Tévé

Rendben van

Pont a kultúráról

Interaktív

Kezdjük önkritikusan: nemcsak az a bolond, aki poétává lesz Magyarországon, de az is, aki az Echo Tv kulturális híradójából próbál meg tájékozódni!

Az ember nem hivatkozhat a tájékozatlanságára, a jóhiszeműségére, de még a nyitottságára sem, mindössze egyfajta perverz kíváncsiság magyarázhatja azt a döntését, hogy vasárnap délután vagy késő este odakapcsol a tokkal-vonóval amatőrnek ítélendő heti válogatásra, ahol fehérre fehérrel feliratoznak, ahol nem tudják helyesen leírni Amszterdam nevét, s ahol egy piliscsabai iskolatalálkozóval indul és a szihalomi kemencés fesztivál és parasztlakodalom ajánlójába torkollik a műsor. (Egy olyan héten, amikor Krasznahorkai László Man Booker-díjat kapott, a Saul fia bevette Cannes-t…) Mindez azonban teljességgel mellékessé válik ahhoz a rövidke anyaghoz képest, amely arról ad hírt, hogy az Ordo Hungariae idei rendi gyűlésén a csatornatulajdonos Széles Gábor vehette át „az év nagy magyarja 2015” kitüntetését.

Hagyjuk a személyeskedést, de még az általános fanyalgást is, s most kivételesen összpontosítsuk figyelmünket erre az egyetlen beszámolóra! „A magyarságért történő áldozatvállalásáért, a magyar civil társadalom képviseletéért, az őshonos magyarság területén végzett magyarságtudat megerősítéséért” – halljuk a nagyvállalkozó kitüntetésének indoklását már a felvezetőben, s gondoljunk bármit is Széles Gábor tevékenységéről (vagy épp a „magyar” és „magyarság” szavak jolly jokerként való alkalmazásáról), „az őshonos magyarság” szakaszától okvetlenül értelmetlennek kell ítélnünk a mondatot. A beszámolóban aztán látjuk a rend nagymesterét és nagypriorját, s halljuk az év nagy magyarját is, akit egyúttal lovag-nagytisztnek is fölavattak ezen a szép, azaz stílszerűbben nagy ünnepen. Ő a következőket mondta díja átvételekor: „A magyarság­tudatot fokozzuk. Egyértelművé akarjuk tenni, hogy az mit jelent. És azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is egy generáción belül, de több generáción keresztül hassanak a médiáig.” Hogy kik vagy mik hassanak, azt nem könnyű ugyan kiérteni Széles szavaiból, de a díjazottat körülvevő díszmagyaros, Bocskai-kabátos meg rendi köpönyeges urakat és hölgyeket ez láthatóan nem zavarja.

Tényleg: kik is ők? Mi is az az Ordo Hungariae? A rendet „1754-ben a magyar rebellis főnemesek hozták létre a Habsburgok ellen” – halljuk a beszámolóban, ahol többször is nyomatékosan elhangzik: az Ordo Hungariae 261 éve működik. Ám ha belénk bújik a kis­ördög, s megkaparjuk a dolgot, akkor hamar úrrá lesz rajtunk a kétely. Az Ordo Hungariae 20. századot megelőző létezése ugyanis vajmi kevéssé okadatolható, s jellemző módon a rend honlapja egy olyan bárói család (Sina) tagját jelöli meg e magyar főrendi szervezet első nagymestereként, mely család 1754-ben sem báró, sem nemes, sem magyar, de még magyarországi sem volt. A történelmi adatok teljes hiányát úgymond a rend titkos jellege magyarázza, s titkaik sorából meglepő módon egyedül a rendi öltözékek részletező leírása kerülhet a nyilvánosság elé.

Széles Gábort tehát lovagnagytisztté és nagy magyarrá avatta egy fantomrend. A gravitációtagadót maguk közé fogadták egy hazudott múltú társaság tagjai. Ha valami, hát ez igazán rendben van.

Echo Tv, május 24.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.