelték - meséli egy helyi rajongója. - Kilógott a sajátjai közül a nagy érzékenységével, pedig mindig vágyott az övéi társaságára. A zene és a család, ez a két közeg, amelyben teljes biztonsággal mozog."

Egy barátja nevezte be a mostani tehetségkutatóba, de a felesége is támogatta az ötletet, annak ellenére, hogy továbbjutásával a család elesik havi 47 ezer forinttól, mivel így abba kell hagyni a közmunkát. Az első meghallgatás után még visszament gereblyézni és lapátolni, de az élő műsor kezdete óta Pesten él a többi döntőssel egy fedél alatt, szigorú órarend szerint. Ebbe nemcsak a kötelező stúdióéneklés, táncpróba, gyakorlás az angoltanárral stb., de a szabadidő is beletartozik. Tanárai ritmus- és rímérzékét, énekstílusát egészen kivételesnek tartják. Alig hitték el, hogy nem beszél angolul, olyan gyorsan tanulja meg az angol dalszövegeket. "Könnyedén mozog műfajok és hangnemek között, elképesztő könnyedséggel és erővel énekel elsőre új dalt. Mintha a világ természetes rendjéhez tartozna" - mondja róla Geszti Péter, a műsorhoz mellé rendelt segítője.

A Corvin sétány egyik csupa üveg bisztrója előtt találkozunk. Arckifejezése, mosolya visszafogott. Az arra járók felismerik, megölelik, ő készségesen áll oda fényképezkedni mindenkivel. Később a bisztróban elmeséli, hogy otthon a szüleitől érintéshez, öleléshez szokott, és bár sok embert ismert meg a versenyen, akikre eddig várt, akik hiányoztak az életéből, de hiába a mentora, az énektanára, a koreográfusa, ők másképp, kimértebben és okosabban szeretnek. Neki idegen a város, idegenek az ízek, túl nagy a zaj és a távolságok. Amikor mélyponton volt, elbizonytalanodott, mit keres a celebek világában, hisz otthon dráma van, nincs miből fizetni a számlákat - ekkor lebetegedett, magába fordult. Azt mondja, életmentő volt, hogy hazaengedték egy napra a feleségéhez és a két gyermekéhez Salgótarjánba.

Geszti szerint sok minden hiányzik még belőle, hogy előadóművésszé váljon; nem tanult meg vigyázni arra, ami működik benne. "Néha olyan, mint egy nagyra nőtt suhanc, aki hármasával veszi a lépcsőfokokat, mert ha boldogság van, az kijön belőle. Pedig aki a világbajnoki aranyért megy, az nem fázhat meg, nem kaphat hasmenést, nem rándulhat meg a válla, mert akkor nem tudja kiharcolni, amit akar. Az énekes valóságshow kemény, megpróbáltatásokkal járó három hónap. A terheléshez nem szokott emberek komoly mentális, szakmai és fizikai igénybevételnek vannak kitéve, mivel olyan gyorsan kell megtanulni dalokat és koreográfiát, ami szinte lehetetlen. Mégis van, aki meg tudja csinálni" - mondja Geszti.

Karancslapujtőn talán összesen sem járt annyi tévériporter, mint az elmúlt három hónapban. A faluban hamar megszokták az érdeklődést, azt mondják, ha vége lesz a műsornak, hiányozni fog a rájuk irányuló figyelem. Az elmúlt hónapokban bemutathatták értékeiket, az országtól lassan leszakadó Nógrád megye, a Karancsság turisztikai nevezetességeit. Az itt élők a rendszerváltás előtt főleg bányákban dolgoztak. Az egymást követő bányabezárásokat még sokan átvészelték, hisz Salgótarján városrésznyi gyárai óriási számban nyelték el a fizikai, ezen belül a képzetlen munkaerőt. De a 2008-as gazdasági válságot nem heverték ki. A bányák után a tarjáni üzemek is bezártak, majd fokozatosan megszűntek az építőipari beruházások. Karancslapujtőn a munkanélküliség hivatalosan 30, az itteniek szerint 50 százalék feletti. "A benzinkút parkolója pár éve tele volt az építkezésekre induló kisbuszokkal, most jó, ha kettő megy egy nap. A legtöbbnek még fára sincs pénze, örülünk, ha egy helyiséget kifűtünk" - mesélik a helyiek.

Gergő édesapja 16 évig dolgozott kőművesként. Évek óta nincs munkája. Az édesanya mostanáig gyermekvédelmi felügyelő volt a helyi általános iskolában - közmunkaprogram keretében. Soha nem mondtak nemet, ha valami munka akadt, és igyekeztek a keveset is beosztani, fiuk hangszereire hitelt vettek fel. A nyolcadikos ballagására egy öt CD-t lejátszó hifit vettek neki, amit ma is otthon őriznek.

*

A tehetségkutatónak vége, a heti kétmilliós nézettségű műsor ismertséget, reklámot adott, Oláh Gergő nevét megismerte az ország. A médiától kapott lendület biztosan eltart egy darabig, de előbb-utóbb döntenie kell, hogy páratlan tehetségét megpróbálja kibontakoztatni, vagy pár hónap alatt elkoptatja a kialakult imázst: haknisztár lesz, jobb esetben engedi, hogy arca ideig-óráig tucatnyi magazin és bulvárlap címoldalán virítson. Talán bekerülhet a néhány ember közé, akiknek akkor is sikerült felszínen maradniuk, amikor kihunyt a tehetségkutatóban rájuk vetült reflektorfény. Azt mondja, bízik abban, hogy akik feltették a "magas polcra", egy darabig nem engedik el a kezét. Megpróbál családjával okos döntéseket hozni, legalább egy dallal bejutni valamelyik kereskedelmi rádióba, színházakkal tárgyalni. Igyekeznie kell, mert az X-Faktor újabb szériájának előkészítése január elején elkezdődik, áprilisban kezdődnek a meghallgatások. A tehetségkutatók gépezete irgalom nélkül forog tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.