Videojáték

Metal Gear Survive

  • Gera Márton
  • 2018. április 14.

Interaktív

Rég elmúltak azok az idők, amikor a videojáték-fejlesztés tán legnagyobb mestere, Kodzsima Hideo bábáskodott a politikai fikcióval is bőségesen átitatott Metal Gear-széria felett. Ma már Kodzsima más játékot fejleszt, a külső nézetes akciójáték-sorozat azonban járja a maga útját, még ha ez a keményvonalas rajongóknak nem is annyira tetszik. Mert hát a játék ma már nem arról szól, mint egykoron, amikor még a PlayStation 2 előtt ültünk, és igyekeztünk irányítani a világ minden bizonnyal legvagányabb katonáját, Solid Snake-et.

Immár nincs Solid Snake, van viszont egy túlélőjáték, amelynek sokkal inkább van köze egy gyengébb The Walking Dead-epizódhoz, mint a klasszikus Metal Gear-sorozathoz. Szegény hősünk, az általunk kreált kommandós egy idegen dimenzióba kerül, ahol úgy törnek ránk a világító fejű zombik, mintha dézsából öntenék őket. Mi meg próbálunk túlélni. Ideig-óráig izgalmas is zombihentelés közben élelmet keresni az ismeretlen tájon, csakhogy még e soványka történetet is sikerült zavarossá tenni, és a repetitív küldetések sem arra késztetik a játékost, hogy napokat akarjon eltölteni a lándzsás kommandósok világában. Pedig a grafikára nem lehet panasz, a zombik szépek, a katonák még szebbek, de így is nehéz megválaszolni, miért is kellene beruházni a (PlayStation 4-en, Xbox One.on, PC-n futtatható) Metal Gear Survive-ra, ha jó pár olyan zombis akciójáték van a piacon (hogy csak az abszolút favoritot, a The Last of Ust említsük), amelyek változatosabbak, és még értékelhető sztorijuk is van.

Gyártó: Konami; forgalmazó: PlayOn, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.