Ellenben a Regényes történelem ezen a héten is nagy időket vesz górcső alá, még ha ezek a nagy idők számunkra keserűek is.
Ha a szórakoztatás és a rádióhallgató elméjének pallérozása egyszerre valósul meg a rádióban, az igazán ünnepi pillanat. Forrai Mária szerkesztő-műsorvezető és csapata érezhetően mindent megtesz a két szegmens összeboronálásáért, s igyekezetük végül az unalom, a nemzeti pátosz és az akadémikus okoskodás csapdáját is jórészt elkerüli. Mondjuk, az adásindító kérdésnek van némi bulváríze - tudniillik, hogy számmisztika, uralkodói babona vagy csak pusztán a véletlen műve-e, hogy Szulejmán szultán minden nagyobb akcióját augusztus 29-ére (ami jelen adás napja is) időzítette -, de a Forrai hangjából kiérezhető finom irónia és aztán a meghívott történészek körültekintő válasza rögtön jó irányba tereli az eszmecserét. Mert tény, hogy Nándorfehérvár elfoglalása 1521-ben, a mohácsi vereség (vagy, ugye, győzelem, amarról nézve) öt évvel később, a Budára történő 1541-es bevonulás és még egy raklapnyi csata, ostrom és a többi mind augusztus 29-én esett meg. De hogy mindebből levonható-e bármi következtetés, az már más kérdés. Draskóczy István történész úgy véli, nem igazán, egyszerűen a nyári hadjárati szezon sajátos időrendjének köszönhető a dolog, ellenben kollégája, Szabó Péter szerint mégiscsak elképzelhető némi szándékosság, hiszen a legelső győzelmét is ekkor aratta a szultán, és gyaníthatóan babonás ragaszkodással tekintett attól fogva e késő nyári dátumra. Ezt erősíti meg Bolek Zoltán is, a Magyar Iszlám Közösség elnöke, akinek viszont nem marad ideje terjengős argumentációra, "én ezt olvastam", mondja, mi pedig kénytelenek vagyunk hinni neki, még ha az utána mikrofonvégre kapott imám azonnal el is bizonytalanít: "Az iszlám nem foglalkozik a babonával, de az arab hagyományban élénken éltek különféle babonák. Igaz, Szulejmán török volt." Hát itt tegyen rendet valaki, mondanánk, de valójában izgalmas, sőt, termékeny ez a kis bizonytalanság.
A számmisztikánál azonban érdekesebbek az egyes események hátterét, illetve következményeit érintő szakértői kommentárok, melyek magabiztos arányérzékkel kimért kisebb bevágásokban követik egymást, aminek köszönhetően a változatosság fenntartja a figyelmet, a rövidség pedig a gondolatmenetek hosszát szabja befogadhatóra. És még az Egri csillagok rádióváltozatának egy meglehetősen drámai jelenete is belefér az összeállításba, tegyük hozzá, talán ez az egy bejátszás túl hosszúra lett véve. Vagy lehet, hogy csak a mi közhelymérőnk nagyon érzékeny a "szemét, de ügyes törökök kontra tisztességes, de béna magyarok" toposzra, hiszen nem vagyunk már gyerekek.
A történész vendégek által körülírt változat, valljuk be, sokkal valóságosabb, de talán éppen ezért népszerűtlenebb is a csellel bevett vár képzetével szemben. Mert abban valóban se hősiesség, se mártírság nincsen különösebben, hogy a már egyszer, 1526-ban oszmán kézre került (jellemző, hogy megtartani viszont nem nagyon akart), aztán az egymással is harcban álló magyar felek által hol megerősített, hol szétlőtt várat, megunva a huzavonát, 1541-ben lazán belakták a janicsárok. Ahogy Draskóczy mondja, ez az erődítmény olyan állapotban volt, hogy nem tudott volna egy normális ostromnak ellenállni, de erre nem is kerülhetett volna sor, Szulejmánnak egyszerűen ciki lett volna katonai erővel elfoglalni egy vazallus állam székhelyét. Ezzel a cikiséggel pedig érdemes számot vetni, mert innentől fogva, ahogy a műsor elejének arab okossága is utal rá, nem egyszer, nem kétszer előkerül majd még a történelem során. Elégtételnek meg - amint ezt a műsorvezető Forrai szeretné felvetni -, valljuk be, elég lapos, hogy Szulejmán nálunk halt meg, ez maximum egy fanyalogva behúzott vigaszdíjnak jó. Éppen úgy, ahogy a műsort záró kobzos dal Kátai Zoltán előadásában.
MR1 - Kossuth rádió, augusztus 29.
