Amikor Sztupa és Troché feltalálták az időgépet, nagy volt a pofára esés. Csalódott volt mindenki, mert bár tagadhatatlanul időgép volt, amit összehoztak, de alig is felelt meg azoknak a túlzó elvárásoknak, amelyeket a korszak tudományos-fantasztikus irodalma támasztott az efféle masinériákkal szemben. Különösen a televíziós sorozatok hülyítették be a népet, ami errefelé pláne orcátlanságnak tűnt, hisz maga a televíziózás is gyerekcipőben járt, akkor bontogatta a szárnyait a kis Vitray, a Híradó bemondóját pedig konkrétan Savanyú Jóskának hívták, persze csak a nézői néposztályok, alkalmasint Varga volt a nevezett, de ez totál mellékszál, a lényeg az, hogy például az amerikai Időalagút c. széria (True Detective, mi?, Smaci már akkor nagyon ott volt az amerikai sorozatokban) direkt történelmi kataklizmákba röpítette professzori és titkos ügynöki beosztású hőseit, Tonyt és Doughot. A Titanicon, Pearl Harbornál jártak, ott piszkoskodtak a Krakatau kitörésénél, lezsírozták Odyval a falovat, próbálták lebeszélni őrült tervéről Custert, ehhez képest Sztupa és Troché időgépe a térben nem mozgott egy tapodtat sem. Menjél vonattal, köcsög! – írta ki a fényújságszerű kijelzője. Ez persze óriási technikai újdonságnak számított, ez a fényújságos rész (a gép homloka úgymond), de a köcsög kifejezést nem nagyon értették a prezentáción megjelentek, végül a helyi könyvtárosnő akadt rá a megfejtésére Henri Charrière Pillangó című regényében. Ám messze nem az volt a legnagyobb baja Sztupa és Troché időgépének, hogy nem lehetett vele elutazni például New Yorkba, de még Nagykanizsára sem, hanem az, hogy időben is meglehetősen korlátozottan volt használható. Előre úgy két hetet ment. Elindultál nyaralni a Balatonra SZOT-beutalóval, s azon vetted észre magad, hogy újra dolgozni kell menned – vállalati szinten mutatkozott is valami érdeklődés a gép iránt, a Vasmű a gyártásba is beszállt volna, de a KGST nem engedte, hogy felhagyjanak a kerékpárgyártással, holott az összeszerelő csarnokot jóformán át sem kellett volna alakítani az időgépek sorozatgyártásához. Visszafelé már jobb volt amúgy Sztupa és Troché gépe, hisz majd’ egy évet vissza tudott curukkolni, s ez már a kommunisták érdeklődését is felkeltette.
A miénket csak a tévé.
Pénteken (23-án) mindenki megláthatja a nemzeti főadón, hogy milyen piszok cool is volt a hetvenes évek, a Runaways leszorította a slágerlista éléről a Showaddywaddyt. Az első híres nőbandának emléket állító The Runaways – A rocker csajok este tizenegy előtt kezdődik. Ugyanekkor a Dunán a hatvanas évek Megasztárja, vagy még inkább a Megasztárnak is azon első szakasza, melyben a zsűri harsányan röhög az elé löködött sorsüldözötteken; Milos Forman Meghallgatás című filmjének bemutatása ugyanakkor azt is jelzi, hogy megint beeshetett valami leértékelt árú díszdoboz a maesztrókám műveivel.
Szombaton röpülő tehén a ViaSat3-on, háromnegyed hétkor: a Twister. Kilenckor pedig a Dunán úszik egy Amélie, a fogadtatása haveri.
Vasárnap a Duna elindítja a Brown atya c. brit sorozatot, de ha igazán bajkeverő szigetországi vikáriusokat akarnak nézni, maradjanak nyugodtan a Granchesternél, a Happy Valley rosszfiúja adja benne a papot. Van még Metró, A profi meg Clousot is kavar, A skarlát betűt meg rányomják az alabástromvállú művésznőre, de nekünk ugranunk kell.
Kedden este tízkor az AMC adja a Hosszútávú lovasokat, amit a magyar emberek egy ideig Jesse James balladájaként ismertek, de az úgy látszik, nem volt elég hülye cím (jó, hogy The Long Riders, de akkor is). Persze nem ez számít, hanem az, hogy az itt a nagy lelemény, hogy a Jameseket, Jesset és Franket éppúgy, mint a Youngereket, Cole-t, Jimmet és Bobot, ahogy a Fordokat és a Millereket is testvérek játsszák el, egy rakás Carradine, Keach és Quaid tipródik tehát a szemünk láttára a vadnyugaton. Ez már azért valami, nemde?
Szerdán Method Man és Wendell Pierce zúznak A kórboncnokban a Cinemaxon.
Csütörtökön meg Hét tonna dollár lesz a Dunán, oszt’ szevasz! Fuck tv!
