...hisz az ország alig volt túl a mártogatós és töltőtollak évtizedes harcain, az iskolapadok felső széle közepin még ott voltak a kis kerek mélyedések a tintásüvegnek, mely lehetett egyenes nyakú vagy hattyúnyakú. S hát a parkettát is olajozták még erősen, bár ennek nem sok köze volt a tollazottsághoz, talán csak annyi, hogy afféle párhuzamos jelenségről beszélünk. Erre jött Sztupa és Troché előbb a kétszínű, aztán a négyszínű, majd a nyolcszínű, s végül a… ezt már betűvel le sem lehet írni, a 12 színű golyós irónnal, amely már nem is toll volt, hanem egyenesen irón. Nem csoda, hogy a tanárnők és tanító nénik menten beléjük szerettek, hisz ők vették a legjobban hasznát ezeknek a miniáner csodamasináknak, főként ugyebár dolgozatjavításkor. A kis Ómafa nemegyszer ment úgy haza az iskolából, hogy a dolgozatfüzete gyakorlatilag a szivárvány összes színében pompázott, s ilyenkor egész úton Sztupát és Trochét szidta, mint a bokrot. Voltak persze kétségei, egy-egy vaskosabb jókívánság után önmagába nézett, s úgy érezte, ha nem lenne a tollak, egyáltalán az írásbeliség szakadatlan fejlődése, még mindig a barlang falára rajzolgatnának marhaságokat, leginkább bölényeket, oszt’ mire mennénk általa, hisz hol van itt akár egy bölény is? Sehol, hagyta jóvá önmagát sietve, hogy aztán újra elcsábuljon egy Sztupát és Trochét melegebb éghajlatra kommandírozó fordulatnak. Eközben a tanárnők a tanáriban próbálgatták a legújabb modelleket. A kétszínű egyértelmű volt, mint egy pofon: két kis lenyomható oszlopfél kétfelől, a kék meg a piros, sajna nem a legjobb minőségű műanyagból, mármint a tollegész. Mentségére legyen szólva, hogy ebben még elfért a sárga színű fém tollbetét, ami a többszínűekre már nem volt jellemző, azokban mind a gagyella nejlonbetétek sorakoztak nagy és egyre nagyobb zsúfoltságukban. A legmeggyőzőbb modellek mégis a négyszínűek voltak, bár ezek sem a felhasznált alapanyagok nagyszerűségével tüntettek, bár volt közöttük egészen fémes benyomást keltő is. Amely tollakba viszont négy színnél többet zsúfoltak, azok már nagy bumszlik voltak, úgy néztek ki, mint egy szegényházi miniűrhajó. Ám a tizenkét szín olyan ajánlat volt, amelyet tényleg nehéz lehetett visszautasítani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
