Tévékritika

Tapossam ki a belemet - Harmadik félidő

Interaktív

Show-műsorosan villódzó reflektorok, gomolygó szárazjég sűrűjén átlábaló stúdióvendégek, valamint előhujjogó által kommandírozott, lelkes közönség - nem vitás, a Sport 2 hétről hétre megadja a módját a labdarúgó bajnoki forduló összefoglalójának. Monstre, kétórás műsorral adóznak a tizenhat első osztályú magyar csapat hét végi erőfeszítéseinek, tiszteletre méltó makacssággal őrizve a tünékeny látszatot, hogy van még miről beszélni a hazai futball témakörében. Nyilasi Tibor homlokráncolva körbekarikázza számunkra a képernyőt, hogy a védői hibákat szelíd korholással kielemezze, az ép humorérzék és a kedélyeskedő arrogancia között egyenlőségjelet feltételező Puhl Sándor rendre elmondja, miért is volt igazuk a bíróknak, a "minden mindegy" álláspontjára helyezkedő Szebeni István pedig úgynevezett költői kérdések többszöri elővezetésével sokkolja asztal- és stúdiótársait. A közös feladat egyszerre szolid, álságos és szívfájdító: érdekesebbnek kell mutatkozni a témánál. Az eredmény nem átütő ugyan, de azért a műsor valóban érdekesebb egy átlagos bajnoki meccsnél, habár meglepetést éppoly kevéssé tartogat a néző számára.

false

 

Jött egy kellemetlen kérdés, de azt nem teszem fel - nyugtatja meg a Fradi kapusát a nézői SMS-kérdések felolvasásának nekifohászkodó Takács Rita, a műsor háziasszonya. S tényleg, kellemetlen kérdések csakugyan nem kerülnek elő, elvégre a helyzet reménytelen, de nem komoly. A résztvevők lelkiismeretesen meg- és átbeszélik mind a nyolc meccset, kis okosságok és még kisebb csacsiságok hangzanak el, még jócskán belül a televíziós tűréshatáron. Sőt, a mesterhármasa okán a stúdióba invitált paksi center, Simon Attila nem csupán rokonszenvesnek és fotogénnek bizonyul, de a műsorvezetői átlagnál összeszedettebbnek is. Puhl és Szebeni asszózik párat a műbalhé kedvéért, a kvietált futballbíró felhívja a figyelmet saját ingének szimbolikus színösszeállítására (zöld, fehér, lila), ám egyebekben csupán a nyelvemlékek maradnak a nézővel az adás után. Tapossam ki a belemet, fogalmaz a szavaiban diósgyőri játékossá átlényegülő, de amúgy debreceni drukker Szebeni; a két Bognár egy tőről fakad, mondja a (legutolsó sportkommentátori divatnak megfelelően) kopasz műsorvezető Bognár György és Mezőkövesden jeleskedő fia rokonságára rámutatva. A hét bírói döntésének kiválasztására kieszelt felcím, a Pu(h)lpitus persze már súlyosabb megítélés alá esik, lévén előre megfontolt bűntett, de a fentebb említett többszörös góllövő még itt is inkább egy szerény, ám mély értelmű szólással rukkol elő: vásár végén számoljuk a pénzt.

Apropó, számolás: a műsor előzékeny és felkészült stábja statisztikák és adatok valóságos garmadáját tálalja a közönség elé. Talán csak egyetlenegy számadat marad ki valamiképpen e derűs és informatív bajnoki összefoglalóból, de azt röpke összeadás után magunk is könnyűszerrel bepótolhatjuk. Nos, a forduló nyolc mérkőzésén mindösszesen 24700 szurkoló jelent meg a lelátókon. S itt akár jöhetne is egy olyan Szebeni-féle költői kérdés.

Sport 2, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.