Tévé

Heti nem

Heti Napló Sváby Andrással

Interaktív

„Mi lesz veled, te szegény, beteg ember, ha bekerülsz egy magyar kórházba: túléled-e vagy sem? Ha nem, mibe halsz bele: a betegségbe vagy a kezelésbe?”

Ezzel a két, enyhén szólva is hatásvadász kérdéssel vezetik fel „Magyarország riportmagazinjában”, vagyis Sváby András ATV-s Heti Naplójának második adásában a hazai egészségügy kilátástalan helyzetének szentelt anyagot. A műsorvezető előbb a papírjai fölé görnyedve beolvas még egy személyes miniglosszát, majd jön a riport a valóban túlzás nélkül kétségbe ejtő képekkel és esetekkel – és újra csak a teljesen fölösleges tódítás gesztusaival. A műsor fiatal munkatársnője például arról beszél, hogy a magyar orvosok többsége (!) nem hajlandó a kamerák elé állni. „Pedig írtam e-mailt, sms-t, hívtam őket telefonon, de hiába!” – mondja Török Réka, és mi közben látjuk is, amint ugyanő egy padon ülve a füléhez emeli, illetőleg szorgalmatosan nyomogatja a telefonját. „Nehéz feladat mindössze tíz percben bemutatni a magyar egészségügy helyzetét” – ezt a megkérdőjelezhetetlen igazságú állítást is tőle halljuk, de amit az összeállítás végeredményben a nézők elé tár, az meglehetősen távol van az említett feladatnak még a körvonalazásától is. Ehelyett az idő javában rettenetes és sajnos bizonyosan igaz rémtörténeteket hallunk, valamint látjuk, ahogy a tévés hölgy és felnőtt öccse egy kamerás mobiltelefonnal besétál szörnyülködni abba a kórházba, ahol annak idején a riporternő fivére megszületett. Igaz, előkerülnek hozzáértő szakemberek is néhány rövid mondat erejéig, ám a pavilonrendszerű kórházak korszerűtlenségének tárgyalásakor már újra helyet követel magának a témához méltatlan túlspilázás. „250 lépés, csaknem fél kilométer” – halljuk a merőben hozzávetőleges számvetést, miután az összeállítás készítője szemerkélő esőben lesétálta a Szent János Kórházban a gyermekosztály távolságát a főbejárattól.

Aztán jön Sváby András a hajdani Tv2-s Naplóból rég ismerős közönségszavazási felszólítással, és az obligát eldöntendő kérdéssel (heti igen – heti nem): „Ön szerint szükség lenne-e az egészségügy azonnali, gyökeres átalakítására?” Bármilyen meglepőnek tűnhet, erre a fogós kérdésre végül a szavazók 98 százaléka igennel válaszolt, jóllehet egy korai részeredmény még számottevően szorosabb, 97–3-as (!) állást jelzett.

Az arcpirítóan demagóg és teljességgel üres kérdésfelvetés jószerint az egész műsort beárnyékolta, pedig a leszboszi menekülttáboros anyag és a lúggal támadó orvos igazgató ügye ennél azért nívósabb, ámbár a hatásvadász felhangoktól szintén korántsem mentes tálalásban mutatták be. No, de aztán elérkeztünk az adás celebtémájához is: hová tűnt Vujity Tvrtko? Aggodalomra semmi ok, Londonban sikerrel nyomára leltek az egykori tévésnek, aki rögvest készségesen nyilatkozott is mostani életéről – Hajdú Péternek. Merthogy ezt a forró anyagot ő szállította a Heti Napló számára. Legalább kaptunk még egy erős jelzést azzal kapcsolatban, hogy mennyire is érdemes komolyan vennünk „Magyarország riportmagazinját”.

ATV, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.