A pszichológiában „puszta észlelési hatásnak” nevezik a jelenséget, ami szerint jobban kedveljük azokat a dolgokat, amiket ismerünk. Erre az effektusra akciófilmeket és jófejeskedő vígjátékokat szokás építeni a retroérzés jegyében, de hogy a feelgood drámázás köntösében is működik, arra a This is us a legújabb példa, amit máris „Amerika kedvenc sorozatának” kiáltottak ki.
Vonalzóval kimért minidrámák jól ismert figurák előadásában és 40 perces adagokban arról, hogy együtt lenni jó, a család mindenekfelett, soha nem késő változtatni – és hasonlók. Amolyan tipikus problémák és konfliktusok kerülnek elő, amik ebben a formában csak egy hasonszőrű amerikai sorozatban fordulhatnak elő: túlsúlyos szereplő önbizalmat és szerelmet, örökbefogadott fiú apát és szeretetet, elkényeztetett sztárocska megbecsülést és otthont keres. Még a lepukkantnak szánt, exdrogos karakter is nyakkendőben és kalapban kezdi a napot, és nincs olyan lelki válság, amit egy jól szűrőzött visszaemlékezés meg ne oldana. Ez a történetek egyik szála, a múlt: egy nehézségekkel küszködő fehér házaspár két saját és egy örökbe fogadott fekete kisfiút nevel. Az ő sorsukat követik a további, jelenben játszódó jelenetek, amelyek persze néha visszarímelnek a múltra.
A sorozat egy hamiskás családi dramedy – mégis működik. Mert a vékonyka figurák lassan megtelnek élettel és meg is szeretjük őket. Kell egy kis idő, de a túlesztétizált képekből lassan valódi drámák is előbújnak. A hangulat és a remek színészek viszik a sorozatot. Máris berendeltek belőle még két évadot.
A ViaSat3 műsorán
