tévéSmaci

Elefántbölcső

  • tévésmaci
  • 2018. április 14.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Magyarországon létrehozták az első macskabörtönt, minden segítséget megkaptak a párttól. Simán rendelhettek Norvégiából és Svédországból terveket, Benkei elvtárs átszólt Péter Jánosnak, s ment minden, mint a karikacsapás, a Mikulás hozta Skandinávból a terveket, nem mellesleg az ördög is vele lehetett, mert elvitte magával Péter Jánost. Puja Frigyeshez már lehetett egyenest telefonálni. A gondok a személyzeti munkával kezdődtek. Honnan verbuváljanak őröket? Nem is az volt a baj, hogy teljes foglalkoztatottság volt, s így nem ért rá senki, hanem inkább az, hogy a hülye norvégok túl alacsony belmagasságúra tervezték a macskabörtönt, egy ember csak guggolva tudott elközlekedni benne, ezért mindenki úgy volt vele, hogy a hétpróbás kotok nyilvánvalóan betegre röhögik majd magukat a guggolva közlekedő smasszerokon, s menten oda a tekintély. Elsőre evidensnek látszott, hogy kutyákat kell kiképezni, Benkei elvtárs mondta is, hogy csak egy telefon (ezeknek valahogy be volt csípődve a telefon; Magdika tárcsázott egész nap, mint rotor), és a nyugdíjkorhatárt elérő rendőrkutyákat átképzik őrkutyákká, de Sztupa elvetette ezt. A kutyák alapból nem szenvedhetik ugyan a macskákat, tehát a szükségképpen felmerülő szivatásmennyiség adott, de a motivációban nem lehetünk biztosak. Egy kutya, ha akar, az utcán is megkergethet egy macskát, aligha fog ezért munkába menni minden reggel. Legyenek egerek, csapott a homlokára Troché; van rendesen törlesztenivalójuk, jól elkapják majd az iromba harcosok tökeit. Ezt viszont Benkei nem hagyta, nem csinálhatunk megint Kocsedót, az ötvenes évek – sóhajtott – véget értek, ez KGST-program, ugrásra készen figyeli a nyugati sajtó. Így lettek őrök a teknősök, meg azért is, hogy a páncéljuk majd megvédi őket a macskák becsempészett lőfegyvereitől.

Pénteken (16-án) énekeljünk egy nagyot Banks úr – az RTL Klubon este fél 11-kor esedékes – megmentése érdekében. No, rajta: Let’s go fly a kite / Up to the highest height…

Szombaton nehéz nap köszönt ránk. Este háromnegyed nyolc előtt a Dunán elkezdődik a Fekete Ibolya igen tisztelt családját valamiért bemutatni igyekvő Anyám és más futóbolondok a családból című hangulatos magánközlemény a nagyszerű Ónodi művésznő felléptével. A Cinemax 2-n éjfél előtt már felbőgnek a Harley Davidsonok, s Mészáros Lőrinc kikiabál a nappaliból, hogy gyertek, kezdődik! Történetesen a Szelíd motorosok, de önök ezt már kitalálták. Aki viszont a hetvenes évek végének Londonját szeretné visszasírni, azon egy újabb amerikai musical, a London Town segít, ami szerencsére nem a Wings akkori hason című lemezét, hanem a The Clash indulását és berobbanását idézi meg úgy, hogy Joe Strummert Jonathan Rhys Meyers adja. Rögtön utána jön A fúria, mely filmmű nem elég, hogy holland, de egy szolidan incesztuózus kapcsolat történetét is meséli el. S hogy véletlenül se forduljon jóra ezen az éjszakán semmi, rögtön ezután az ugyancsak kiváló szlovák Léna jön ugyanitt, amiben az angyalarcú tanerő erőszakolja meg bakfiskorú tanítványát, aki erre fel is vágja az ereit. Mire vége lesz, fél négy van, de ki bír ezek után aludni? Tévézni egy rémálom.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.