Rádió

Így vagy úgy

Gyurcsány Ferenc podcastje

Interaktív

Vannak kérdéseink. Például, hogy mit nevezünk podcastnek és miért? Mitől podcast mondjuk Balázsék rádiós műsora? Attól, hogy a Spotify-on is elérhető?

Ugyanez merül fel Friderikusz YouTube-interjúinak hangzóanyagánál, vagy éppen a Partizán tartalmainál is. A hazai gyakorlatban úgy tűnik, hogy mindent podcastnek nevezünk, ami hanganyagként is felkerül valamelyik netes megosztóoldalra. Ilyen értelemben – bár magát podcastként definiálja – kérdéses, mennyiben valódi podcast Gyurcsány Ferenc Hát így című YouTube-sorozata? A volt miniszterelnök a saját – alapvetően politikai tartalmakat közlő – YouTube-csatornáján hetente hoz le egy-egy részt a Hát ígyből. Ez a sorozat azonban – szemben a csatorna egészével – lényegében politikamentes (túl azon, hogy Gyurcsány neve azonnal politikai kontextust von bármilyen téma köré). A Hát így innen nézve feltűnően kilóg a DK-vezér tartalmai közül, s ezzel a második kérdésünkhöz is eljutottunk: mi a cél ezzel a sorozattal?

A műsorleírás erre nem ad egyértelmű választ. A közéleti podcast műsorban, olvassuk, „az ország fontos kérdéseiről, a hétköznapi embereket foglalkoztató problémákról, az ország sorsát meghatározó tendenciákról, jelenségekről beszélgetünk olyan civil emberekkel, szakértőkkel, akik az adott kérdésben személyes érintettségükön keresztül tudnak érdekességeket megosztani a nyilvánossággal”. Ez ma gyakorlatilag minden beszélgetős műsorról elmondható. Gyurcsány személyének ennél valamivel több izgalmat kellene generálnia a podcast köré. Bevállalós témák, éles viták, politikai oldalvágások, társadalmi mélyfúrás, a fene tudja, mi még – valahogy ezek lebegnek a szemünk előtt. Ehhez képest a Hát így egy nagyon visszafogott, a békeidők klasszikusait idéző interjúműsor lett. Annyi különcséggel, hogy a magát veterán riporternek álcázó figura politikus.

Talán az lebegett a Hát így kiötlői előtt, hogy efféle szelíd tartalmakkal, ráérős, civil eszmecserékkel érdemes lenne fellazítani a YouTube-csatorna keményebb politikai tartalmait? Vagy egy új Gyurcsány-imázs kiépítéséhez találták ki ezt a lelazult, kigombolt inges riporteri alakmást? Ja, a kigombolt inget is csak azért látjuk, mert ugye ez valójában egy videósorozat, és nem podcast.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.