Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy megtanítják fára mászni a pingvineket, rossz vége lett a dolognak. Sztupa és Troché először is szereztek egy fát, szép szál, sudár fa volt, nem könnyen mászható, szívnak majd a pingvinek, gondolták. Ómafa gondoskodott a pingvinekről, hozott vagy kéttucatnyit; a környéken turnézó szovjet cirkuszból kötötte el őket pár napra, csak míg épp megtanulnak fára mászni. Sztupa és Troché felállították a fát. Bejöttek a pingvinek. Nézik, mi fasz ez? Fa. Sztupa felrakott a tetejére egy banánt, csalinak. Nézik a pingvinek a banánt, ilyet már láttak (erről később), azt is kitalálták, hogy valszeg finom lehet, különben miért ezzel akarnák őket kunsztokra tanítani – mondtuk, cirkuszi pingvinek voltak. Nos, ezek a cirkuszi pingvinek gyorsan lefeküdtek a fa köré, először kettesével hosszában, aztán rájuk kettesével keresztben, aztán rájuk egyesével hosszában, aztán őrájuk egyesével keresztben, s végül a legkisebb pingvin úgy masírozott felfelé az így képzett lépcsőn, mint Honthy Hanna lefelé 1963-ban, amikor Cecíliát adott a Csárdáskirálynőben. Sztupának egyből gyanús lett a dolog: te, Ómafa, ezeknek nem ez a számuk a cirkuszban? Nem, hokiznak a medvék ellen, s rendszerint meg is verik őket. Bár a majmoktól általában kikapnak, s ilyenkor a közönség banánt dobál a majmoknak. Hol, a Szovjetunióban? Na, ne etessél már! Sztupa és Troché minden csalódottságuk dacára, rövid gyakorlás után simán a pingvinek után csinálták. Egy rakás Sztupa körbefeküdt hosszában kettesével, egy csomó Troché rájuk feküdt keresztben kettesével, jöttek megint a Sztupák, egyesével hosszában, a Trochék meg egyesével keresztben. S végül egy apró Sztupa és egy mini Troché úgy felsétáltak, mint a sicc!
Pénteken (20-án) a Duna vetíti este tíz után Fábri Zoltánnak a magyar–feröeri futballmeccs emlékére forgatott filmjét. Két félidő a pokolban Sinkovits Imrével, Garas Dezsővel és a többiekkel. A Film Mánia viszont már kilenc óta a Lángoló Mississippivel készül a közelgő ünnepre, ebben Willem Dafoe és Gene Hackman vetik magukat Alan Parker bestiális színeiben fürödve a fiatal polgárjogi aktivisták gyilkosai nyomába a fullasztó Délen, 1964-ben.
Szombaton a Duna tévé folytatja a múlt héten észrevett Latabár-sorozatot három után a 2×2 néha 5-tel. Este ugyanitt a már minden csatornát százszor megjárt Erin Brockovich – A zűrös természet alighanem az 50. születésnapját ünneplő Julia Roberts tiszteletére. Ellenben az M3-on nyolc húszkor a Szent Péter esernyője köszönt ránk 1958-ból, melyben a poétikusan ifjú Törőcsik Mari, Psota Irén adja a kilincset Pécsi Sándornak vagy éppenséggel a malackai születésű Karol Machatának, lévén szó mégiscsak egy Mikszáth-adaptációról, aminek ugyancsak adekvát formája a magyar–(cseh)szlovák koprodukció, s a kétnyelvűség. Jegyezzük fel, hogy nevezett később a Vivát Benyovszky!-ban is benne volt. A Film Mánián tizenegy óra tízkor A pokol konyhája lesz, úgy is, mint harmadik félidő az említett büntetőintézményben.
Vasárnap még mindig nincs 23-a, lesz viszont az M3-on Mezítláb a parkban, amit ugye imádunk.
Hétfőn végre eljön a nagy nap, s a nemzeti főadó nem Andy Vajna Szabadság, pénzecském c. filmjével ünnepel, hanem Kertész Ákossal: Nap utcai fiúk, Duna Tv, tizenhat óra huszonöt. Szótagoljátok Ker-tész Á-kos. Ettől persze még nem kell mindjárt tévézni.
