Meddig bírja még az Orbán-rendszer?

Interaktív

Még ha jelen viszonyainkat változtathatatlannak próbálja is tudni a rezsim – nem ért véget Magyarországon a politika, amíg vannak, akik nem adják fel a cselekvést. És nem ért véget a kultúra sem, amíg a művészetek őrzik a szabad Magyarország ígéretét és megmutatják szebbik, kedves és értelmes arcát.

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért. A hazugságok, amelyekkel a létezését indokolja, egyre arcpirítóbbak. Vajon meddig bírja még? Elég lesz-e hatalma továbbörökítéséhez a szinte korlátlan mennyiségben ellopott pénz, a hazugságok és terjesztésük bizarr építménye, az erőszak, a megfélemlítés? Meddig bírja még az Orbán-rendszer?

És meddig bírja a Narancs? Mire és meddig lesz elég a mi elszánásunk és tudásunk – szemben a Gólemmel? Ki bírja tovább? Az Orbán-rendszer, vagy egyik legkövetkezetesebb, legrégebbi kritikusa, a Magyar Narancs?

Nem leplezhetjük el, hogy idén súlyos fellegeket látunk magunk előtt, s lapunk jövője bizonytalanabb, mint eddig bármikor.

A hatalom olyan intézkedésekre készül, amelyek tovább szűkítik a független sajtó létkörülményeit.

Ám mégsem ezek miatt fő a fejünk. Mert a Narancsot nem tudja bedönteni a rezsim, csak a közöny.

A Narancs ott lesz Önnel, amikor nem érti, hogy mi folyik itt, amikor ezt már végképp nem gondolta volna, amikor nem hiszi el, hogy ezt is megtehetik, amikor elhazudják, letagadják, kifordítják a szeme láttára a valóságot, és – amit a legjobban szeretnek – ki-, meg-, össze- és ellopnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Ott lesz Ön mellett, és kideríti, elmagyarázza és összefüggésbe helyezi mindezt, s ami a legfontosabb: reményt ad, és tanúságot tesz arról, hogy nem, nem Ön tudja rosszul, és nem Ön az, aki egy másik, gonosz dimenzióban lakik. A Narancs az előfizetőnek otthonába viszi a bizonyosságot, hogy a szavak azt jelentik, amit jelentenek, és nem az ellenkezőjét. A bizonyosságot, mely szerint az önkény és az elnyomás eltévelyedés, és igenis létezik a jószívű, békés és jó kedélyű Magyarország – még ha egyelőre csak a szívünkben is.

Még ha jelen viszonyainkat változtathatatlannak próbálja is tudni a rezsim – nem ért véget Magyarországon a politika, amíg vannak, akik nem adják fel a cselekvést. És nem ért véget a kultúra sem, amíg a művészetek őrzik a szabad Magyarország ígéretét és megmutatják szebbik, kedves és értelmes arcát.

Erről szól, s ezeket az erőfeszítéseket veszi lajstromba hétről hétre a Narancs, Magyarország legelszántabb hetilapja, amit jó emberek írnak jó embereknek.

A Narancs megmutatja, hogy van nyelv, amelyen még tudunk egymáshoz szólni – s e nélkül aligha találhat vissza a hazánk a jobbik, a kedvesebb énjéhez. Ahhoz a hazához, amelyben mindenkinek jut elég, és amelyben mindenkinek jár a félelem nélküli élet és a méltóság.

Ha támogatná szerkesztőségünk munkáját, itt teheti meg.

Ha pedig előfizetne, ezek közül a csomagok közül választhat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."