Videojáték

Metal Gear Survive

  • Gera Márton
  • 2018. április 14.

Interaktív

Rég elmúltak azok az idők, amikor a videojáték-fejlesztés tán legnagyobb mestere, Kodzsima Hideo bábáskodott a politikai fikcióval is bőségesen átitatott Metal Gear-széria felett. Ma már Kodzsima más játékot fejleszt, a külső nézetes akciójáték-sorozat azonban járja a maga útját, még ha ez a keményvonalas rajongóknak nem is annyira tetszik. Mert hát a játék ma már nem arról szól, mint egykoron, amikor még a PlayStation 2 előtt ültünk, és igyekeztünk irányítani a világ minden bizonnyal legvagányabb katonáját, Solid Snake-et.

Immár nincs Solid Snake, van viszont egy túlélőjáték, amelynek sokkal inkább van köze egy gyengébb The Walking Dead-epizódhoz, mint a klasszikus Metal Gear-sorozathoz. Szegény hősünk, az általunk kreált kommandós egy idegen dimenzióba kerül, ahol úgy törnek ránk a világító fejű zombik, mintha dézsából öntenék őket. Mi meg próbálunk túlélni. Ideig-óráig izgalmas is zombihentelés közben élelmet keresni az ismeretlen tájon, csakhogy még e soványka történetet is sikerült zavarossá tenni, és a repetitív küldetések sem arra késztetik a játékost, hogy napokat akarjon eltölteni a lándzsás kommandósok világában. Pedig a grafikára nem lehet panasz, a zombik szépek, a katonák még szebbek, de így is nehéz megválaszolni, miért is kellene beruházni a (PlayStation 4-en, Xbox One.on, PC-n futtatható) Metal Gear Survive-ra, ha jó pár olyan zombis akciójáték van a piacon (hogy csak az abszolút favoritot, a The Last of Ust említsük), amelyek változatosabbak, és még értékelhető sztorijuk is van.

Gyártó: Konami; forgalmazó: PlayOn, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.