Meddig bírja még az Orbán-rendszer?

Interaktív

Még ha jelen viszonyainkat változtathatatlannak próbálja is tudni a rezsim – nem ért véget Magyarországon a politika, amíg vannak, akik nem adják fel a cselekvést. És nem ért véget a kultúra sem, amíg a művészetek őrzik a szabad Magyarország ígéretét és megmutatják szebbik, kedves és értelmes arcát.

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért. A hazugságok, amelyekkel a létezését indokolja, egyre arcpirítóbbak. Vajon meddig bírja még? Elég lesz-e hatalma továbbörökítéséhez a szinte korlátlan mennyiségben ellopott pénz, a hazugságok és terjesztésük bizarr építménye, az erőszak, a megfélemlítés? Meddig bírja még az Orbán-rendszer?

És meddig bírja a Narancs? Mire és meddig lesz elég a mi elszánásunk és tudásunk – szemben a Gólemmel? Ki bírja tovább? Az Orbán-rendszer, vagy egyik legkövetkezetesebb, legrégebbi kritikusa, a Magyar Narancs?

Nem leplezhetjük el, hogy idén súlyos fellegeket látunk magunk előtt, s lapunk jövője bizonytalanabb, mint eddig bármikor.

A hatalom olyan intézkedésekre készül, amelyek tovább szűkítik a független sajtó létkörülményeit.

Ám mégsem ezek miatt fő a fejünk. Mert a Narancsot nem tudja bedönteni a rezsim, csak a közöny.

A Narancs ott lesz Önnel, amikor nem érti, hogy mi folyik itt, amikor ezt már végképp nem gondolta volna, amikor nem hiszi el, hogy ezt is megtehetik, amikor elhazudják, letagadják, kifordítják a szeme láttára a valóságot, és – amit a legjobban szeretnek – ki-, meg-, össze- és ellopnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Ott lesz Ön mellett, és kideríti, elmagyarázza és összefüggésbe helyezi mindezt, s ami a legfontosabb: reményt ad, és tanúságot tesz arról, hogy nem, nem Ön tudja rosszul, és nem Ön az, aki egy másik, gonosz dimenzióban lakik. A Narancs az előfizetőnek otthonába viszi a bizonyosságot, hogy a szavak azt jelentik, amit jelentenek, és nem az ellenkezőjét. A bizonyosságot, mely szerint az önkény és az elnyomás eltévelyedés, és igenis létezik a jószívű, békés és jó kedélyű Magyarország – még ha egyelőre csak a szívünkben is.

Még ha jelen viszonyainkat változtathatatlannak próbálja is tudni a rezsim – nem ért véget Magyarországon a politika, amíg vannak, akik nem adják fel a cselekvést. És nem ért véget a kultúra sem, amíg a művészetek őrzik a szabad Magyarország ígéretét és megmutatják szebbik, kedves és értelmes arcát.

Erről szól, s ezeket az erőfeszítéseket veszi lajstromba hétről hétre a Narancs, Magyarország legelszántabb hetilapja, amit jó emberek írnak jó embereknek.

A Narancs megmutatja, hogy van nyelv, amelyen még tudunk egymáshoz szólni – s e nélkül aligha találhat vissza a hazánk a jobbik, a kedvesebb énjéhez. Ahhoz a hazához, amelyben mindenkinek jut elég, és amelyben mindenkinek jár a félelem nélküli élet és a méltóság.

Ha támogatná szerkesztőségünk munkáját, itt teheti meg.

Ha pedig előfizetne, ezek közül a csomagok közül választhat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.