Rádió

Szemét törökök, béna magyarok

Regényes történelem

Interaktív

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra, de minden, ami kétszer megtörtént, bizonyosan megtörténik harmadszor is" - halljuk némi sejtelmes dobolás meg furulyázás után a műsor legelején az arab bölcsességet, amit magunk is csak megerősíteni tudunk, habár tapasztalataink nem történelmi léptékűek.

Ellenben a Regényes történelem ezen a héten is nagy időket vesz górcső alá, még ha ezek a nagy idők számunkra keserűek is.

Ha a szórakoztatás és a rádióhallgató elméjének pallérozása egyszerre valósul meg a rádióban, az igazán ünnepi pillanat. Forrai Mária szerkesztő-műsorvezető és csapata érezhetően mindent megtesz a két szegmens összeboronálásáért, s igyekezetük végül az unalom, a nemzeti pátosz és az akadémikus okoskodás csapdáját is jórészt elkerüli. Mondjuk, az adásindító kérdésnek van némi bulváríze - tudniillik, hogy számmisztika, uralkodói babona vagy csak pusztán a véletlen műve-e, hogy Szulejmán szultán minden nagyobb akcióját augusztus 29-ére (ami jelen adás napja is) időzítette -, de a Forrai hangjából kiérezhető finom irónia és aztán a meghívott történészek körültekintő válasza rögtön jó irányba tereli az eszmecserét. Mert tény, hogy Nándorfehérvár elfoglalása 1521-ben, a mohácsi vereség (vagy, ugye, győzelem, amarról nézve) öt évvel később, a Budára történő 1541-es bevonulás és még egy raklapnyi csata, ostrom és a többi mind augusztus 29-én esett meg. De hogy mindebből levonható-e bármi következtetés, az már más kérdés. Draskóczy István történész úgy véli, nem igazán, egyszerűen a nyári hadjárati szezon sajátos időrendjének köszönhető a dolog, ellenben kollégája, Szabó Péter szerint mégiscsak elképzelhető némi szándékosság, hiszen a legelső győzelmét is ekkor aratta a szultán, és gyaníthatóan babonás ragaszkodással tekintett attól fogva e késő nyári dátumra. Ezt erősíti meg Bolek Zoltán is, a Magyar Iszlám Közösség elnöke, akinek viszont nem marad ideje terjengős argumentációra, "én ezt olvastam", mondja, mi pedig kénytelenek vagyunk hinni neki, még ha az utána mikrofonvégre kapott imám azonnal el is bizonytalanít: "Az iszlám nem foglalkozik a babonával, de az arab hagyományban élénken éltek különféle babonák. Igaz, Szulejmán török volt." Hát itt tegyen rendet valaki, mondanánk, de valójában izgalmas, sőt, termékeny ez a kis bizonytalanság.

A számmisztikánál azonban érdekesebbek az egyes események hátterét, illetve következményeit érintő szakértői kommentárok, melyek magabiztos arányérzékkel kimért kisebb bevágásokban követik egymást, aminek köszönhetően a változatosság fenntartja a figyelmet, a rövidség pedig a gondolatmenetek hosszát szabja befogadhatóra. És még az Egri csillagok rádióváltozatának egy meglehetősen drámai jelenete is belefér az összeállításba, tegyük hozzá, talán ez az egy bejátszás túl hosszúra lett véve. Vagy lehet, hogy csak a mi közhelymérőnk nagyon érzékeny a "szemét, de ügyes törökök kontra tisztességes, de béna magyarok" toposzra, hiszen nem vagyunk már gyerekek.

A történész vendégek által körülírt változat, valljuk be, sokkal valóságosabb, de talán éppen ezért népszerűtlenebb is a csellel bevett vár képzetével szemben. Mert abban valóban se hősiesség, se mártírság nincsen különösebben, hogy a már egyszer, 1526-ban oszmán kézre került (jellemző, hogy megtartani viszont nem nagyon akart), aztán az egymással is harcban álló magyar felek által hol megerősített, hol szétlőtt várat, megunva a huzavonát, 1541-ben lazán belakták a janicsárok. Ahogy Draskóczy mondja, ez az erődítmény olyan állapotban volt, hogy nem tudott volna egy normális ostromnak ellenállni, de erre nem is kerülhetett volna sor, Szulejmánnak egyszerűen ciki lett volna katonai erővel elfoglalni egy vazallus állam székhelyét. Ezzel a cikiséggel pedig érdemes számot vetni, mert innentől fogva, ahogy a műsor elejének arab okossága is utal rá, nem egyszer, nem kétszer előkerül majd még a történelem során. Elégtételnek meg - amint ezt a műsorvezető Forrai szeretné felvetni -, valljuk be, elég lapos, hogy Szulejmán nálunk halt meg, ez maximum egy fanyalogva behúzott vigaszdíjnak jó. Éppen úgy, ahogy a műsort záró kobzos dal Kátai Zoltán előadásában.

MR1 - Kossuth rádió, augusztus 29.

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.