tévésmaci

Kandúr és perec

  • tévésmaci
  • 2021. április 7.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché felkavarták kicsinyt a golyóstolltó állóvizét, nem kellett nagyon megerőltetni magukat,

...hisz az ország alig volt túl a mártogatós és töltőtollak évtizedes harcain, az iskolapadok felső széle közepin még ott voltak a kis kerek mélyedések a tintásüvegnek, mely lehetett egyenes nyakú vagy hattyúnyakú. S hát a parkettát is olajozták még erősen, bár ennek nem sok köze volt a tollazottsághoz, talán csak annyi, hogy afféle párhuzamos jelenségről beszélünk. Erre jött Sztupa és Troché előbb a kétszínű, aztán a négyszínű, majd a nyolcszínű, s végül a… ezt már betűvel le sem lehet írni, a 12 színű golyós irónnal, amely már nem is toll volt, hanem egyenesen irón. Nem csoda, hogy a tanárnők és tanító nénik menten beléjük szerettek, hisz ők vették a legjobban hasznát ezeknek a miniáner csodamasináknak, főként ugyebár dolgozatjavításkor. A kis Ómafa nemegyszer ment úgy haza az iskolából, hogy a dolgozatfüzete gyakorlatilag a szivárvány összes színében pompázott, s ilyenkor egész úton Sztupát és Trochét szidta, mint a bokrot. Voltak persze kétségei, egy-egy vaskosabb jókívánság után önmagába nézett, s úgy érezte, ha nem lenne a tollak, egyáltalán az írásbeliség szakadatlan fejlődése, még mindig a barlang falára rajzolgatnának marhaságokat, leginkább bölényeket, oszt’ mire mennénk általa, hisz hol van itt akár egy bölény is? Sehol, hagyta jóvá önmagát sietve, hogy aztán újra elcsábuljon egy Sztupát és Trochét melegebb éghajlatra kommandírozó fordulatnak. Eközben a tanárnők a tanáriban próbálgatták a legújabb modelleket. A kétszínű egyértelmű volt, mint egy pofon: két kis lenyomható oszlopfél kétfelől, a kék meg a piros, sajna nem a legjobb minőségű műanyagból, mármint a tollegész. Mentségére legyen szólva, hogy ebben még elfért a sárga színű fém tollbetét, ami a többszínűekre már nem volt jellemző, azokban mind a gagyella nejlonbetétek sorakoztak nagy és egyre nagyobb zsúfoltságukban. A legmeggyőzőbb modellek mégis a négyszínűek voltak, bár ezek sem a felhasznált alapanyagok nagyszerűségével tüntettek, bár volt közöttük egészen fémes benyomást keltő is. Amely tollakba viszont négy színnél többet zsúfoltak, azok már nagy bumszlik voltak, úgy néztek ki, mint egy szegényházi miniűrhajó. Ám a tizenkét szín olyan ajánlat volt, amelyet tényleg nehéz lehetett visszautasítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.