Tévékritika

Tapossam ki a belemet - Harmadik félidő

Interaktív

Show-műsorosan villódzó reflektorok, gomolygó szárazjég sűrűjén átlábaló stúdióvendégek, valamint előhujjogó által kommandírozott, lelkes közönség - nem vitás, a Sport 2 hétről hétre megadja a módját a labdarúgó bajnoki forduló összefoglalójának. Monstre, kétórás műsorral adóznak a tizenhat első osztályú magyar csapat hét végi erőfeszítéseinek, tiszteletre méltó makacssággal őrizve a tünékeny látszatot, hogy van még miről beszélni a hazai futball témakörében. Nyilasi Tibor homlokráncolva körbekarikázza számunkra a képernyőt, hogy a védői hibákat szelíd korholással kielemezze, az ép humorérzék és a kedélyeskedő arrogancia között egyenlőségjelet feltételező Puhl Sándor rendre elmondja, miért is volt igazuk a bíróknak, a "minden mindegy" álláspontjára helyezkedő Szebeni István pedig úgynevezett költői kérdések többszöri elővezetésével sokkolja asztal- és stúdiótársait. A közös feladat egyszerre szolid, álságos és szívfájdító: érdekesebbnek kell mutatkozni a témánál. Az eredmény nem átütő ugyan, de azért a műsor valóban érdekesebb egy átlagos bajnoki meccsnél, habár meglepetést éppoly kevéssé tartogat a néző számára.

false

 

Jött egy kellemetlen kérdés, de azt nem teszem fel - nyugtatja meg a Fradi kapusát a nézői SMS-kérdések felolvasásának nekifohászkodó Takács Rita, a műsor háziasszonya. S tényleg, kellemetlen kérdések csakugyan nem kerülnek elő, elvégre a helyzet reménytelen, de nem komoly. A résztvevők lelkiismeretesen meg- és átbeszélik mind a nyolc meccset, kis okosságok és még kisebb csacsiságok hangzanak el, még jócskán belül a televíziós tűréshatáron. Sőt, a mesterhármasa okán a stúdióba invitált paksi center, Simon Attila nem csupán rokonszenvesnek és fotogénnek bizonyul, de a műsorvezetői átlagnál összeszedettebbnek is. Puhl és Szebeni asszózik párat a műbalhé kedvéért, a kvietált futballbíró felhívja a figyelmet saját ingének szimbolikus színösszeállítására (zöld, fehér, lila), ám egyebekben csupán a nyelvemlékek maradnak a nézővel az adás után. Tapossam ki a belemet, fogalmaz a szavaiban diósgyőri játékossá átlényegülő, de amúgy debreceni drukker Szebeni; a két Bognár egy tőről fakad, mondja a (legutolsó sportkommentátori divatnak megfelelően) kopasz műsorvezető Bognár György és Mezőkövesden jeleskedő fia rokonságára rámutatva. A hét bírói döntésének kiválasztására kieszelt felcím, a Pu(h)lpitus persze már súlyosabb megítélés alá esik, lévén előre megfontolt bűntett, de a fentebb említett többszörös góllövő még itt is inkább egy szerény, ám mély értelmű szólással rukkol elő: vásár végén számoljuk a pénzt.

Apropó, számolás: a műsor előzékeny és felkészült stábja statisztikák és adatok valóságos garmadáját tálalja a közönség elé. Talán csak egyetlenegy számadat marad ki valamiképpen e derűs és informatív bajnoki összefoglalóból, de azt röpke összeadás után magunk is könnyűszerrel bepótolhatjuk. Nos, a forduló nyolc mérkőzésén mindösszesen 24700 szurkoló jelent meg a lelátókon. S itt akár jöhetne is egy olyan Szebeni-féle költői kérdés.

Sport 2, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.