Interaktív

Itt van az ősz, itt van újra, s ilyenkor a tévékben rendesen nem csupán a tehetségkutató műsorok, de az úgynevezett celebszívató szériák is új lendületet vesznek.

Az első okostelefonra készült interaktív sorozat ötletgazdájával és egyik rendezőjével, Ipacs Gergellyel beszélgettünk.

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra, de minden, ami kétszer megtörtént, bizonyosan megtörténik harmadszor is" - halljuk némi sejtelmes dobolás meg furulyázás után a műsor legelején az arab bölcsességet, amit magunk is csak megerősíteni tudunk, habár tapasztalataink nem történelmi léptékűek.

Európa Kulturális Fővárosa, polgári pompa, lépten-nyomon magyar emlékek, Márai minden mennyiségben - ez nem hangzik rosszul, bár nagyon izgalmasan sem. Akkor miért is menjen az ember Kassára?

Szerelem, bor, barátság, tisztesség, becsület - ad átfogó előzetest Kovács "Koko" István a legutóbb épp a villányi borvidék termelvényeit népszerűsítő műsor kezdetén, s mi tagadás, a fellengzősen elhadart témák közül utóbb valóban szó esik - a borról.

Szegény városi patkányok menekülnek fel a hegyre a szmogfelhőbe süllyedő Budapestről, hosszan vándorolnak busszal, vonulnak az út szélén vagy morgolódva keresnek parkolóhelyet, és végül ellepik a magas mezőket, ott nyüzsögnek százával, hogy kiszakadva nyomorúságos ködlétükből végre ők is részesüljenek abból, ami szerencsésebb vidékeken minden terasz beépített tartozéka: a nyári égből.

A szuperközelik és szuperlassítások, az élőbbnél is élőbbnek tűnő HD-közvetítések idején rádión követni a sporteseményeket: különleges élmény.

Mit szépítsük a dolgot, a reggeli (reggeli-délelőtti) magazinműsorok hagyományosan a televíziózás halálcsapdái.

3 nappal a próbaidő lejárta előtt rúgták ki Jánost az eBay francia nyelvű ügyfélszolgálatáról. Panaszkezelésről, rosszhiszemű vevőkről, virtuális tárgyakról, csalástípusokról beszélgettünk vele.

Nem, Pilinszky János egyáltalán nem erre gondolt, amikor remekbe szabott versét megírta, ő egy másfajta mélypontot és másfajta ünnepélyt vizionált, mégis, ebből a szempontból is elgondolkodtatóak sorai: "Ki mer / csukott szemmel megállani / ama mélyponton, / ott, ahol / mindíg akad egy utolsó legyintés, / háztető, / gyönyörü arc, vagy akár / egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?"

Ki gondolta volna, hogy 2012-ben megengedik néhány elvetemültnek, hogy újraélesszék a családi rádiójáték műfaját - és hogy ezzel akkora rajongótábort építenek majd másfél éven belül, amekkora legutóbb Komjáthy Györgynek volt?