tévéSmaci

Kutyaszirt

  • tévésmaci
  • 2018. szeptember 2.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché bemutatták a locsolható, nyírható, illetve színváltós műfüvet, a bemutatón megjelentek a tudományos világ legjelentősebb képviselői, a komplett honi sportvezetés, magas párt- és állami vezetők (ők érthető okokból egy személyben képviseltetvén magukat). Csak Ómafa nem jött el, ő még mindig a laboratóriumában sürgött-forgott, de a műfű helyett – bár csak felibe-harmadába érezte késznek – már a műfán törte a fejét, pontosabban az ágát, mármint a műfa prototípusának, mert olyan műfát akart, aminek letörik az ága, mármint a vékonyabb ága, ha mondjuk, reászáll egy harminckilós veréb vagy páva. Míg Ómafa elmaradhatatlan fehér köpenyében így tett-vett, tetvészkedett, addig Sztupa és Troché vetített képes bevezető előadást tartottak, Troché beszélt, épp az első műfűszál megtervezésénél tartott, Sztupa meg nyomogatta a diavetítő távkapcsolóját. Troché szavait ekképpen foglalhatjuk össze: az új műfű nő, mint a gomba, ha kap elég napsütést és esőt, locsolni is lehet, de érdemes ásványvízzel, mert meghálálja. Nyírni viszonylag ritkán kell, de a kísérleti modelleken már egész pontosan beállítható a nyírási időköz, mondhatni, intervallum. Nyírás utánra ugyancsak tetszőlegesen állítható be a vágott műfű illata, narancs-, zöldalma- és hintőporillatúra. Szakembereink dolgoznak a további szagmintákon is, a legelőrehaladottabb stádiumban a tehénszarillat van, lévén a mi műfüvünk természetesen (ha nem eufemisztikus kicsit e kifejezés) ehető is, kivált az összetett gyomrú lakosságból toborzott tesztalanyok kedvelték, ettől azért még emberi fogyasztásra is alkalmas, a nénikém például kitűnő rétest készített belőle, amikor hazavittem az első szüretelésből egy csomaggal. Gondolom, önök is hajlamosak időnként hazavinni a munkájukat, zárta szavait Troché, majd még ennyit mondott: kérdés van-e?

Pénteken (3-án) este kilenckor az Öt menyasszony című orosz filmhez lesz szerencsék a Filmboxon, mely műalkotás végre megint a nagy honvédő háború idején játszódik, mint megannyi emlékezetes darab a szovjet idején. Arról van nagyban szó, hogy éppen véget ér a mondott világégés, csak épp a Berlint elfoglaló harcosok nem térhetnek rögtön haza, lévén némi elintéznivaló várja még ott őket, s ezért egyikük kihozatná reménybeli feleségét, oldani a magányt. Sajna azonban a légihíd az ellenkező irányból lesz hamarosan esedékes, ezért cselhez kell folyamodni. Tizenegykor a Film Mánián a Mocsok című brit film szerencsére nem ennyire komoly, mert abban egy korrupt zsaru intézkedik és tör előre a ranglétrán, amit én úgy képzelek, hogy DC-ből, DI lesz, majd DCI és a határ a csillagos ég, de lehet, hogy máshogy lesz. Jim Broadbent föllép, az biztos.

Szombaton pontban éjfélkor a Filmbox HD belefog a This is England ’86-ba – gyanítom, nem is először, de még mindig tudom én is az önök szíves figyelmébe ajánlani. Előtte valamivel a Filmbox Prémiumon Vera Drake lesz, mondjuk, ennyi legyen is elég a hűtlen szigetlakókból. Hiszen én természetesen a Duna tévén nézem már negyed tíztől Annie Girardot és Philippe Noiret főszereplésével az enyhén IBUSZ-os Ellopták Jupiter fenekét c. békebeli baromkodást. Önök is foglakozhatnának egy kicsit többet Jupiterrel, mintsem a tévézéssel.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.