tévéSmaci

Hörcsögbűnök

  • tévésmaci
  • 2017. november 19.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy megtanítják fára mászni a pingvineket, rossz vége lett a dolognak. Sztupa és Troché először is szereztek egy fát, szép szál, sudár fa volt, nem könnyen mászható, szívnak majd a pingvinek, gondolták. Ómafa gondoskodott a pingvinekről, hozott vagy kéttucatnyit; a környéken turnézó szovjet cirkuszból kötötte el őket pár napra, csak míg épp megtanulnak fára mászni. Sztupa és Troché felállították a fát. Bejöttek a pingvinek. Nézik, mi fasz ez? Fa. Sztupa felrakott a tetejére egy banánt, csalinak. Nézik a pingvinek a banánt, ilyet már láttak (erről később), azt is kitalálták, hogy valszeg finom lehet, különben miért ezzel akarnák őket kunsztokra tanítani – mondtuk, cirkuszi pingvinek voltak. Nos, ezek a cirkuszi pingvinek gyorsan lefeküdtek a fa köré, először kettesével hosszában, aztán rájuk kettesével keresztben, aztán rájuk egyesével hosszában, aztán őrájuk egyesével keresztben, s végül a legkisebb pingvin úgy masírozott felfelé az így képzett lépcsőn, mint Honthy Hanna lefelé 1963-ban, amikor Cecíliát adott a Csárdáskirálynőben. Sztupának egyből gyanús lett a dolog: te, Ómafa, ezeknek nem ez a számuk a cirkuszban? Nem, hokiznak a medvék ellen, s rendszerint meg is verik őket. Bár a majmoktól általában kikapnak, s ilyenkor a közönség banánt dobál a majmoknak. Hol, a Szovjetunióban? Na, ne etessél már! Sztupa és Troché minden csalódottságuk dacára, rövid gyakorlás után simán a pingvinek után csinálták. Egy rakás Sztupa körbefeküdt hosszában kettesével, egy csomó Troché rájuk feküdt keresztben kettesével, jöttek megint a Sztupák, egyesével hosszában, a Trochék meg egyesével keresztben. S végül egy apró Sztupa és egy mini Troché úgy felsétáltak, mint a sicc!

Pénteken (20-án) a Duna vetíti este tíz után Fábri Zoltánnak a magyar–feröeri futballmeccs emlékére forgatott filmjét. Két félidő a pokolban Sinkovits Imrével, Garas Dezsővel és a többiekkel. A Film Mánia viszont már kilenc óta a Lángoló Mississippivel készül a közelgő ünnepre, ebben Willem Dafoe és Gene Hackman vetik magukat Alan Parker bestiális színei­ben fürödve a fiatal polgárjogi aktivisták gyilkosai nyomába a fullasztó Délen, 1964-ben.

Szombaton a Duna tévé folytatja a múlt héten észrevett Latabár-sorozatot három után a 2×2 néha 5-tel. Este ugyanitt a már minden csatornát százszor megjárt Erin Brockovich – A zűrös természet alighanem az 50. születésnapját ünneplő Julia Roberts tiszteletére. Ellenben az M3-on nyolc húszkor a Szent Péter esernyője köszönt ránk 1958-ból, melyben a poétikusan ifjú Törőcsik Mari, Psota Irén adja a kilincset Pécsi Sándornak vagy éppenséggel a malackai születésű Karol Machatának, lévén szó mégiscsak egy Mikszáth-adaptációról, aminek ugyancsak adekvát formája a magyar–(cseh)szlovák koprodukció, s a kétnyelvűség. Jegyezzük fel, hogy nevezett később a Vivát Benyovszky!-ban is benne volt. A Film Mánián tizenegy óra tízkor A pokol konyhája lesz, úgy is, mint harmadik félidő az említett büntetőintézményben.

Vasárnap még mindig nincs 23-a, lesz viszont az M3-on Mezítláb a parkban, amit ugye imádunk.

Hétfőn végre eljön a nagy nap, s a nemzeti főadó nem Andy Vajna Szabadság, pénzecském c. filmjével ünnepel, hanem Kertész Ákossal: Nap utcai fiúk, Duna Tv, tizenhat óra huszonöt. Szótagoljátok Ker-tész Á-kos. Ettől persze még nem kell mindjárt tévézni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.