tévésmaci

Madárparadicsom

  • tévésmaci
  • 2021. május 12.

Interaktív

Sztupa és Troché kalandjai

Amikor Sztupa és Troché várták a kompot, jutott idő valami ebédfélére is. A vasútállomáson találtak egy dönerkioszkot, akkoriban ritkaságnak számított még az ilyesmi errefelé, egyáltalán a gyors­étkezés gyakorlata is. Szerencsére az állomás és a kikötő szinte egybeépültek (láttak ők ilyet már másfelé is, délen is). A kioszk tulajdonosa maga szolgált ki, s amikor meghallotta, hogy nem született dánokkal beszél, nagy barátságosan elújságolta, hogy ő is idegen itt, kurd. Ki gondolta volna, gondolta Troché, de azonmód el is hessegetett magától minden iróniát, s sok sikert kívánt a kurdok összes törekvéseihez (okkal gondolván, hogy rájuk is fér). Ám amikor elkezdtek enni, megesküdött volna, hogy ő még ilyen jó dönert nem evett; eddig egy müncheni vezetett, az ENSZ valamelyik sóhivatalánál semmittevésért dús fizetést húzó emigráns román herceg hozatta a titkárnőjével. Annyira ízletes volt, hogy Troché menten megbocsátotta a derék naplopónak, hogy egy igazi ebédre küldte a meghívót. De ez a helsingøri még annál is jobb volt, egyszerűen tökéletes. Sztupa mondott valamit a kurdnak, hogy ha előbb érkezik, Hamlet is stammgast lett volna. A Hamletet értette az öreg, a stammgastot magyarázni kellett, de siettek a komphoz, mely Helsingborgba vitte őket. A beszállásig nem is beszélgettek, csak a hajó korlátjának dőlve kérdezte meg Troché, hogy hogyan lesz ebből Helsingfors. Le Malmőbe és onnan repülővel, vagy onnan vissza Koppenhágába, és úgy repülővel? De Sztupával nem lehetett beszélni, olyan pofát vágott, mint aki épp sorra kerül a közfogászaton. Troché tudta is miért. Azért, mert a VIT óta utálja Helsinkit. Az történt ott ugyanis, hogy a szovjet küldöttség egy vidám fiataloknak álcázott csoportja elrabolta az akkor ötéves Aki Kaurismäkit, hogy hazavigyék, mert a tudósaik kiszámolták, hogy a nyolcvanas évekre – melyeket történelmileg kulcsfontosságúnak jósoltak – a nagy SZU híján lesz a jó filmrendezőknek. (’49-ben Tarr Bélát is el akarták rabolni, de ő direkt nem született még meg.) Sztupát hívták, hogy szerezze vissza az elveszett gyereket, s ő meg is csinálta. Nagy volt az öröm országszerte, Sztupát Urho Kekkonen is fogadta, heringet ettek, de később elterjedt a finnek között, hogy Kaurismäki ekkor szokott rá az Unicumra, és ez fájt Sztupának, na.

Pénteken (14-én) a nemzeti főcsatorna (Duna) az esti órákban játékfilmes eszközökkel járja körül a mindenkit nyilván módfelett izgató cipőkérdést, amikor is műsorára tűz egy szerfelett beszédes című német munkát, A Dassler-fivéreket. Fújja ezt már mindenki betéve, nem kell hozzá különösebben germanistának lenni. Volt egyszer, hol nem volt egy kicsinyded porfészek az Aurach mentén, Bajorországban, ahol a múlt század húszas éveiben Adolf és Rudolf megörökölte apjuk suszteráját. (Nem az az Adolf, s nem is az a Rudolf, mert mit szólt volna a Mikulás, inkább csak Adi és Rudi.) Ami azt illeti, én nagyon szívesen megnéznék egy filmet még a Zeha cipőgyárról, azok is csináltak mindenféle tréning- és focicipőket, kétszer két különböző szögben dőlő vékony, recés csíkkal az oldalukon. Ma is lehet kapni Zehát, egy berlini műhely gyártja mindenféle kiszerelésben, mint valami retrócsodát (tisztára mint itthon a Tiszát), de sajna 250 eurónál kezdődik az árszabásuk, úgyhogy nem véletlenül került szóba a Mikulás – ő sem bírna egy ilyet telihordani. Mindezzel kapcsolatban, bár nem szokásunk, de álljon itt egy magánközlemény: egyszer Isztambulban vettem egy pár Pumát, de annyira hamisat, hogy konkrétan egy ugró kutya volt rajta, nos, az annyira király volt, hogy évekig hordtam, néha még éjszaka is (vö.: mondén élet).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.