Tévé

„Kedves Süni!”

Húzós

Interaktív

Ugyan már jó ideje az ATV egyik alapemberének számít, és képernyős jelenléte régóta tartósan masszívnak ítélhető, ám Rónai Egon mostanra jószerint a hátára is vette a csatornát.

A magyar televíziózás első számú Péterfy Gergely-hasonmása fáradhatatlanul végzi a munkáját, és szemre mintha ő lenne az egyetlen ember, akinek nem szóltak, hogy ez már rég nem az az ellenzéki ATV, aminek a tévénézők – és alkalmasint a műsorkészítők – oly sokáig hihették Németh Sándorék felekezeti csatornáját. Igaz, Rónai eleve az óvatoskodóbb irályú riporterek közé tartozik, aki a leghevesebb vitákban is a formális udvariasság fő szempontját szokta hangsúlyozni (az örökkön távollévő kormánypártiakkal szemben), s aki mostanság is kötelességszerűen ilyen közbevetéseket ereszt meg: „Ez persze nem azt jelenti, hogy csak tisztességtelen ember szavazott a Fideszre.”

Szóval meglehet, neki nem is tartották fontosnak megemlíteni az illetékesek az ATV iránymódosítását, így viszont a maga udvariaskodó és bizalmas modorában Rónai mára szinte a karakán ellenzékiség utolsó mohikánjává lett azon a tájékon. Múlt szerda este például Márki-Zay Péterrel kereste-kutatta az ellenzék jövőbeli lehetőségeit, és miközben a húzós beszélgetés mindkét résztvevője őszinte volt a maga szerepében, a műsor egészében mégis a jelen helyzet abszurditását és kilátástalanságát körvonalazta. A jobboldali beállítottságú, s máris szorongatott helyzetű hajdani Fidesz-szavazó mint az ellenzék remélt megmentőembere az asztal egyik oldalán, a szigorúan csakis közhelyekben utazó, gazsuláló üzemmódú riporter pedig a másikon. A jó szándék ugyan itt is, ott is megkérdőjelezhetetlen volt, azonban a saját árnyékát egyikük sem tudta átlépni a beszélgetés során.

„Hú, de sok mindent mond egyszerre!” – reagálta le Rónai a hódmezővásárhelyi polgármester egyik, meghatóan nagyívűnek szánt gondolatkísérletét, amely az ellenzék kibontakozási lehetőségeit tárgyazta, s ezt a földszintes közbeszólást hallva rögvest érzékletessé válhatott a nem túlságosan markáns intellektusú, de annál rutinosabb tévés talán legnagyobb szakmai erőssége. Más műsorkészítők ugyanis lehetőség szerint tartózkodni szoktak az ennyire banális megjegyzésektől – még akkor is, amikor pedig éppen ez lenne a leginkább adekvát reakció. Rónai viszont nem restelli az ilyen primer reakciókat, és ezzel a gyakorlatával rendre felkínálja az érzelmi-indulati azonosulás szimpla, de azért mégiscsak megnyugtató lehetőségét a képernyő előtt vele együtt értetlenkedő, tipródó és bánkódó nézők számára. S ez annál is inkább fölértékeli Rónai Egon televíziós működését, mivel a választási vereség traumájának – ki tudja, meddig tartó – időszakában az ellenzék tömegét ma jobbára éppen csak ez az érzelmi-indulati közösség kapcsolja össze.

Sündisznó az alagútban – derűsen és alighanem önkéntelen pesszimizmussal ezt a képet alkalmazta önmagára a beszélgetésben Márki-Zay, s ez a fordulat törvényszerűen megragadta a riporter szárnyaló képzeletét. „Kedves Süni!”, búcsúzóul így szólította meg tehát múlt szerdai vendégét Rónai Egon, me­gint egyszer pár kurta szóba összesűrítve mindazt, ami rokonszenvessé tehet egy jó szándékú interjúalanyt meg egy derék műsorkészítőt – és reménytelennek bizonyíthatja közös helyzetünket.

ATV, május 16.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.