tévéSmaci

Körteróka

  • tévésmaci
  • 2018. október 27.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megszámolta, lajstromba vette, arcfelismerővel beazonosította az összes öregembert a faluban, az eredmény siralmasnak volt mondható. Ujjlenyomatok, fogminták, semmi. Az öregemberek már nem azok voltak, akik itt laktak fiatalon. Új öregemberek szivárogtak be? Más ember lett mindenkiből? Sztupa és Troché csak néztek hülyén, mielőtt lementek ebédelni. De ebédelés közben sem hagyta nyugton őket a dolog, Troché tele szájjal, a tányér fölött magyarázott, villáján egy tonna spagettivel. Sztupa még a bicskáját is elfelejtette elővenni. Volt neki ez a mérhetetlenül irritáló szokása, hogy éttermekben a legváratlanabb pillanatokban elővette a saját bicskáját, olykor már a levesnél is, s csendesen a bajsza alá morogta, hogy bicsak vagy halef, s azzal látott hozzá. Szó, ami szó, a bökőért nyilván ölni tudott volna a Tüskevár kellékese, de ez Trochét nem vigasztalta, Sztupát meg nem töltötte el különösebb büszkeséggel. Most viszont nem volt ilyesmire érkezése, csendes és feszült volt az étkezése. Fasz van az öregemberekkel? Már öregen cserélődtek ki? Mivel jöttek a másmilyen embe­rek, vonattal? Autóval aligha, három maszek autó van a faluban, az állatorvosnak, az orvosnak meg a… nem, csak kettő van. Ja, meg a fehér Opel, ami a katolikus templom előtt szokott parkolni. Nem mindegy, hogy hány van? Ha nem öregen jöttek, hanem már fiatalon vagy középkorúan, ugyan rá nem jövünk, mi történt, amikor még a régiek voltak itt, amikor még azok voltak fiatalok. Már pofára fel kellett volna ismernünk őket, kijön az állomási kocsmából a tata, és jó napot, Laci bátyám! De nem, kijön, és néz. Mi kéne, ha vóna, szépöcsém? Vagy mi van akkor, ha ezek ugyanazok, csak megváltoztak: elvesztették nevüket és emlékezetüket, tárgyaik zömét, csak a ruházatuk maradt ugyanolyan szegényes, pacuha? Régi tárgyaikról azt hiszik, nem is olyan régiek, inkább egész újak.

Pénteken (28-án) nagy vágás lesz, s már este kilenckor elkezdődik a Filmbox Familyn egy 1946-os keltezésű Sherlock Holmes-történettel. A félelem a sötétben c. fekete-fehér kézimunkában Basil Rath­bone adja a pipás hapsit, aki utazik a vonaton Edinburgh-ba, hogy bevédjen egy gyémántot. Milyen kár, hogy 1946-ban még nem nagyon csináltak ibuszos filmeket, mert egy London–Edinburgh-viszonylatra még akkor is befizettünk volna, ha Doktor Watson mellé terítenek nekünk az étkezőkocsiban. 22.11-kor (te, zrikálnak ezek engemet) belecsap a Duna tévé a Personába. Mely nyomasztó marhaság a néma színésznőről és az ő Almájáról, illetve abortuszáról szól és van benne rögtön az elején egy álló… izé, állókép is. Szóval mindenki maradjon nyugodtan a kokainista kretén gyémántjánál, hacsak nem húzza hajnali háromig, mert akkor már csak öt perc lesz hátra az Édes életig, amit a Cinemax 2 jóságos kezéből nyerhetünk el. Fellini állítólag Rossini mostohatestvére, de ezt még ellenőriznem kell. Indulok is Pesaróba, hogy záróra előtt odaérjek.

Keddtől jönnek a szokásos elkövetők, este kilenckor a Film Mánián a Négy esküvő, egy temetés.

Szerdán éjjeli negyed háromkor a Mozi+-on A remény rabjai.

Csütörtökön a Cinemax 2-n meg a Jackie Brown. Hogy mindezeken segít-e a 23.10-kor a Film Mánián kezdődő jugoszláv hőstörténet, A neretvai csata? Nos, szerintem igen, de ettől még nem kell mindjárt bekapcsolni a tévét.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.