tévéSmaci

Kacsamámor

  • tévésmaci
  • 2019. december 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché utcájába költözött egy taxisofőr, az egész utca összecsődült a hír hallatán. Kis utca volt, úgy is hívták, hogy Kisutca, bár a hivatalos neve Klapka György utca volt. A nagy érdeklődés oka kétségkívül az volt, hogy még sohasem lakott taxisofőr az utcában, de semmilyen sofőr sem, két kocsist jegyeztek fel csupán az annalesek, de az egyik a tsz-ben hajtott, a másik meg már eladta a lovait, úgyhogy a taxis tényleg nagy csodának számított, pedig elsőre jelentéktelen figurának tűnt, afféle ürgének. Orkánkabát, aktatáska, faszt visz benne, hacsak nem a zsíros deszkáját. Még a taxiját sem hozhatja haza esténként, jön gyalog, görnyedt vállal, nem is fütyül, bár a táskáját lóbálja. Valaki látta egyszer a vasútállomás előtt várakozni szürke Warszawa 223-as típusú kocsijában, az ajtókon, közvetlenül az ablakok alatt kék-fehér kockák, még a rendszámát is leolvasta a nagyobb hitelesség kedvéért, JB, így kezdődött, a számokra már nem emlékszik senki. Sztupát és Trochét nem rázta meg a különös költözés híre, szinte tudomást sem vettek róla, rezzenetlen arccal élték tovább a porbafingók kalandos, ám kötelezettségekkel terhes életét. Prücsköt heréltek és könyvtárba jártak, két gyermekkönyvtár is volt helyben, ötösével hordták haza a könyveket – mondjuk, a herélésre vonatkozó szakirodalom épp indexen volt, de ők úgyis fejből csinálták. Az ilyesmihez egy taxisofőr aligha tudott mit hozzátenni, s megfelelő korú gyereke sem lévén, teljesen kiesett a pacák Sztupa és Troché látóköréből. Pedig az orkánkabát alatt oroszlánszív dobogott, nyilván – ezt speciel a szerfelett érdeklődő utcalakók sem ellenőrizték. Meglehet, jobb lett volna már az elején elintézni.

Szombaton (30-án) este kilenckor a Cinemax műsorára biggyeszti a Hölgyek feketében című tavalyi ausztrál filmet Julia Ormonddal a főszerepben. Nem állítjuk azt, hogy egy Nyolc és fél lenne, de mégis mindenkit rábeszélnénk – sokat lehet tanulni belőle. 1959-ben járunk egy sydney-i nagyáruház nőidivat-osztályán, ahol az egyedi darabokat árusítják a feketeruhás hölgyek. Közben beszélgetnek mindenféléről, egyebek mellett teli szájjal migránsoznak is, lévén a főnökasszony (Ormond) egy szlovén bevándorló, akinek ráadásul magyar férje van, ’56-os. El is jutunk szépen a művésznő gyakorlatilag csak magyarokból álló nagycsaládjához, s mit kell megtudnunk? Nos, ezek a magyarok szerfelett derék embe­rek, okosak, jószívűek, beszélnek egy rakás nyelven, kiváló ételeket esznek, értékelik Ausztrália külső és belső szépségét, s a többi, s a többi. S mindezt a korábbi migránsozók is boldogan konstatálják.

Vasárnap a Duna tévé valamivel éjfél előtt csap bele Jean-Jacques Annaud 1986-os borzalmába, mely ugyebár A rózsa neve teljes félreértésén alapul. Csakhogy a dolgozatnak mégis van egy elévülhetetlen érdeme, mégpedig az, hogy a maestro előző botlása, a ’81-es Tűz háborúja után viszontláthatjuk benne Ron Perlmant, aki kedvencünk azóta is. Az M5-ön fél tíz után volt egy idei Bohémélet-felvétel, tán az Erkelből, melyet viszont Oláh Gusztáv több mint 80 esztendős díszletei miatt kell megnézni. Hogy át­jön-e a tévén, már az is nagyon izgalmas kérdés, de aki azt nem látta, az nem látott még színházat. Nyolckor az HBO-n 2019-es Tim Burton ment, a Dumbo. Ne tévézzenek, éljenek inkább bohém életet!

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.