tévéSmaci

Elefántbölcső

  • tévésmaci
  • 2018. április 14.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché Magyarországon létrehozták az első macskabörtönt, minden segítséget megkaptak a párttól. Simán rendelhettek Norvégiából és Svédországból terveket, Benkei elvtárs átszólt Péter Jánosnak, s ment minden, mint a karikacsapás, a Mikulás hozta Skandinávból a terveket, nem mellesleg az ördög is vele lehetett, mert elvitte magával Péter Jánost. Puja Frigyeshez már lehetett egyenest telefonálni. A gondok a személyzeti munkával kezdődtek. Honnan verbuváljanak őröket? Nem is az volt a baj, hogy teljes foglalkoztatottság volt, s így nem ért rá senki, hanem inkább az, hogy a hülye norvégok túl alacsony belmagasságúra tervezték a macskabörtönt, egy ember csak guggolva tudott elközlekedni benne, ezért mindenki úgy volt vele, hogy a hétpróbás kotok nyilvánvalóan betegre röhögik majd magukat a guggolva közlekedő smasszerokon, s menten oda a tekintély. Elsőre evidensnek látszott, hogy kutyákat kell kiképezni, Benkei elvtárs mondta is, hogy csak egy telefon (ezeknek valahogy be volt csípődve a telefon; Magdika tárcsázott egész nap, mint rotor), és a nyugdíjkorhatárt elérő rendőrkutyákat átképzik őrkutyákká, de Sztupa elvetette ezt. A kutyák alapból nem szenvedhetik ugyan a macskákat, tehát a szükségképpen felmerülő szivatásmennyiség adott, de a motivációban nem lehetünk biztosak. Egy kutya, ha akar, az utcán is megkergethet egy macskát, aligha fog ezért munkába menni minden reggel. Legyenek egerek, csapott a homlokára Troché; van rendesen törlesztenivalójuk, jól elkapják majd az iromba harcosok tökeit. Ezt viszont Benkei nem hagyta, nem csinálhatunk megint Kocsedót, az ötvenes évek – sóhajtott – véget értek, ez KGST-program, ugrásra készen figyeli a nyugati sajtó. Így lettek őrök a teknősök, meg azért is, hogy a páncéljuk majd megvédi őket a macskák becsempészett lőfegyvereitől.

Pénteken (16-án) énekeljünk egy nagyot Banks úr – az RTL Klubon este fél 11-kor esedékes – megmentése érdekében. No, rajta: Let’s go fly a kite / Up to the highest height…

Szombaton nehéz nap köszönt ránk. Este háromnegyed nyolc előtt a Dunán elkezdődik a Fekete Ibolya igen tisztelt családját valamiért bemutatni igyekvő Anyám és más futóbolondok a családból című hangulatos magánközlemény a nagyszerű Ónodi művésznő felléptével. A Cinemax 2-n éjfél előtt már felbőgnek a Harley Davidsonok, s Mészáros Lőrinc kikiabál a nappaliból, hogy gyertek, kezdődik! Történetesen a Szelíd motorosok, de önök ezt már kitalálták. Aki viszont a hetvenes évek végének Londonját szeretné visszasírni, azon egy újabb amerikai musical, a London Town segít, ami szerencsére nem a Wings akkori hason című lemezét, hanem a The Clash indulását és berobbanását idézi meg úgy, hogy Joe Strummert Jonathan Rhys Meyers adja. Rögtön utána jön A fúria, mely filmmű nem elég, hogy holland, de egy szolidan incesztuózus kapcsolat történetét is meséli el. S hogy véletlenül se forduljon jóra ezen az éjszakán semmi, rögtön ezután az ugyancsak kiváló szlovák Léna jön ugyanitt, amiben az angyalarcú tanerő erőszakolja meg bakfiskorú tanítványát, aki erre fel is vágja az ereit. Mire vége lesz, fél négy van, de ki bír ezek után aludni? Tévézni egy rémálom.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.