Amikor Sztupa és Troché a lengyelpiacra készültek, három héten keresztül esett az eső, és pont mindig a hétvégén. Hétfőn még szép idő volt, az utcán gatyára vetkezett emberek siettek a munkába, s aztán pénteken, amikor beköszönt a fájront, már borult is az ég, csöpp-csöpp, már esett is, szakadatlan, két napig. Így nem lehet lengyelpiacra menni, szarrá ázik az ember. Áll a kapucnis anorákjákban a kempingasztal mögött, vevő egy szál se’, végül elolvad, mint a rózsaillatú Amo szappan, kinek hiányzik ez? Nem mentek az első héten, nem mentek a másodikon, s a harmadikon sem. A szer alatt meg ott muzsikáltatta magát egy kis utánfutónyi basz, amit már rég el kellett volna passzolni, mert csak a helyet foglalta. A negyedik szombaton Sztupa végre kiállt a Zsigulival, ráakasztották a szállítmányt, aztán hajnalban irány Gyál! Mingyál’ jövünk, sóhajtotta Sztupa, de annyit még hozzátett, hogy mondanád te. Troché nem mondott semmit, épp átváltotta fejben a baszokat złotyra, s hervasztó eredmény jött ki: barterről szó sem lehet, kötött pulóverrel és viharlámpával tele a padlás. Az ügyes kis kempingasztalnak hála jó helyet kaptak, rögtön a vattacukros mellett, mert az köztudomású, hogy a gyerekek, ha olyanjuk van, megőrülnek a baszokért, fél óra alatt túl lehet adni az egész hóbelevancon. Jobbra a vattacukros, részeges, vidám alak, SBB-t tolt egy MK27-esről, hogy lengyelnek nézzék, bár a lengyelek nem nagyon esznek vattacukrot, különben sem venni, hanem eladni jöttek. Most bezzeg megint rohadtul sütött a nap, a másik szomszéd fából faragott állatokat árult, s a Deutsche Wellén hallgatta, hogy odahaza a tiltakozó felvonulások, tüntetések nyomán 2269 embert letartóztattak.
Pénteken (7-én) este tíz után kezdi a Duna minden idők tán legrosszabb Tíz kicsi indiánját, az 1989-eset, Donald Pleasence-szel, akit a legtöbben tán a Különben dühbe jövünkből ismernek; abban ő a pszichiáter. De ezek után már tényleg vegyenek fel nézőpózt, mert egy háromrészes olasz sorozat első része következik: A misszionáriuslány.
Szombaton a magyar filmgyártás egy nehezen felfejthető legendája tér be a Dunára; Szász Péter a nyilván módfelett frekventált háromnegyed hármas sávban jelentkezik a Szépek és bolondokkal. Már a címtől is kinyílik a hóvirág az ablakom alatt, de ha még hozzátesszük, hogy egy NB III-as bíró szép és igaz történetéről van szó, aki nem a 11-est, hanem Meszléry Juditot nézi el, hát, tényleg kész a dráma. Az M3 este a Mérsékelt égövet adja, amiből arra is lehetne következtetni, hogy Kállai Ferenc születésnapja van, de 364 az 1-hez, hogy nincs. Visszatérve a szépekhez meg a bolondokhoz, ők éppenséggel a Nevem: Senkivel meg D’Artagnan lányával versenyeznek, előbbi a Film+-on, utóbbi meg a Film Cafén indul. Este alsó-közepes angolok: Öngyilkos bevetés az RTL-en, Amnézia az RTL II-n.
Vasárnap munkanap van, sajnálom, ha tőlem kellett megtudniuk: Az olasz melóra este fél nyolckor kell blokkolni a Dunán, a Haláli meló meg már öt előtt elkezdődött a Film Mánián. Én persze Az Ezüst-tó kincsét nézem este héttől a Film+-on, mert annak van a világon a legjobb címe. Fél tíztől meg a Sir Gawain és a Zöld Lovagot az M3-on, mert gyerekszobám is volt, konkrétan egy tévésdobozban. Hát így tévézzenek: szerfelett szordínósan.
