Amikor Sztupa és Troché nyilvános WC-t nyitottak a Pokol kapujában, egészen pontosan a főbejárattól kicsit jobbra, a rég elbontott Gyár utca képzeletbeli sarkán, nem számítottak gyors üzleti sikerekre, pedig nem kis beruházás volt, tizenhat pissoir, egy tucat kabin, méregdrága ülőkék az IKEA-ból, szóval megadták a módját. Úgy számoltak, hogy majd telnek a napok, s nem jön senki. Nagy volt hát a meglepetés, amikor nem sokkal a szalagátvágás után egy ördög kirohant szarni. Jött, ment, fizetett, nem volt haverkodás, sietett vissza. Fotocellás beeresztés volt, pénzváltó- és óvszer-automata, úgyhogy emberi (ördögi) szó használata nélkül el lehetett intézni mindent, az első ördög így tett, sietett odafelé, sietett visszafelé. Troché rögtön a távoztával sietett ellenőrizni a dolgokat, nyilván a kíváncsiság hajtotta, a hülye rögzüléseknek akart utánajárni, tudniillik kénköves szag maradt e kedves felhasználó után meg ilyenek, de csak arra jutott, hogy a légfrissítő berendezés hibátlanul működik (a wunderbaumos illattal nyilván az ördögöket is ki lehet kergetni a világból, tehát nem fognak itt letanyázni órákra). Az ügyfél csak a pénzváltós automatát használta, a kotonosat nem. Lehet, hogy az ördögök nem védekeznek, tette fel magának a kérdést Troché, de aztán el is hessegette azzal, hogy biztos fejlettebbek a módszereik. Mondta is Sztupának, lehet, hogy pénzkidobás volt az automata, de az leintette, várd ki a végét, amikor megnyitottunk, abban sem lehettünk biztosak, hogy pénzük van-e, oszt’ látod, még váltania is kellett az ürgének. Sztupa és Troché ekkor magukba néztek, s revideálták azon eredeti elképzelésüket, miszerint ide majd a Pokolba tartó emberek jönnek sűrűn, hogy még hugyozzanak egy jót, mielőtt becsekkolnak. Nem, most már súlyos bankókkal fizető hasmenéses ördögök jelentek meg lelki szemeik előtt, s az is átfutott az agyukon, hogy egy használaton kívüli konzervdobozt is ki lehetne szerelni a borravalónak.
Szombaton (persze, hogy április 1-jén) egy rossz vicc lesz a tévéműsor, még szép. Zalatnay Sarolta megint beleszeret Bodrogi Gyulába, s viszont, majd együtt eléneklik, hogy Félteni kell, néha a biztosat is félteni kell… Aki bírja az ilyesmit, a Dunán három előtt keresse, Fuss, hogy utolérjelek címszó alatt. 10 perccel később élőszereplős Maci Laci lesz a Film+-on, ami azért mégis más, mert a piknikbászkit az piknikbászkit. Én persze fel vagyok mentve, mert már 11-kor kiszabadítottam a Willyt ugyanitt. Este a Film Cafén nyolckor csengetnek a Szellemirtók, utána meg kezdődik a Bárányok hallgatása. A nap címe kétségkívül a Bubuék konkurenciájaként a Film Manián fellépő briteké, figyeljék csak: St. Trinian’s 2. – A Fritton arany legendája! Ez egy brit aranyoskodás olyan nevekkel, mint Ruppert Everett (szoknyaszerepben), Colin Firth vagy éppenséggel David Tennant. A mi kedvencünk persze Jodie Whittaker. Arról van szó, hogy a leánynöveldeként funkcionáló zárda igazgatónőjének kalóz volt az öregapja. Világos: sok vér elfolyt Paloznakon, itt szúrtam egy kalózt nyakon – hazudta Hernádi Gyula, a népszerű Zsül.
Vasárnap még viccesebb lesz a műsor, az M3 például a Kopogd le a fán!-t adja, abban is énekelnek, fene a dolgukat. A tévé a tegnap internetje, pfujj!
