Tévé

Heti nem

Heti Napló Sváby Andrással

Interaktív

„Mi lesz veled, te szegény, beteg ember, ha bekerülsz egy magyar kórházba: túléled-e vagy sem? Ha nem, mibe halsz bele: a betegségbe vagy a kezelésbe?”

Ezzel a két, enyhén szólva is hatásvadász kérdéssel vezetik fel „Magyarország riportmagazinjában”, vagyis Sváby András ATV-s Heti Naplójának második adásában a hazai egészségügy kilátástalan helyzetének szentelt anyagot. A műsorvezető előbb a papírjai fölé görnyedve beolvas még egy személyes miniglosszát, majd jön a riport a valóban túlzás nélkül kétségbe ejtő képekkel és esetekkel – és újra csak a teljesen fölösleges tódítás gesztusaival. A műsor fiatal munkatársnője például arról beszél, hogy a magyar orvosok többsége (!) nem hajlandó a kamerák elé állni. „Pedig írtam e-mailt, sms-t, hívtam őket telefonon, de hiába!” – mondja Török Réka, és mi közben látjuk is, amint ugyanő egy padon ülve a füléhez emeli, illetőleg szorgalmatosan nyomogatja a telefonját. „Nehéz feladat mindössze tíz percben bemutatni a magyar egészségügy helyzetét” – ezt a megkérdőjelezhetetlen igazságú állítást is tőle halljuk, de amit az összeállítás végeredményben a nézők elé tár, az meglehetősen távol van az említett feladatnak még a körvonalazásától is. Ehelyett az idő javában rettenetes és sajnos bizonyosan igaz rémtörténeteket hallunk, valamint látjuk, ahogy a tévés hölgy és felnőtt öccse egy kamerás mobiltelefonnal besétál szörnyülködni abba a kórházba, ahol annak idején a riporternő fivére megszületett. Igaz, előkerülnek hozzáértő szakemberek is néhány rövid mondat erejéig, ám a pavilonrendszerű kórházak korszerűtlenségének tárgyalásakor már újra helyet követel magának a témához méltatlan túlspilázás. „250 lépés, csaknem fél kilométer” – halljuk a merőben hozzávetőleges számvetést, miután az összeállítás készítője szemerkélő esőben lesétálta a Szent János Kórházban a gyermekosztály távolságát a főbejárattól.

Aztán jön Sváby András a hajdani Tv2-s Naplóból rég ismerős közönségszavazási felszólítással, és az obligát eldöntendő kérdéssel (heti igen – heti nem): „Ön szerint szükség lenne-e az egészségügy azonnali, gyökeres átalakítására?” Bármilyen meglepőnek tűnhet, erre a fogós kérdésre végül a szavazók 98 százaléka igennel válaszolt, jóllehet egy korai részeredmény még számottevően szorosabb, 97–3-as (!) állást jelzett.

Az arcpirítóan demagóg és teljességgel üres kérdésfelvetés jószerint az egész műsort beárnyékolta, pedig a leszboszi menekülttáboros anyag és a lúggal támadó orvos igazgató ügye ennél azért nívósabb, ámbár a hatásvadász felhangoktól szintén korántsem mentes tálalásban mutatták be. No, de aztán elérkeztünk az adás celebtémájához is: hová tűnt Vujity Tvrtko? Aggodalomra semmi ok, Londonban sikerrel nyomára leltek az egykori tévésnek, aki rögvest készségesen nyilatkozott is mostani életéről – Hajdú Péternek. Merthogy ezt a forró anyagot ő szállította a Heti Napló számára. Legalább kaptunk még egy erős jelzést azzal kapcsolatban, hogy mennyire is érdemes komolyan vennünk „Magyarország riportmagazinját”.

ATV, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.