Tévésorozat

A hűvös távolban

Devs

Interaktív

Alex Garland eleinte forgatókönyvíróként (28 nappal később, Napfény, Ne engedj el!), majd rendezőként is (Ex Machina, Expedíció) az izgalmas, diszkréten filozofikus, középfajú sci-fi egyik iparosa.

Történeteinek hatása mindig kissé túlnyúlik a szigorúan vett játékidőn: el lehet merengeni a bioetikai dilemmákon, a mesterséges intelligencia fejlődésén, az emberi lét határain. Ráadásul Garland legutóbbi filmjeiben egészen experimentális irányokba tágította a hangzás és a vizualitás tervezését.

Devs című különös minisorozatában mindezeket az ígéretes kezdeményezéseket kívánja összesodorni, de az elnyújtott játékidő nem tesz jót a cselekmény struktúrájának. Garland láthatóan nincs híján az ötleteknek: sokszor képtelenség eldönteni, hogy a kvantumszámítógépeket, determinizmust, prediktív algoritmusokat és a jövő formálását elegánsan összefonó történet hatalmas blöff-e vagy mély filozófia. Egyszerre játszik a gondolattal, hogy a Google-hoz hasonló techóriások a jövő potenciális zsarnokai vagy a valóság, az emberi létezés innovatív szobrászai. Ám hiába a remek ötletcsírák, a rendező olyan halálosan komolyan veszi saját magát és olyan komótosan adagolja az információkat, hogy az kioltja a Devsben bujkáló feszültséget. Csupán az izgatja, hogy sorozata egy szemet és fület gyönyörködtető kép- és hangépítmény legyen, amelyet idegölő lassúsággal vagyunk kénytelenek felfedezni – a szereplők jelleme és motivációi viszont rejtve maradnak (a Devs nagyon hasonlít Christopher Nolan lélektelen mérnöki csodáihoz).

Pedig a cselekményt éppen a traumák tartják mozgásban (a barátja halála után nyomozó mérnök és egy kislányát gyászoló CEO feszülnek egymásnak), de pont ezeket tartja Garland hűvös távolban a nézőktől. Egyenetlen ritmusban váltogatja a hagyományos feszültségkeltést a kontemplációval: hol két ügynök veri agyon egymást egy sötét parkolóban, hol egy kvantumszámítógépet kell szentélyként csodálnunk. Garland odáig feszegeti a Devs szerkezetét, hogy az már széteséssel fenyeget.

Elérhető az HBO GO-n

 

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.