rés a présen

„Lassan, de gyűlnek’’

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. augusztus 20.

Interaktív

Cirill Kabin Csaba digitálistartalom-készítő

rés a présen: A személyes, ám mindenki számára elérhető Facebook-oldaladon egy digitális irodalmi antológiát fejlesztesz. Mikor kezdted?

Cirill Kabin Csaba: Az első, részben irodalmi jellegű megosztásokat több mint tíz éve tettem közzé a Facebookon, amikor még csak 15–20 „ismerősöm” volt, akik közül ténylegesen 6–7 személy ismert. A tartalom többsége irodalom, de zenei, tánc- és képzőművészeti alkotások is előfordulnak. Az irodalmon belül elsősorban versek. Ugyanakkor a próza is közel áll hozzám, rabul ejtenek a hagyományostól eltérő történetmesélések.

rap: A „való világban” mivel foglalkozol?

CKCS: A hétköznapjaimban reál szakirányú diplomával hasonló irányultságú munkával foglalkozom, amely az előrelátó és elemző gondolkodás mellett íráskészséget is igényel. Többéves FB-s ténykedés után talált rám a Litera-Túra Művészeti Magazin, 2018 elejétől 2022 decemberéig voltam szerkesztő a napi megjelenésű on­line kiadványnál, a főállásom mellett. A versek kedvelése összefügg azzal, hogy magam is művelője vagyok a költészetnek. Első és eddig egyetlen hivatalos kötetem 2022-ben jelent meg

A gajdesz felé címmel, a Litera-Túra Kiadónál. Can Togay ajánlása a kötet hátoldalán: „Költészetet a csillagok hitelesítenek. / Amíg teszik dolgukat, olvasom, hogyan / veszi számba Cirill Kabin Csaba az életet: / képmutatás nélkül.”

rap: A napi egy publikációt hogyan tudod tartani?

CKCS: A napi egy publikáció olyan két éve vált véglegessé, előtte volt egy töményebb másfél-két éves időszak, amikor napi több posztot is megjelentettem, de ez a mindennapi munkavégzés és a magánélet mellett már túlzott terheléssel járt. A válogatásom alapja, forrása egyrészt a közelmúlt irodalmi „termése” online és nyomtatott formában, másrészt a saját, közel kétezer példányos „könyvtáram”, amelyet folyamatosan gyarapítok. A mérce a saját ízlésemből, illetve az olvasói visszajelzésekből alakult ki. Sokáig igyekeztem figyelni arra, hogy minél több olyan művet tegyek közzé, amelyek online még nem jelentek meg; ez eléggé időigényes tevékenység még akkor is, ha vakon gépelek. Ettől függetlenül, ha az időm engedi, igyekszem ilyen műveket mostanság is közzétenni. Korábban amatőr verseket is megjelentettem, erre manapság nincs elegendő erőforrásom és energiám. Az életrajzokat hosszú kutatás után állítom össze, szükség esetén külföldi online forrásokat is felhasználva. Amely műnél rendelkezésre áll az eredeti kötet, ott annak biográfiai részeiből is merítek. Mostanra az oldalamon nagyjából naponta váltják egymást a magyar és a külföldi művek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.