Amikor Sztupa és Troché megszámolta, lajstromba vette, arcfelismerővel beazonosította az összes öregembert a faluban, az eredmény siralmasnak volt mondható. Ujjlenyomatok, fogminták, semmi. Az öregemberek már nem azok voltak, akik itt laktak fiatalon. Új öregemberek szivárogtak be? Más ember lett mindenkiből? Sztupa és Troché csak néztek hülyén, mielőtt lementek ebédelni. De ebédelés közben sem hagyta nyugton őket a dolog, Troché tele szájjal, a tányér fölött magyarázott, villáján egy tonna spagettivel. Sztupa még a bicskáját is elfelejtette elővenni. Volt neki ez a mérhetetlenül irritáló szokása, hogy éttermekben a legváratlanabb pillanatokban elővette a saját bicskáját, olykor már a levesnél is, s csendesen a bajsza alá morogta, hogy bicsak vagy halef, s azzal látott hozzá. Szó, ami szó, a bökőért nyilván ölni tudott volna a Tüskevár kellékese, de ez Trochét nem vigasztalta, Sztupát meg nem töltötte el különösebb büszkeséggel. Most viszont nem volt ilyesmire érkezése, csendes és feszült volt az étkezése. Fasz van az öregemberekkel? Már öregen cserélődtek ki? Mivel jöttek a másmilyen emberek, vonattal? Autóval aligha, három maszek autó van a faluban, az állatorvosnak, az orvosnak meg a… nem, csak kettő van. Ja, meg a fehér Opel, ami a katolikus templom előtt szokott parkolni. Nem mindegy, hogy hány van? Ha nem öregen jöttek, hanem már fiatalon vagy középkorúan, ugyan rá nem jövünk, mi történt, amikor még a régiek voltak itt, amikor még azok voltak fiatalok. Már pofára fel kellett volna ismernünk őket, kijön az állomási kocsmából a tata, és jó napot, Laci bátyám! De nem, kijön, és néz. Mi kéne, ha vóna, szépöcsém? Vagy mi van akkor, ha ezek ugyanazok, csak megváltoztak: elvesztették nevüket és emlékezetüket, tárgyaik zömét, csak a ruházatuk maradt ugyanolyan szegényes, pacuha? Régi tárgyaikról azt hiszik, nem is olyan régiek, inkább egész újak.
Pénteken (28-án) nagy vágás lesz, s már este kilenckor elkezdődik a Filmbox Familyn egy 1946-os keltezésű Sherlock Holmes-történettel. A félelem a sötétben c. fekete-fehér kézimunkában Basil Rathbone adja a pipás hapsit, aki utazik a vonaton Edinburgh-ba, hogy bevédjen egy gyémántot. Milyen kár, hogy 1946-ban még nem nagyon csináltak ibuszos filmeket, mert egy London–Edinburgh-viszonylatra még akkor is befizettünk volna, ha Doktor Watson mellé terítenek nekünk az étkezőkocsiban. 22.11-kor (te, zrikálnak ezek engemet) belecsap a Duna tévé a Personába. Mely nyomasztó marhaság a néma színésznőről és az ő Almájáról, illetve abortuszáról szól és van benne rögtön az elején egy álló… izé, állókép is. Szóval mindenki maradjon nyugodtan a kokainista kretén gyémántjánál, hacsak nem húzza hajnali háromig, mert akkor már csak öt perc lesz hátra az Édes életig, amit a Cinemax 2 jóságos kezéből nyerhetünk el. Fellini állítólag Rossini mostohatestvére, de ezt még ellenőriznem kell. Indulok is Pesaróba, hogy záróra előtt odaérjek.
Keddtől jönnek a szokásos elkövetők, este kilenckor a Film Mánián a Négy esküvő, egy temetés.
Szerdán éjjeli negyed háromkor a Mozi+-on A remény rabjai.
Csütörtökön a Cinemax 2-n meg a Jackie Brown. Hogy mindezeken segít-e a 23.10-kor a Film Mánián kezdődő jugoszláv hőstörténet, A neretvai csata? Nos, szerintem igen, de ettől még nem kell mindjárt bekapcsolni a tévét.
