Videojáték

Metal Gear Survive

  • Gera Márton
  • 2018. április 14.

Interaktív

Rég elmúltak azok az idők, amikor a videojáték-fejlesztés tán legnagyobb mestere, Kodzsima Hideo bábáskodott a politikai fikcióval is bőségesen átitatott Metal Gear-széria felett. Ma már Kodzsima más játékot fejleszt, a külső nézetes akciójáték-sorozat azonban járja a maga útját, még ha ez a keményvonalas rajongóknak nem is annyira tetszik. Mert hát a játék ma már nem arról szól, mint egykoron, amikor még a PlayStation 2 előtt ültünk, és igyekeztünk irányítani a világ minden bizonnyal legvagányabb katonáját, Solid Snake-et.

Immár nincs Solid Snake, van viszont egy túlélőjáték, amelynek sokkal inkább van köze egy gyengébb The Walking Dead-epizódhoz, mint a klasszikus Metal Gear-sorozathoz. Szegény hősünk, az általunk kreált kommandós egy idegen dimenzióba kerül, ahol úgy törnek ránk a világító fejű zombik, mintha dézsából öntenék őket. Mi meg próbálunk túlélni. Ideig-óráig izgalmas is zombihentelés közben élelmet keresni az ismeretlen tájon, csakhogy még e soványka történetet is sikerült zavarossá tenni, és a repetitív küldetések sem arra késztetik a játékost, hogy napokat akarjon eltölteni a lándzsás kommandósok világában. Pedig a grafikára nem lehet panasz, a zombik szépek, a katonák még szebbek, de így is nehéz megválaszolni, miért is kellene beruházni a (PlayStation 4-en, Xbox One.on, PC-n futtatható) Metal Gear Survive-ra, ha jó pár olyan zombis akciójáték van a piacon (hogy csak az abszolút favoritot, a The Last of Ust említsük), amelyek változatosabbak, és még értékelhető sztorijuk is van.

Gyártó: Konami; forgalmazó: PlayOn, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.