tévéSmaci

Rókaverseny

  • tévésmaci
  • 2019. szeptember 29.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché átrendezték az évszakokat, először a nehézségekkel kellett szembenézniük. Mert azt rögtön tisztán látták, hogy a hagyományos módszerekkel nem jutnak semmire, hogy fogom, aztán megkavarom: nyár után nem jöhet tél, a havazás nem fordulhat kánikulába, a villámlást dörgésnek kell követnie, s ez még csak a dolgok meteorológiai megközelítése, az elvi, a gazdasági, az egészségügyi, a lélektani, illetve a kommunikálhatósági kérdésekről még szó sem esett. Ki fog kiállni az emberek elé, hogy izé, itt a határidő, mostantól megváltoztak az évszakok? Bocsesz, nyár helyett tél jön, de nyugi, majd a nyárnak is eljön az ideje. Semmi az egész, csak a szandál (egyes vidékeken, a bánat tudja, miért, szandárnak hívják, így végül két változatban került be a tervezetbe), szóval szandár helyett a télikabátot kell elővenni – a télikabátnak nem volt másik változata (legalábbis a tervezetben, mert amúgy a nagykabát is ugyanazt jelenti, csak nem tájegység-specifikus). Én biztos nem, gondolta mindenki, akire a tervezetet kiszignálták. Mindegy, mindig az első ötletek a legjobbak, bár ez az eset kivétel lehet, mert Troché csak annyit vetett fel, hogy mi lenne, ha egyszerűen megfordítanánk az egészet. Igaz, hogy akkor a tél után az ősz következne, aztán meg a nyár, s végül a tavasz, de legalább a fokozatos átmenet ugyanúgy biztosítva lenne, mint az alapfelállásban. A tavasz, vazernya, az a kikelet, érted, az nem jöhet a tél előtt, itt a kikelet, oszt’ máris becsukjuk a boltot, hogy néz az már ki. Az, hogy melyik a vége, az nézőpont kérdése, védte álláspontját kicsit megbántódva Troché. Legyen a tavasz az első évszak, utána jöhet a tél, az ősz, satöbbi, satöbbi. Még mindig nem érted, ki-ke-let, hogy, véget ért a kikelet és befagy a seggünk? Troché erre már nem válaszolt: ennek teljesen beakadt ez a kikelet, így nehéz lesz, gondolta.

Szombaton (31-én) déli 12.25-kor az RTL II belekezd a 2004-es Veronica Mars első évadába, s ez azért is érdekes kísérlet, mert az idő múlik, s ami valaha cool volt (bár akkor sem értette pontosan az ember, hogy miért), az ma már nem biztos, hogy az. De az kétségtelen, hogy voltak rajongói a Los Angeles környéki iskoláskorú hobbidetektívnek, hisz’ még egy mozifilmre is összedobták évek múltán a megfelelő összeget. De ezt az érdekes kísérletet nemcsak az RTL II csinálja, hanem maguk az alkotók is, a főszereplő (Kristen Bell) aktív közreműködésével, ugyanis a napjainkban hozakodtak elő a negyedik évaddal, ami vitán felül istenkísértő vállalkozás. Még jobban az, mint amit az HBO 3 csinál, amikor este nyolctól kábé hajnali négyig lenyomja a Snowfall (Fehér hó) komplett első évadát, most amúgy a harmadiknál járunk, de lesz negyedik is. Ez is Los Angeles, közelebbről a South Central, nyilván hazai pálya John Singletonnak, aki már a Boyz n the Hooddal is itt kavart, ilyenformán, nincs kétség, ugyanazt csinálta, mint Kristen Bell, visszatért a régi sikerek terepére újramesélni a régi mesét. A különbség csak a tétek nagyságában van, már ami egy képzeletbeli agglomerációs kisváros gimijében fontos, és a közt, hogy hogyan cseperednek színes bőrű barátaink egy nagyon is valóságos környezetben. John Singleton viszont idén áprilisban átköltözött abba a South Centralba, ahol nincsenek
év­adok, s nem számít az idő. Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.