Tévétorrent

Powers

Interaktív

Az a legújabb őrület, hogy az eddig csupán médiatartalmakat értékesítő vállalatok (Hulu, Amazon, Netflix) saját gyártású sorozatokkal állnak elő. Legyártanak pár pilotot, ingyenesen elérhetővé teszik őket, majd megszavaztatják a közönséggel, hogy mehet-e. Most a Sony is beszállt: a PlayStation Networkre adaptálta a Marvel Powers című képregénysorozatát. A cselekmény szerint az alternatív Los An­gelesben szupererővel rendelkező egyedek és átlagemberek együtt élnek; vannak, akik aljas célokra használják képességeiket, mások viszont önjelölt rendfenntartókként őrzik a várost. Az LAPD-nek van egy külön szuperemberekre specializálódott osztálya.

A sorozat egy Watchmenhez hasonló, de annak komplex társadalomábrázolását és metaforikus rétegeit mellőző világot tár elénk. Nem a megszokott, X-men-típusú, marginalizált csoportok helyzetére allegorikusan utaló, többség/kisebbség képet látjuk, itt a szuperhősök inkább celebek, akik a hitelesség/pózolás, valódi személyiség/perszóna ellentétei mentén helyezkednek el. A felépített világ árnyalt, de semmilyen önmagán túlmutató üzenetet nem hordoz. Ennél is komolyabb probléma, hogy a speciális effektek és a kosztümök megbocsáthatatlanul gyengék, ráadásul a színészi játék is sokszor hiteltelen, eltúlzott. Pozitívum viszont, hogy a figurák többségét nehéz egyértelműen elhelyezni a hős/gonosz skálán, s egy igazán vérfagyasztó gonoszt is sikerül megalkotni Wolfe személyében: a skandináv mitológia Fenrir farkasát idézi, a mindent felemésztő éhséget, a káoszt. De a sorozat sajnos így is beváltatlan ígéret marad.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.