Visszhang: tánc

Fifika

  • Vida Virág
  • 2021. május 12.

Interaktív

A Magyar Mozdulatművészeti Társulat a tánc világnapjára időzítve, tíz év után újította fel az előadást, negyedszázados működésüket is ünnepelve.

A koreográfus, Pálosi István a görög mitológiából merítette a témáját, ő maga pedig Zeusz képében jelenik meg a nyitójelenetben. A kiváló világítás elhiteti a főisten transzcendens létezését egy pillanatra; magával ragadó kép, a butoh igényes villanása. E jelenést követi aztán a moirák vagy párkák végtelenített tánca. A három női táncos mozdulatai folyamatosságukkal az időtlenséget hozzák, bár egymás közötti kapcsolatuk mélységeire már nem kíváncsi Pálosi, aki leginkább a szinkron és a kánon eszközére alapozza az éjszaka lányainak jeleneteit. Ez eleinte jól működik, de aztán érdektelenné válik. Pálosi felkészült mester, minden formai elvárást teljesít a térszervezéstől kezdve a mozdulatépítésen át a dinamikáig.

Az előadás nagy erénye a mozdulatművészet több mint száz­éves hagyományaira építő, egységes és következetes mozdulatnyelv, de nincsenek izgalmas fordulatok, szűk amplitúdón mozgunk, sehol egy kockázatos gesztus. Kortárs színpadon megszokott rendezői elemeket látunk, naprakész kliséket. Illusztrációt. Azt sem tudjuk meg, hogy a Sors istennői hogyan viszonyulnak a saját sorsukhoz: esztétikus táncosokat látunk csupán.

Az utolsó jelenetben, amikor a színpad hátsó traktusában farkasszemet nézve a közönséggel végtelennek tűnő futásba kezdenek, végre megérint a téma. Ekkor ér véget az előadás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.