A magyar televíziózás első számú Péterfy Gergely-hasonmása fáradhatatlanul végzi a munkáját, és szemre mintha ő lenne az egyetlen ember, akinek nem szóltak, hogy ez már rég nem az az ellenzéki ATV, aminek a tévénézők – és alkalmasint a műsorkészítők – oly sokáig hihették Németh Sándorék felekezeti csatornáját. Igaz, Rónai eleve az óvatoskodóbb irályú riporterek közé tartozik, aki a leghevesebb vitákban is a formális udvariasság fő szempontját szokta hangsúlyozni (az örökkön távollévő kormánypártiakkal szemben), s aki mostanság is kötelességszerűen ilyen közbevetéseket ereszt meg: „Ez persze nem azt jelenti, hogy csak tisztességtelen ember szavazott a Fideszre.”
Szóval meglehet, neki nem is tartották fontosnak megemlíteni az illetékesek az ATV iránymódosítását, így viszont a maga udvariaskodó és bizalmas modorában Rónai mára szinte a karakán ellenzékiség utolsó mohikánjává lett azon a tájékon. Múlt szerda este például Márki-Zay Péterrel kereste-kutatta az ellenzék jövőbeli lehetőségeit, és miközben a húzós beszélgetés mindkét résztvevője őszinte volt a maga szerepében, a műsor egészében mégis a jelen helyzet abszurditását és kilátástalanságát körvonalazta. A jobboldali beállítottságú, s máris szorongatott helyzetű hajdani Fidesz-szavazó mint az ellenzék remélt megmentőembere az asztal egyik oldalán, a szigorúan csakis közhelyekben utazó, gazsuláló üzemmódú riporter pedig a másikon. A jó szándék ugyan itt is, ott is megkérdőjelezhetetlen volt, azonban a saját árnyékát egyikük sem tudta átlépni a beszélgetés során.
„Hú, de sok mindent mond egyszerre!” – reagálta le Rónai a hódmezővásárhelyi polgármester egyik, meghatóan nagyívűnek szánt gondolatkísérletét, amely az ellenzék kibontakozási lehetőségeit tárgyazta, s ezt a földszintes közbeszólást hallva rögvest érzékletessé válhatott a nem túlságosan markáns intellektusú, de annál rutinosabb tévés talán legnagyobb szakmai erőssége. Más műsorkészítők ugyanis lehetőség szerint tartózkodni szoktak az ennyire banális megjegyzésektől – még akkor is, amikor pedig éppen ez lenne a leginkább adekvát reakció. Rónai viszont nem restelli az ilyen primer reakciókat, és ezzel a gyakorlatával rendre felkínálja az érzelmi-indulati azonosulás szimpla, de azért mégiscsak megnyugtató lehetőségét a képernyő előtt vele együtt értetlenkedő, tipródó és bánkódó nézők számára. S ez annál is inkább fölértékeli Rónai Egon televíziós működését, mivel a választási vereség traumájának – ki tudja, meddig tartó – időszakában az ellenzék tömegét ma jobbára éppen csak ez az érzelmi-indulati közösség kapcsolja össze.
Sündisznó az alagútban – derűsen és alighanem önkéntelen pesszimizmussal ezt a képet alkalmazta önmagára a beszélgetésben Márki-Zay, s ez a fordulat törvényszerűen megragadta a riporter szárnyaló képzeletét. „Kedves Süni!”, búcsúzóul így szólította meg tehát múlt szerdai vendégét Rónai Egon, megint egyszer pár kurta szóba összesűrítve mindazt, ami rokonszenvessé tehet egy jó szándékú interjúalanyt meg egy derék műsorkészítőt – és reménytelennek bizonyíthatja közös helyzetünket.
ATV, május 16.
