Amikor Sztupa és Troché kiszabadították a hóembereket, már nyár volt. Futó záporok, zivatarok még előfordultak, ötperces jégverések, néha egy egész délutánra is beborult, de alig ment 20 fok alá a hőmérséklet, s végül mindig előbújt a napocska. De a hóembereket akkor is ki kellett szabadítani, szükség volt rájuk.
A visszanyert szabadság szerencsére nem hordozott különösebb veszélyeket rájuk nézve, hisz az mindenkinek feltűnt, hogy jó ideje már nem a hűtőházban tartották fogva őket, hanem az egykori lovardában. Ott meg rossz időben is meleg volt, por és fülledtség. A hóembereknek viszont meg sem kottyant, nem olvadtak el, nem lettek koszosak, csak ácsorogtak tehetetlenül, amiben viszont rettenetes rutinjuk volt még télről. Az összes télről. De Sztupa és Troché tudták jól, hogy amikor befogták őket, tél végén, februárban, akkor bizony szovjet hűtőkocsikkal vitték őket a hűtőházba. Ott aztán – zárt ajtók mögött – csinálhattak velük valamit, hogy ne olvadjanak el, s a por is leperegjen róluk. De hogy mit, azt senki nem tudta, a hibernáriumot megerősített katonai egységek őrizték. A falu népe tavasszal borult ki teljesen, amikor átköltöztették őket a régi lovardába. Az emberek egyik felének az nem tetszett, hogy ide-oda rángatják őket, a másiknak meg az, hogy túlságosan is közel kerültek így a lakott területekhez. Kétségtelen, a hűtőház kinn volt a francban, túl a vasútállomáson, a lovarda meg épp a falu utolsó utcájának végében, s már közel sem őrizték annyian, mint a dermesztőt. A katonák visszatértek a laktanyába, egy magándetektív-iroda őrző-védői vették át a posztokat, állig felfegyverkezve ugyan, de jóval kisebb létszámban. S hát az a megnyugtató hivatalos színezete is elmúlt az egésznek. Így már valaki magánbizniszének tűnt, mintha kifejezetten rosszban sántikálna egy láthatatlan illető. Mi a faszt akar azzal sok mulya hóemberrel? – merült fel úton-útfélen a kérdés. A választ senki nem tudta, de mindenki tudni vélte: vadabbnál vadabb híresztelések jártak. De Sztupát és Trochét csak az motiválta, hogy a hóemberekre szükség van. Nem a szálakat mozgató titokjankónak, hanem a közösségnek. Elindultak hát kiszabadítani őket. Szellemesen kitervelt, pontosan végrehajtott akció volt, amit csak az hátráltatott valamelyest, hogy a hülye hóemberek szétröhögték az egészet, mintha nem is az ő bőrükre ment volna a játék, hanem valami fizető nézői lennének saját történetüknek.
Pénteken (17-én) 20.20-kor új olasz sorozattal kedveskedik a Duna tévé. A Nero Wolfe rejtélyei egy Amerikából kihajítván Rómában landoló magándetektívről és persze hű asszisztenséről szól, akik kezdetben nem nagyon találják a helyüket, de aztán bla, bla, bla. Erről jut eszembe, hogy a Holdra szállás is tök kamu volt, berendeztek egy csinos holdat, és lefotózták Neil Armstrongot és a Rammstein együttest szökdelve, oszt’ mindenki fáradt a kasszához, amit a háttérhatalom működtetett 9-től 5-ig: erről szól háromnegyed hétkor a Film Mánián a Földi űrutazás című film, s néhány vezető politikusunk életműve is. Django elszabadul a Super Tv2-n tizenegy tájt, a Szellemirtók viszont kilenckor potyára jönnek az AXN-re, mert itt már szellemnek nyoma sincs.
Szombaton este nyolcra Schwarzi nagy visszatérése a kormányzóságból: Erőnek erejével az RTL II-n. Kilenc magasságában öldöklő verseny jön: az m3 a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? c. hetvenes évekbeli magyar marhaságot indítja. A Tv2 A rettenthetetlent, a Film Mánia meg a Budapest angyala c. spanyol izét.
Vasárnap ugyancsak retrózhatunk az m3-mal. 19.40-kor adják a Férfivadászatot, mely műalkotás olyan csajokat vezet elénk 1964-ből, mint Françoise Dorléac, Marie Laforêt, Bernadette Lafont vagy Catherine Deneuve, illetve olyan csákókat, mint Belmondo vagy Jean-Claude Brialy, én persze Bernard Blier-re bukok. A sztorit nem mesélem el, még eltekintenek a megtekintéstől és Mamma Miá!-t néznének a Tv2-n, ami ehhez képest az offshore-ban sincs ugyebár.
Hétfőn a Tv2-n 21.20-kor hamm, bekap a Cápa. Tehát csak semmi tévé!
