tévéSmaci

Kacsamáj és málé

  • tévésmaci
  • 2018. április 22.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché rendbe tették a dolgokat a Nemzeti Színházban, először maguk is alig igazodtak ki az összegabalyodott tényálláson. Úgy kezdődött, hogy két helyről is csöngött a telefon egyszerre, az egyik végén Óvári et. az agit-propról, a másikon Ómafa, aki épp valami főrendező volt a Nemzetiben. Hogy menjenek/jöjjetek azonnal, mert baj van a vasderessel. Milyen vasderessel? Először úgy volt, hogy ló lesz, igazi ló, érted, fönn a színpadon, bejön a néző a gukkerral, oszt ott egy marha nagy ló, minimum leesik az álla. De aztán szóltak, hogy a ló ciki, egyáltalán az állat a színpadon már teljesen lejárt lemez, ki tudja azt überelni, hogy Moszkvában egy igazi medve volt a Ványa bácsiban? Na, ugye! Bár a fasz érti, hogy miért kellett jéghokiznia; de világos, hogy egy gebével ezek után csak blamáltuk volna magunkat. Persze a kellékes is bekavart, mert valami lakatos haverjával méregdrágáért csináltatott egy vasderest. Nem lovat, hanem olyan priccsszerű baszt, amire felfekszik a zsellér, s a földesúr fogdmegjei huszonötöt sóznak a valagára, aztán, ha pampog utána is, még huszonötöt. Lett egy vasderesünk, tényleg úgy értsétek, mint fából vaskarikát, csak aranyáron. Be is állították a színpad közepére, Szirtes művész úr (kétszeres Kossuth-díjas) már ott feküdt rajta, bajusz, bőgatya meg minden, épp, ahogy a Rózsa Sándorban, amikor Veszelka Vinnetút adta. Vinnetú a szénakazalban, basszus, amikor jövök, és mondom nekik, hogy nem a Lúdas Matyi kerül színre, hanem a Lúdanyó meséi, abban van, hogy vágtat a gazda a vasderesen, aki egy ló – fejezte be a mondókáját Ómafa, a főrendező. Sztupa megvakarta a fejét, Troché csak hallgatott. De végül mégis ő bökte ki: ludakra most nagy szüksége van a nemzetnek, ezt Óvári is meg fogja érteni hamarosan.

Pénteken (23-án) este kilenckor a Film Mánián neki lehet ülni az Őrült nők ketrecének, melyből egy füst alatt lenyomják a folytatást is.
A Mozi+-on ugyanekkor Django elszabadul. S ha már a kétrészes dolgoknál vagyunk, fél tizenegykor a Filmbox Plus lenyomja az Ez itt Anglia első, tehát ’86-ban játszódó kiszerelését komplettül – ezt mindenki ismeri, ha nem, akkor hegyibe!

Szombaton ezeknél is jobban elragadtathatjuk magunkat, mert a jól bevált este kilences starttal az Epic Drama nevű csatorna belefog egy tízrészes svéd sorozatba, Az étterembe, melyből ötöt menten le is tol, hogy a másik ötöt – akkor már este tízes rajttal – másnap adja ki magából, miszerint vasárnap. Tudják, vannak azok a könnyen híressé váló háború utáni csókok, amikor szerfeletti örömükben idegenek omlanak egymás karjába egy mély és felszabadult smaci erejéig, s épp arra sertepertél egy fotós, a többi meg már történelem. Sorozatunk állítása szerint valami nagyon hasonló Stockholm városának királyi főutcáján is megesett, de távolról sem maradt következmények nélkül, mint azt a címe is sugallja, leginkább vendéglátós vonalon.

Vasárnap jön viszont – persze, az HBO-ra, valamivel tizenegy előtt, este – A martfűi rém, és úgy felkoncol mindenkit, hogy nyoma sem marad. Apropos, nyom. Ha ezt Stephen King (svédül nyilván Kung) írja, akkor a nevezett rém feltehetően egy cipő (alighanem Tisza), s ő zabál fel mindenkit… nyom nélkül. Csak semmi tévé! – mondta Csőr.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.