Lemondott a CNN elnöke

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. február 2.

Interaktív

Mert viszonya volt egy munkatársával, de ezt nem jelezte a cég vezetésének. 

Lemondott posztjáról szerdán Jeff Zucker, a CNN amerikai hírtelevízió elnöke, miután kiderült, hogy viszonyt folytat egyik kolléganőjével, és erről nem tájékoztatta munkáltatóját. A Zucker távozását bejelentő levelet a CNN médiaügyi riportere, Brian Stelter osztotta meg a Twitteren.

A feljegyzésből kiderül, hogy a Chris Cuomo CNN-es pályafutása ügyében folytatott vizsgálat során kérdeztek rá Jeff Zuckernél arra, hogy viszonyt folytat-e az egyik legközelebbi munkatársával, amit akkor beismert.

"Szólnom kellett volna, amikor elkezdődött, de nem tettem. Hibáztam. Emiatt ma lemondok" - írta a CNN dolgozóinak Zucker.

A médiavállalat távozó vezetője azt írta,  azt kívánja, bárcsak máshogy ért volna véget megbízatása a cég élén, de  az ott töltött 9 év "minden percét élvezte".

Zucker nem nevezte meg, hogy kivel folytatott viszonyt, de Stelter a Twitteren azt írta, hogy Allison Gollusttal, a cég marketingigazgatójával szerettek egymásba. Gollust nem távozik a CNN-től. Közleményt adott ki, melyben azt írta, hogy 20 éve közeli barátok és munkatársak Zuckerrel, de a járvány idején a kapcsolatuk "megváltozott". "Sajnálom, hogy erről nem szóltunk kellő időben" - fogalmazott Gollust.

Chris Cuomo műsorvezetőt tavaly decemberben bocsátotta el a CNN, mert kiderült, hogy szabálysértő módon segített testvérének, Andrew Cuomo korábbi New York-i kormányzónak kezelni a helyzetet, miután több nő szexuális zaklatással vádolta meg.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.