Amikor Sztupa és Troché rendbe tették a dolgokat a Nemzeti Színházban, először maguk is alig igazodtak ki az összegabalyodott tényálláson. Úgy kezdődött, hogy két helyről is csöngött a telefon egyszerre, az egyik végén Óvári et. az agit-propról, a másikon Ómafa, aki épp valami főrendező volt a Nemzetiben. Hogy menjenek/jöjjetek azonnal, mert baj van a vasderessel. Milyen vasderessel? Először úgy volt, hogy ló lesz, igazi ló, érted, fönn a színpadon, bejön a néző a gukkerral, oszt ott egy marha nagy ló, minimum leesik az álla. De aztán szóltak, hogy a ló ciki, egyáltalán az állat a színpadon már teljesen lejárt lemez, ki tudja azt überelni, hogy Moszkvában egy igazi medve volt a Ványa bácsiban? Na, ugye! Bár a fasz érti, hogy miért kellett jéghokiznia; de világos, hogy egy gebével ezek után csak blamáltuk volna magunkat. Persze a kellékes is bekavart, mert valami lakatos haverjával méregdrágáért csináltatott egy vasderest. Nem lovat, hanem olyan priccsszerű baszt, amire felfekszik a zsellér, s a földesúr fogdmegjei huszonötöt sóznak a valagára, aztán, ha pampog utána is, még huszonötöt. Lett egy vasderesünk, tényleg úgy értsétek, mint fából vaskarikát, csak aranyáron. Be is állították a színpad közepére, Szirtes művész úr (kétszeres Kossuth-díjas) már ott feküdt rajta, bajusz, bőgatya meg minden, épp, ahogy a Rózsa Sándorban, amikor Veszelka Vinnetút adta. Vinnetú a szénakazalban, basszus, amikor jövök, és mondom nekik, hogy nem a Lúdas Matyi kerül színre, hanem a Lúdanyó meséi, abban van, hogy vágtat a gazda a vasderesen, aki egy ló – fejezte be a mondókáját Ómafa, a főrendező. Sztupa megvakarta a fejét, Troché csak hallgatott. De végül mégis ő bökte ki: ludakra most nagy szüksége van a nemzetnek, ezt Óvári is meg fogja érteni hamarosan.
Pénteken (23-án) este kilenckor a Film Mánián neki lehet ülni az Őrült nők ketrecének, melyből egy füst alatt lenyomják a folytatást is.
A Mozi+-on ugyanekkor Django elszabadul. S ha már a kétrészes dolgoknál vagyunk, fél tizenegykor a Filmbox Plus lenyomja az Ez itt Anglia első, tehát ’86-ban játszódó kiszerelését komplettül – ezt mindenki ismeri, ha nem, akkor hegyibe!
Szombaton ezeknél is jobban elragadtathatjuk magunkat, mert a jól bevált este kilences starttal az Epic Drama nevű csatorna belefog egy tízrészes svéd sorozatba, Az étterembe, melyből ötöt menten le is tol, hogy a másik ötöt – akkor már este tízes rajttal – másnap adja ki magából, miszerint vasárnap. Tudják, vannak azok a könnyen híressé váló háború utáni csókok, amikor szerfeletti örömükben idegenek omlanak egymás karjába egy mély és felszabadult smaci erejéig, s épp arra sertepertél egy fotós, a többi meg már történelem. Sorozatunk állítása szerint valami nagyon hasonló Stockholm városának királyi főutcáján is megesett, de távolról sem maradt következmények nélkül, mint azt a címe is sugallja, leginkább vendéglátós vonalon.
Vasárnap jön viszont – persze, az HBO-ra, valamivel tizenegy előtt, este – A martfűi rém, és úgy felkoncol mindenkit, hogy nyoma sem marad. Apropos, nyom. Ha ezt Stephen King (svédül nyilván Kung) írja, akkor a nevezett rém feltehetően egy cipő (alighanem Tisza), s ő zabál fel mindenkit… nyom nélkül. Csak semmi tévé! – mondta Csőr.
