tévéSmaci

Kutyaszirt

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/31. (08. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amikor Sztupa és Troché bemutatták a locsolható, nyírható, illetve színváltós műfüvet, a bemutatón megjelentek a tudományos világ legjelentősebb képviselői, a komplett honi sportvezetés, magas párt- és állami vezetők (ők érthető okokból egy személyben képviseltetvén magukat). Csak Ómafa nem jött el, ő még mindig a laboratóriumában sürgött-forgott, de a műfű helyett – bár csak felibe-harmadába érezte késznek – már a műfán törte a fejét, pontosabban az ágát, mármint a műfa prototípusának, mert olyan műfát akart, aminek letörik az ága, mármint a vékonyabb ága, ha mondjuk, reászáll egy harminckilós veréb vagy páva. Míg Ómafa elmaradhatatlan fehér köpenyében így tett-vett, tetvészkedett, addig Sztupa és Troché vetített képes bevezető előadást tartottak, Troché beszélt, épp az első műfűszál megtervezésénél tartott, Sztupa meg nyomogatta a diavetítő távkapcsolóját. Troché szavait ekképpen foglalhatjuk össze: az új műfű nő, mint a gomba, ha kap elég napsütést és esőt, locsolni is lehet, de érdemes ásványvízzel, mert meghálálja. Nyírni viszonylag ritkán kell, de a kísérleti modelleken már egész pontosan beállítható a nyírási időköz, mondhatni, intervallum. Nyírás utánra ugyancsak tetszőlegesen állítható be a vágott műfű illata, narancs-, zöldalma- és hintőporillatúra. Szakembereink dolgoznak a további szagmintákon is, a legelőrehaladottabb stádiumban a tehénszarillat van, lévén a mi műfüvünk természetesen (ha nem eufemisztikus kicsit e kifejezés) ehető is, kivált az összetett gyomrú lakosságból toborzott tesztalanyok kedvelték, ettől azért még emberi fogyasztásra is alkalmas, a nénikém például kitűnő rétest készített belőle, amikor hazavittem az első szüretelésből egy csomaggal. Gondolom, önök is hajlamosak időnként hazavinni a munkájukat, zárta szavait Troché, majd még ennyit mondott: kérdés van-e?

Pénteken (3-án) este kilenckor az Öt menyasszony című orosz filmhez lesz szerencsék a Filmboxon, mely műalkotás végre megint a nagy honvédő háború idején játszódik, mint megannyi emlékezetes darab a szovjet idején. Arról van nagyban szó, hogy éppen véget ér a mondott világégés, csak épp a Berlint elfoglaló harcosok nem térhetnek rögtön haza, lévén némi elintéznivaló várja még ott őket, s ezért egyikük kihozatná reménybeli feleségét, oldani a magányt. Sajna azonban a légihíd az ellenkező irányból lesz hamarosan esedékes, ezért cselhez kell folyamodni. Tizenegykor a Film Mánián a Mocsok című brit film szerencsére nem ennyire komoly, mert abban egy korrupt zsaru intézkedik és tör előre a ranglétrán, amit én úgy képzelek, hogy DC-ből, DI lesz, majd DCI és a határ a csillagos ég, de lehet, hogy máshogy lesz. Jim Broadbent föllép, az biztos.

Szombaton pontban éjfélkor a Filmbox HD belefog a This is England ’86-ba – gyanítom, nem is először, de még mindig tudom én is az önök szíves figyelmébe ajánlani. Előtte valamivel a Filmbox Prémiumon Vera Drake lesz, mondjuk, ennyi legyen is elég a hűtlen szigetlakókból. Hiszen én természetesen a Duna tévén nézem már negyed tíztől Annie Girardot és Philippe Noiret főszereplésével az enyhén IBUSZ-os Ellopták Jupiter fenekét c. békebeli baromkodást. Önök is foglakozhatnának egy kicsit többet Jupiterrel, mintsem a tévézéssel.

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/31. (08. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
tévésmaci
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...