Tévé

Rendben van

Pont a kultúráról

Interaktív

Kezdjük önkritikusan: nemcsak az a bolond, aki poétává lesz Magyarországon, de az is, aki az Echo Tv kulturális híradójából próbál meg tájékozódni!

Az ember nem hivatkozhat a tájékozatlanságára, a jóhiszeműségére, de még a nyitottságára sem, mindössze egyfajta perverz kíváncsiság magyarázhatja azt a döntését, hogy vasárnap délután vagy késő este odakapcsol a tokkal-vonóval amatőrnek ítélendő heti válogatásra, ahol fehérre fehérrel feliratoznak, ahol nem tudják helyesen leírni Amszterdam nevét, s ahol egy piliscsabai iskolatalálkozóval indul és a szihalomi kemencés fesztivál és parasztlakodalom ajánlójába torkollik a műsor. (Egy olyan héten, amikor Krasznahorkai László Man Booker-díjat kapott, a Saul fia bevette Cannes-t…) Mindez azonban teljességgel mellékessé válik ahhoz a rövidke anyaghoz képest, amely arról ad hírt, hogy az Ordo Hungariae idei rendi gyűlésén a csatornatulajdonos Széles Gábor vehette át „az év nagy magyarja 2015” kitüntetését.

Hagyjuk a személyeskedést, de még az általános fanyalgást is, s most kivételesen összpontosítsuk figyelmünket erre az egyetlen beszámolóra! „A magyarságért történő áldozatvállalásáért, a magyar civil társadalom képviseletéért, az őshonos magyarság területén végzett magyarságtudat megerősítéséért” – halljuk a nagyvállalkozó kitüntetésének indoklását már a felvezetőben, s gondoljunk bármit is Széles Gábor tevékenységéről (vagy épp a „magyar” és „magyarság” szavak jolly jokerként való alkalmazásáról), „az őshonos magyarság” szakaszától okvetlenül értelmetlennek kell ítélnünk a mondatot. A beszámolóban aztán látjuk a rend nagymesterét és nagypriorját, s halljuk az év nagy magyarját is, akit egyúttal lovag-nagytisztnek is fölavattak ezen a szép, azaz stílszerűbben nagy ünnepen. Ő a következőket mondta díja átvételekor: „A magyarság­tudatot fokozzuk. Egyértelművé akarjuk tenni, hogy az mit jelent. És azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is egy generáción belül, de több generáción keresztül hassanak a médiáig.” Hogy kik vagy mik hassanak, azt nem könnyű ugyan kiérteni Széles szavaiból, de a díjazottat körülvevő díszmagyaros, Bocskai-kabátos meg rendi köpönyeges urakat és hölgyeket ez láthatóan nem zavarja.

Tényleg: kik is ők? Mi is az az Ordo Hungariae? A rendet „1754-ben a magyar rebellis főnemesek hozták létre a Habsburgok ellen” – halljuk a beszámolóban, ahol többször is nyomatékosan elhangzik: az Ordo Hungariae 261 éve működik. Ám ha belénk bújik a kis­ördög, s megkaparjuk a dolgot, akkor hamar úrrá lesz rajtunk a kétely. Az Ordo Hungariae 20. századot megelőző létezése ugyanis vajmi kevéssé okadatolható, s jellemző módon a rend honlapja egy olyan bárói család (Sina) tagját jelöli meg e magyar főrendi szervezet első nagymestereként, mely család 1754-ben sem báró, sem nemes, sem magyar, de még magyarországi sem volt. A történelmi adatok teljes hiányát úgymond a rend titkos jellege magyarázza, s titkaik sorából meglepő módon egyedül a rendi öltözékek részletező leírása kerülhet a nyilvánosság elé.

Széles Gábort tehát lovagnagytisztté és nagy magyarrá avatta egy fantomrend. A gravitációtagadót maguk közé fogadták egy hazudott múltú társaság tagjai. Ha valami, hát ez igazán rendben van.

Echo Tv, május 24.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.