Videojáték

Metal Gear Survive

  • Gera Márton
  • 2018. április 14.

Interaktív

Rég elmúltak azok az idők, amikor a videojáték-fejlesztés tán legnagyobb mestere, Kodzsima Hideo bábáskodott a politikai fikcióval is bőségesen átitatott Metal Gear-széria felett. Ma már Kodzsima más játékot fejleszt, a külső nézetes akciójáték-sorozat azonban járja a maga útját, még ha ez a keményvonalas rajongóknak nem is annyira tetszik. Mert hát a játék ma már nem arról szól, mint egykoron, amikor még a PlayStation 2 előtt ültünk, és igyekeztünk irányítani a világ minden bizonnyal legvagányabb katonáját, Solid Snake-et.

Immár nincs Solid Snake, van viszont egy túlélőjáték, amelynek sokkal inkább van köze egy gyengébb The Walking Dead-epizódhoz, mint a klasszikus Metal Gear-sorozathoz. Szegény hősünk, az általunk kreált kommandós egy idegen dimenzióba kerül, ahol úgy törnek ránk a világító fejű zombik, mintha dézsából öntenék őket. Mi meg próbálunk túlélni. Ideig-óráig izgalmas is zombihentelés közben élelmet keresni az ismeretlen tájon, csakhogy még e soványka történetet is sikerült zavarossá tenni, és a repetitív küldetések sem arra késztetik a játékost, hogy napokat akarjon eltölteni a lándzsás kommandósok világában. Pedig a grafikára nem lehet panasz, a zombik szépek, a katonák még szebbek, de így is nehéz megválaszolni, miért is kellene beruházni a (PlayStation 4-en, Xbox One.on, PC-n futtatható) Metal Gear Survive-ra, ha jó pár olyan zombis akciójáték van a piacon (hogy csak az abszolút favoritot, a The Last of Ust említsük), amelyek változatosabbak, és még értékelhető sztorijuk is van.

Gyártó: Konami; forgalmazó: PlayOn, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”