tévésmaci

Kandúr és perec

  • tévésmaci
  • 2021.04.07 20:55

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché felkavarták kicsinyt a golyóstolltó állóvizét, nem kellett nagyon megerőltetni magukat,

...hisz az ország alig volt túl a mártogatós és töltőtollak évtizedes harcain, az iskolapadok felső széle közepin még ott voltak a kis kerek mélyedések a tintásüvegnek, mely lehetett egyenes nyakú vagy hattyúnyakú. S hát a parkettát is olajozták még erősen, bár ennek nem sok köze volt a tollazottsághoz, talán csak annyi, hogy afféle párhuzamos jelenségről beszélünk. Erre jött Sztupa és Troché előbb a kétszínű, aztán a négyszínű, majd a nyolcszínű, s végül a… ezt már betűvel le sem lehet írni, a 12 színű golyós irónnal, amely már nem is toll volt, hanem egyenesen irón. Nem csoda, hogy a tanárnők és tanító nénik menten beléjük szerettek, hisz ők vették a legjobban hasznát ezeknek a miniáner csodamasináknak, főként ugyebár dolgozatjavításkor. A kis Ómafa nemegyszer ment úgy haza az iskolából, hogy a dolgozatfüzete gyakorlatilag a szivárvány összes színében pompázott, s ilyenkor egész úton Sztupát és Trochét szidta, mint a bokrot. Voltak persze kétségei, egy-egy vaskosabb jókívánság után önmagába nézett, s úgy érezte, ha nem lenne a tollak, egyáltalán az írásbeliség szakadatlan fejlődése, még mindig a barlang falára rajzolgatnának marhaságokat, leginkább bölényeket, oszt’ mire mennénk általa, hisz hol van itt akár egy bölény is? Sehol, hagyta jóvá önmagát sietve, hogy aztán újra elcsábuljon egy Sztupát és Trochét melegebb éghajlatra kommandírozó fordulatnak. Eközben a tanárnők a tanáriban próbálgatták a legújabb modelleket. A kétszínű egyértelmű volt, mint egy pofon: két kis lenyomható oszlopfél kétfelől, a kék meg a piros, sajna nem a legjobb minőségű műanyagból, mármint a tollegész. Mentségére legyen szólva, hogy ebben még elfért a sárga színű fém tollbetét, ami a többszínűekre már nem volt jellemző, azokban mind a gagyella nejlonbetétek sorakoztak nagy és egyre nagyobb zsúfoltságukban. A legmeggyőzőbb modellek mégis a négyszínűek voltak, bár ezek sem a felhasznált alapanyagok nagyszerűségével tüntettek, bár volt közöttük egészen fémes benyomást keltő is. Amely tollakba viszont négy színnél többet zsúfoltak, azok már nagy bumszlik voltak, úgy néztek ki, mint egy szegényházi miniűrhajó. Ám a tizenkét szín olyan ajánlat volt, amelyet tényleg nehéz lehetett visszautasítani.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.