Amikor Sztupa és Troché kiugrottak a Karakum-sivatagba lőni egyet, igazából nem is egyet lőttek, hanem hármat és nem is a mondott sivatagban, hanem Asztrahántól északra úgy százvalahány kilométerrel, ördög tudja, mi lehet az, tán a Kaszpi-mélyföld vagy a Volga deltája, bár a tevék szempontjából ez teljesen mindegy. Már eleve a sivatagot sem úgy kell elképzelni, mint valami hullámzó mustárszínű végtelenséget pálmafákkal a messzeségben. A homok fehér, a ritkás növényzet makacs, a tevék kedélybetegek. Csőrös ZiL-ek zötyögnek a bakhátas utakon.
A helyi erők dinnyét esznek dinnyével, de inkább szabadulnának tőle, amikor jön a katonavonat, kitelepülnek az állomásra, kopejkákért vagy májkrémkonzervekért cserébe vágják utánad, vodka is kapható, konkrétan sörösüvegekben. Rendesen lezárt (virtigli söröskupakkal), bolti áru, olyan a címkéje, mint a legdrágább boltban, Sztolicsnaja, Moszkovszkaja, csak mondom, hogy sörösüvegben. Az íze is épp ugyanolyan, mint a moszkvai Belgrád szálló dolláros bárjában, vagy bármelyik kelet-európai főváros rendesebb italokat árusító édességboltjában – a dinnye meg még finomabb is. Nos, mindennek már igenis van jelentősége a tevék szempontjából, még ha első blikkre nem is feltűnő. Mert ha dinnyét és vodkát, s majd a későbbiekben bimmbamm csengőt is lehet az úgyszólván semmiből növeszteni, akkor a tevét, urambocsá’ a tevéket sem a tű fokán át kell hazacsalogatni. Ja, ezzel a hazacsalogatással lesz inkább a gond, nem is annyira az árával, mert hiába veszed meg két Globus lecsós pacalért, nem hajthatod csak úgy haza őket a Sallai Imre utcába, lebuksz már az első homokdűnénél simán. Mész negyvenhét teve élén enyhén hamisítottnak látszó Super Rifle márkájú farmernadrágodban, s hát nem tűnsz épp egy szovjet beduinnak vagy türkmén faszinak. Tudom én, mi kell ide, mondta Sztupa, s már tárcsázta is a főhadiszállásról Sigurcello Cirkuszt.
Pénteken (10-én) este tíz előtt egy kicsivel régi idők mozija lesz az M5-ön, méghozzá A bagdadi tolvaj személyében Sabu és Conrad Veidt szíves fellépésével, s természetesen Bíró Lajos forgatókönyvéből, Korda Vince díszletei előtt, Korda Sándor (szuper)produkciójában. Van itt minden, repülő ló, vak koldus, elveszett szerelem, de főként egy egészen másmilyen (film)világ, mint amihez szokva vagyunk az utóbbi évtizedekben. Mely éra egyik harsány reprezentánsa például már fél órája megy az HBO2-n Zöld könyv – Útmutató az élethez címmel, s olyanok adják benne egymásnak az ívet, mint Viggo Mortensen vagy Mahershala Ali, hogy a mindig bájos Linda Cardelliniről már ne is szóljunk. A fekete zongorista kemény öklű sofőrje a forró Délen, de hát maguk jobban tudják ezt nálam.
Szombaton a Duna tévé szerez örömöt az osztályvezető-helyetteseknek, amikor este fél tízkor nekifog a Minden áldott reggel című 1991-es francia filmnek, de nevezettek csak majd utána kapnak tiszta erőből a búrájukhoz, mert akkor (mikor? 23.25-kor) jön az igazi kedvencük, a Ragyogás, oh, igen, igen, amikor Jack befigyel az ajtón az összes bolti fogával, az ám az élvezetek fennkölt csúcsa. Hát, nem lennék osztályvezető-helyettes, annyi szent. Délután volt a Film+-on A három testőr, de az 1993-as amerikai csomagolás, Kefír mint Athos, ne má’.
Szerda távolában a Film Mánia elpattant egy Ben Hurt ’59-ből. Ezért tévézni? Feksz.
