tévésmaci

Madárparadicsom

  • tévésmaci
  • 2021. május 12.

Interaktív

Sztupa és Troché kalandjai

Amikor Sztupa és Troché várták a kompot, jutott idő valami ebédfélére is. A vasútállomáson találtak egy dönerkioszkot, akkoriban ritkaságnak számított még az ilyesmi errefelé, egyáltalán a gyors­étkezés gyakorlata is. Szerencsére az állomás és a kikötő szinte egybeépültek (láttak ők ilyet már másfelé is, délen is). A kioszk tulajdonosa maga szolgált ki, s amikor meghallotta, hogy nem született dánokkal beszél, nagy barátságosan elújságolta, hogy ő is idegen itt, kurd. Ki gondolta volna, gondolta Troché, de azonmód el is hessegetett magától minden iróniát, s sok sikert kívánt a kurdok összes törekvéseihez (okkal gondolván, hogy rájuk is fér). Ám amikor elkezdtek enni, megesküdött volna, hogy ő még ilyen jó dönert nem evett; eddig egy müncheni vezetett, az ENSZ valamelyik sóhivatalánál semmittevésért dús fizetést húzó emigráns román herceg hozatta a titkárnőjével. Annyira ízletes volt, hogy Troché menten megbocsátotta a derék naplopónak, hogy egy igazi ebédre küldte a meghívót. De ez a helsingøri még annál is jobb volt, egyszerűen tökéletes. Sztupa mondott valamit a kurdnak, hogy ha előbb érkezik, Hamlet is stammgast lett volna. A Hamletet értette az öreg, a stammgastot magyarázni kellett, de siettek a komphoz, mely Helsingborgba vitte őket. A beszállásig nem is beszélgettek, csak a hajó korlátjának dőlve kérdezte meg Troché, hogy hogyan lesz ebből Helsingfors. Le Malmőbe és onnan repülővel, vagy onnan vissza Koppenhágába, és úgy repülővel? De Sztupával nem lehetett beszélni, olyan pofát vágott, mint aki épp sorra kerül a közfogászaton. Troché tudta is miért. Azért, mert a VIT óta utálja Helsinkit. Az történt ott ugyanis, hogy a szovjet küldöttség egy vidám fiataloknak álcázott csoportja elrabolta az akkor ötéves Aki Kaurismäkit, hogy hazavigyék, mert a tudósaik kiszámolták, hogy a nyolcvanas évekre – melyeket történelmileg kulcsfontosságúnak jósoltak – a nagy SZU híján lesz a jó filmrendezőknek. (’49-ben Tarr Bélát is el akarták rabolni, de ő direkt nem született még meg.) Sztupát hívták, hogy szerezze vissza az elveszett gyereket, s ő meg is csinálta. Nagy volt az öröm országszerte, Sztupát Urho Kekkonen is fogadta, heringet ettek, de később elterjedt a finnek között, hogy Kaurismäki ekkor szokott rá az Unicumra, és ez fájt Sztupának, na.

Pénteken (14-én) a nemzeti főcsatorna (Duna) az esti órákban játékfilmes eszközökkel járja körül a mindenkit nyilván módfelett izgató cipőkérdést, amikor is műsorára tűz egy szerfelett beszédes című német munkát, A Dassler-fivéreket. Fújja ezt már mindenki betéve, nem kell hozzá különösebben germanistának lenni. Volt egyszer, hol nem volt egy kicsinyded porfészek az Aurach mentén, Bajorországban, ahol a múlt század húszas éveiben Adolf és Rudolf megörökölte apjuk suszteráját. (Nem az az Adolf, s nem is az a Rudolf, mert mit szólt volna a Mikulás, inkább csak Adi és Rudi.) Ami azt illeti, én nagyon szívesen megnéznék egy filmet még a Zeha cipőgyárról, azok is csináltak mindenféle tréning- és focicipőket, kétszer két különböző szögben dőlő vékony, recés csíkkal az oldalukon. Ma is lehet kapni Zehát, egy berlini műhely gyártja mindenféle kiszerelésben, mint valami retrócsodát (tisztára mint itthon a Tiszát), de sajna 250 eurónál kezdődik az árszabásuk, úgyhogy nem véletlenül került szóba a Mikulás – ő sem bírna egy ilyet telihordani. Mindezzel kapcsolatban, bár nem szokásunk, de álljon itt egy magánközlemény: egyszer Isztambulban vettem egy pár Pumát, de annyira hamisat, hogy konkrétan egy ugró kutya volt rajta, nos, az annyira király volt, hogy évekig hordtam, néha még éjszaka is (vö.: mondén élet).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.