Már a kezdés is meglehetősen erős, a világban és Európában tapasztalható keresztényüldözéssel foglalkozó konferenciáról számol be Molnár Pál, illetve az ő két riportalanya, Hölvényi György államtitkár és a KDNP ifjúsági tagozatát erősítő Stágel Bence országgyűlési képviselő. Néha ugyan nem teljesen érteni, hogy mi a fenéről beszélnek, de elég elszántak, az biztos. Ugyan közben a konferenciáról magáról alig derül ki valami - ki szervezte?, a riportalanyokon kívül ki beszélt még?, az egyházak és egyházi egyetemek részéről megjelent valaki? -, de minek is ilyen hülyeségekkel szöszölni, amikor a politikusok úgyis érdekesebben beszélnek, a riport szakmai követelményei meg tényleg senkit nem érdekelnek. Noha azt nem vitatnánk és nem is bagatellizálnánk, hogy a világ számos pontján nagy nehézségekkel kell a keresztényeknek szembenézniük, mégis lefordulunk a székről, ha valaki mai európai keresztényüldözésről beszél. Márpedig e két honatya ezt teszi. "Ha belegondolunk, a vallás alapítóját kegyetlen kínzások után keresztre feszítették, a vallás bölcseletének meghatározóját lefejezték, az első egyházfőt pedig fejjel lefelé keresztre feszítették - ilyen előzmények után meglepődhetünk-e azon, hogy kétezer évvel később is keresztényüldözés van Európában?" - így Hölvényi. De ne higgyük, hogy erre nem lehet rákontrázni, a riporter Molnár sem kegyelmez: "Michelangelo, Balassi, Cervantes és a többiek óriási szellemi teljesítménye után négy évszázaddal később az Európai Unió nem meri vállalni keresztény gyökereit." Abba inkább ne is menjünk bele, hogy az EU-nak mióta vannak keresztény gyökerei, amiket ráadásul nem vállal, meg hogy ennek az egésznek mi köze Cervanteshez, vigyázó fülünket helyette Stágel irányába hegyezzük, aki kinyilatkoztatja: ma a tolerancia diktatúráját éljük, melyben erőszakos kisebbségi csoportok (kire gondolhat vajon?) és emberi jogi szervezetek üldözik a hívőket, akiket közben az EU a templomok falai közé rekeszt.
Tulajdonképpen erről, vagyis a toleráns, egalitárius és szekuláris államról, annak gonoszságáról szólt ez az összejövetel tehát, azaz a modern Európa társadalmi-politikai vívmányainak stigmatizálásáról. Ahhoz pedig külön is jó lenne gratulálni, ha tudnánk, kinek kell, hogy a kereszténydemokraták milyen sokrétűen használják a keresztényüldözés fogalmát az EU-bírálattól a vitatott doktori címek megvédéséig.
A Dunától importált, a közelmúltban - mint látjuk, nem érdemtelenül - a Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett Erdélyi Claudia műsorvezető a következő szavakkal vezette be az adás második etapját: "Az embernek időnként déja vu érzése támad, sokszor nem véletlenül, mintha a modernnek mondott európai irányelvek, azaz a vallási semlegesség, a politikai korrektség jelszavai, igaz, más, durvább formában, de már ismerősek lennének. Az ötvenes években is a haladás jegyében folytattak hajszát a klerikális reakció és a vallás ellen." Bravúros az az egyszerűség, ahogy Erdélyi összeköti a mai EU-t a kommunista Magyarországgal. Azt persze nem tudhatom, hogy az utána felszólaló, jóval nyugodtabban, körültekintőbben fogalmazó történészek mit szólhattak ehhez a felvezetőhöz, abban viszont biztos vagyok, hogy ilyen szépen pukkanó felvezetés után kifejezetten nehéz volt az adatokat soroló és politikai játszmákat elemző szakemberekre figyelni.
Szerencsére a műsor további része elhagyja ezt a száraz, tudományos medret, és újra a felhőtlen szórakozásé lesz az éter. Szilágyi Andor író és Perjés Klára beszélgetéséből az '57-ben kivégzett Tóth Ilona alakjáról vajmi keveset tudunk meg, az viszont kiderül legalább a magánkiadásban megjelent forgatókönyv kapcsán, hogy a szocik mindig eltussolni, a Fidesz mindig elővenni szokta az ügyet. Ezek szerint most elő van véve, hát akkor miért ez a szomorú hangütés vajon?
De hogy a keresztény témáknak se eresszük el a kezét, a nyolcvanéves Jókai Anna köszöntésébe Vasy Géza csempész be némi egyházi szimbolikát: "Mintha egy ezredfordulós prédikátor lenne, egy lelki gondozó, egy olyan ember, akinek nem is kell meggyónni a bajainkat, gondjainkat, ő akkor is tud vigasztalni." Ezt követően pedig mindenki Anna nénije fel is olvas egy rövid részt az Ima kétezer küszöbén című jelentős terjedelmű költeményéből.
Mindent egybevetve végül is sikerült az előzetes célként kitűzött nevetésig eljutni, sőt voltak pillanatok, amikor a könnyeink is kicsordultak, mégis ennél vidámabb vasárnapokat kívánunk mindenkinek.
Vasárnapi újság, MR1-Kossuth rádió, december 9.
