Tévé

Heti nem

Heti Napló Sváby Andrással

Interaktív

„Mi lesz veled, te szegény, beteg ember, ha bekerülsz egy magyar kórházba: túléled-e vagy sem? Ha nem, mibe halsz bele: a betegségbe vagy a kezelésbe?”

Ezzel a két, enyhén szólva is hatásvadász kérdéssel vezetik fel „Magyarország riportmagazinjában”, vagyis Sváby András ATV-s Heti Naplójának második adásában a hazai egészségügy kilátástalan helyzetének szentelt anyagot. A műsorvezető előbb a papírjai fölé görnyedve beolvas még egy személyes miniglosszát, majd jön a riport a valóban túlzás nélkül kétségbe ejtő képekkel és esetekkel – és újra csak a teljesen fölösleges tódítás gesztusaival. A műsor fiatal munkatársnője például arról beszél, hogy a magyar orvosok többsége (!) nem hajlandó a kamerák elé állni. „Pedig írtam e-mailt, sms-t, hívtam őket telefonon, de hiába!” – mondja Török Réka, és mi közben látjuk is, amint ugyanő egy padon ülve a füléhez emeli, illetőleg szorgalmatosan nyomogatja a telefonját. „Nehéz feladat mindössze tíz percben bemutatni a magyar egészségügy helyzetét” – ezt a megkérdőjelezhetetlen igazságú állítást is tőle halljuk, de amit az összeállítás végeredményben a nézők elé tár, az meglehetősen távol van az említett feladatnak még a körvonalazásától is. Ehelyett az idő javában rettenetes és sajnos bizonyosan igaz rémtörténeteket hallunk, valamint látjuk, ahogy a tévés hölgy és felnőtt öccse egy kamerás mobiltelefonnal besétál szörnyülködni abba a kórházba, ahol annak idején a riporternő fivére megszületett. Igaz, előkerülnek hozzáértő szakemberek is néhány rövid mondat erejéig, ám a pavilonrendszerű kórházak korszerűtlenségének tárgyalásakor már újra helyet követel magának a témához méltatlan túlspilázás. „250 lépés, csaknem fél kilométer” – halljuk a merőben hozzávetőleges számvetést, miután az összeállítás készítője szemerkélő esőben lesétálta a Szent János Kórházban a gyermekosztály távolságát a főbejárattól.

Aztán jön Sváby András a hajdani Tv2-s Naplóból rég ismerős közönségszavazási felszólítással, és az obligát eldöntendő kérdéssel (heti igen – heti nem): „Ön szerint szükség lenne-e az egészségügy azonnali, gyökeres átalakítására?” Bármilyen meglepőnek tűnhet, erre a fogós kérdésre végül a szavazók 98 százaléka igennel válaszolt, jóllehet egy korai részeredmény még számottevően szorosabb, 97–3-as (!) állást jelzett.

Az arcpirítóan demagóg és teljességgel üres kérdésfelvetés jószerint az egész műsort beárnyékolta, pedig a leszboszi menekülttáboros anyag és a lúggal támadó orvos igazgató ügye ennél azért nívósabb, ámbár a hatásvadász felhangoktól szintén korántsem mentes tálalásban mutatták be. No, de aztán elérkeztünk az adás celebtémájához is: hová tűnt Vujity Tvrtko? Aggodalomra semmi ok, Londonban sikerrel nyomára leltek az egykori tévésnek, aki rögvest készségesen nyilatkozott is mostani életéről – Hajdú Péternek. Merthogy ezt a forró anyagot ő szállította a Heti Napló számára. Legalább kaptunk még egy erős jelzést azzal kapcsolatban, hogy mennyire is érdemes komolyan vennünk „Magyarország riportmagazinját”.

ATV, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.