Tévékritika

Tapossam ki a belemet - Harmadik félidő

Interaktív

Show-műsorosan villódzó reflektorok, gomolygó szárazjég sűrűjén átlábaló stúdióvendégek, valamint előhujjogó által kommandírozott, lelkes közönség - nem vitás, a Sport 2 hétről hétre megadja a módját a labdarúgó bajnoki forduló összefoglalójának. Monstre, kétórás műsorral adóznak a tizenhat első osztályú magyar csapat hét végi erőfeszítéseinek, tiszteletre méltó makacssággal őrizve a tünékeny látszatot, hogy van még miről beszélni a hazai futball témakörében. Nyilasi Tibor homlokráncolva körbekarikázza számunkra a képernyőt, hogy a védői hibákat szelíd korholással kielemezze, az ép humorérzék és a kedélyeskedő arrogancia között egyenlőségjelet feltételező Puhl Sándor rendre elmondja, miért is volt igazuk a bíróknak, a "minden mindegy" álláspontjára helyezkedő Szebeni István pedig úgynevezett költői kérdések többszöri elővezetésével sokkolja asztal- és stúdiótársait. A közös feladat egyszerre szolid, álságos és szívfájdító: érdekesebbnek kell mutatkozni a témánál. Az eredmény nem átütő ugyan, de azért a műsor valóban érdekesebb egy átlagos bajnoki meccsnél, habár meglepetést éppoly kevéssé tartogat a néző számára.

false

 

Jött egy kellemetlen kérdés, de azt nem teszem fel - nyugtatja meg a Fradi kapusát a nézői SMS-kérdések felolvasásának nekifohászkodó Takács Rita, a műsor háziasszonya. S tényleg, kellemetlen kérdések csakugyan nem kerülnek elő, elvégre a helyzet reménytelen, de nem komoly. A résztvevők lelkiismeretesen meg- és átbeszélik mind a nyolc meccset, kis okosságok és még kisebb csacsiságok hangzanak el, még jócskán belül a televíziós tűréshatáron. Sőt, a mesterhármasa okán a stúdióba invitált paksi center, Simon Attila nem csupán rokonszenvesnek és fotogénnek bizonyul, de a műsorvezetői átlagnál összeszedettebbnek is. Puhl és Szebeni asszózik párat a műbalhé kedvéért, a kvietált futballbíró felhívja a figyelmet saját ingének szimbolikus színösszeállítására (zöld, fehér, lila), ám egyebekben csupán a nyelvemlékek maradnak a nézővel az adás után. Tapossam ki a belemet, fogalmaz a szavaiban diósgyőri játékossá átlényegülő, de amúgy debreceni drukker Szebeni; a két Bognár egy tőről fakad, mondja a (legutolsó sportkommentátori divatnak megfelelően) kopasz műsorvezető Bognár György és Mezőkövesden jeleskedő fia rokonságára rámutatva. A hét bírói döntésének kiválasztására kieszelt felcím, a Pu(h)lpitus persze már súlyosabb megítélés alá esik, lévén előre megfontolt bűntett, de a fentebb említett többszörös góllövő még itt is inkább egy szerény, ám mély értelmű szólással rukkol elő: vásár végén számoljuk a pénzt.

Apropó, számolás: a műsor előzékeny és felkészült stábja statisztikák és adatok valóságos garmadáját tálalja a közönség elé. Talán csak egyetlenegy számadat marad ki valamiképpen e derűs és informatív bajnoki összefoglalóból, de azt röpke összeadás után magunk is könnyűszerrel bepótolhatjuk. Nos, a forduló nyolc mérkőzésén mindösszesen 24700 szurkoló jelent meg a lelátókon. S itt akár jöhetne is egy olyan Szebeni-féle költői kérdés.

Sport 2, augusztus 11.

Neked ajánljuk