Ugyan már jó ideje az ATV egyik alapemberének számít, és képernyős jelenléte régóta tartósan masszívnak ítélhető, ám Rónai Egon mostanra jószerint a hátára is vette a csatornát.

A magyar televíziózás első számú Péterfy Gergely-hasonmása fáradhatatlanul végzi a munkáját, és szemre mintha ő lenne az egyetlen ember, akinek nem szóltak, hogy ez már rég nem az az ellenzéki ATV, aminek a tévénézők – és alkalmasint a műsorkészítők – oly sokáig hihették Németh Sándorék felekezeti csatornáját. Igaz, Rónai eleve az óvatoskodóbb irályú riporterek közé tartozik, aki a leghevesebb vitákban is a formális udvariasság fő szempontját szokta hangsúlyozni (az örökkön távollévő kormánypártiakkal szemben), s aki mostanság is kötelességszerűen ilyen közbevetéseket ereszt meg: „Ez persze nem azt jelenti, hogy csak tisztességtelen ember szavazott a Fideszre.”

Szóval meglehet, neki nem is tartották fontosnak megemlíteni az illetékesek az ATV iránymódosítását, így viszont a maga udvariaskodó és bizalmas modorában Rónai mára szinte a karakán ellenzékiség utolsó mohikánjává lett azon a tájékon. Múlt szerda este például Márki-Zay Péterrel kereste-kutatta az ellenzék jövőbeli lehetőségeit, és miközben a húzós beszélgetés mindkét résztvevője őszinte volt a maga szerepében, a műsor egészében mégis a jelen helyzet abszurditását és kilátástalanságát körvonalazta. A jobboldali beállítottságú, s máris szorongatott helyzetű hajdani Fidesz-szavazó mint az ellenzék remélt megmentőembere az asztal egyik oldalán, a szigorúan csakis közhelyekben utazó, gazsuláló üzemmódú riporter pedig a másikon. A jó szándék ugyan itt is, ott is megkérdőjelezhetetlen volt, azonban a saját árnyékát egyikük sem tudta átlépni a beszélgetés során.

„Hú, de sok mindent mond egyszerre!” – reagálta le Rónai a hódmezővásárhelyi polgármester egyik, meghatóan nagyívűnek szánt gondolatkísérletét, amely az ellenzék kibontakozási lehetőségeit tárgyazta, s ezt a földszintes közbeszólást hallva rögvest érzékletessé válhatott a nem túlságosan markáns intellektusú, de annál rutinosabb tévés talán legnagyobb szakmai erőssége. Más műsorkészítők ugyanis lehetőség szerint tartózkodni szoktak az ennyire banális megjegyzésektől – még akkor is, amikor pedig éppen ez lenne a leginkább adekvát reakció. Rónai viszont nem restelli az ilyen primer reakciókat, és ezzel a gyakorlatával rendre felkínálja az érzelmi-indulati azonosulás szimpla, de azért mégiscsak megnyugtató lehetőségét a képernyő előtt vele együtt értetlenkedő, tipródó és bánkódó nézők számára. S ez annál is inkább fölértékeli Rónai Egon televíziós működését, mivel a választási vereség traumájának – ki tudja, meddig tartó – időszakában az ellenzék tömegét ma jobbára éppen csak ez az érzelmi-indulati közösség kapcsolja össze.

Sündisznó az alagútban – derűsen és alighanem önkéntelen pesszimizmussal ezt a képet alkalmazta önmagára a beszélgetésben Márki-Zay, s ez a fordulat törvényszerűen megragadta a riporter szárnyaló képzeletét. „Kedves Süni!”, búcsúzóul így szólította meg tehát múlt szerdai vendégét Rónai Egon, me­gint egyszer pár kurta szóba összesűrítve mindazt, ami rokonszenvessé tehet egy jó szándékú interjúalanyt meg egy derék műsorkészítőt – és reménytelennek bizonyíthatja közös helyzetünket.

ATV, május 16.