Amikor Sztupa és Troché az első nagy üzletet megkötötték Svájccal, nem nagyon tudták, hogy is megy ez az egész – ha ügyes az ember, egész gördülékenyen. A minisztériumban megkapták a kontakt nevét és berni címét, persze magyar volt a csávó, ahogy a neve is mutatta: Sepp Muemeier. Konkrétan írtak neki egy tök sima postai levelet, Sztupa ekkor látott először életében irányítószámot, hol volt még szegény jó Siménfalvy Sándor… Postleitzahl, bakker, mondta Troché, még ennyit sem tudsz. A címzés tovább tartott, mint maga a levél: lenn vagyunk Siófokon, a mama csinált hurkát, megvárhatunk vele. Másnap már a Kisfaludy-ház teraszáról bámulták a Balatont, Muemeier egy tojáskék színű pagodatetős Renault Caravelle-lel érkezett, és effektíve rágógumit osztogatott a gyerekeknek. De miután túljutott a színházazáson, menten a tárgyra is tért: mi kéne? De főként mitek van? Muemeier már csak ilyen volt, mióta egyszer megégette megát, szeretett gyorsan a lényegre térni. Mielőtt visszavonult ugyanis az üzleti életbe, a Vatikánban menedzselte a Svájci Gárdát, de az utolsó – száz évre előre szóló – pápaválasztásba a kelleténél jobban is belepofázott. Azt szerette volna, ha majd a John Paul nevű pápák után George Ringo nevűek jönnek, de sem VI. Pálnak, sem Ratzinak nem tetszett annyira az ötlet, és hazazavarták, ti. Bernbe, mert amúgy Muemeier sashalmi volt. Sztupa elmosolyodott, tán sietsz valahová? Rendeltek. Halászlé, kéknyelű, a szokásos hülyeségek. Úgy hallottam, mutatkozott némi túltermelés svájci bicskából, vágott bele Troché. Muemeier a felszolgálót stírölte. Tudnánk használni pár szerelvényre (értsd: vasúti) valót. OLP-vel ellentételeznénk, Linzben a Vöest egyik iparvágányát mi használjuk, ott lenne a csere. OLP, miszerint kanálgép? – kapta oda a fejét Muemeier. Az, Stüszi vadász barátom, kanálgép, hagyta rá Sztupa.
Pénteken (29-én) a Duna tévé este fél kilenc előtt nekifog a Cyrano de Bergerac 1990-es, Depardieu dominálta kiszerelésének, s nem éri be ennyivel, mert 22.46-kor (ja, 46-kor, el is hiszem) leadják A papa szolgálati útra ment című jugoszláv álfilmet, Emir Kusturica bárminő drámaiságot nélkülöző fesztiválfilmjét, aminek Miki Manojlović felléptetése azért mindenképpen a javára válik. 23.20-ra kábé mindenki leveszi a kamuszagot, s el is lehet kapcsolni a Kedvencek temetőjére, mely a Paramount Channelen várja kedves látogatóit.
Szombaton vissza a Dunára, ahol fél kilenc után egy Rudolf Hrušínský nevű csehszlovák herec szivarozva úszkál a hátán, mint azt már ezerszer láttuk is a Szeszélyes nyár című menzeli Vančura-adaptációban. Az RTL II-n volt ebédidőben Pop, csajok, satöbbi – csak szólok.
Vasárnap sem szállunk le a Duna hajójáról, mert 23.25-kor (mér’ nem 23.24-kor, ha már) lesz a Mocsárvidék, ez marhára tetszik: a spanyol True detective.
Kedden viszont fönt lehet maradni jó sokáig, mert hajnal háromnegyed négykor lesz a Cinemaxon a Júlia és a szellemek. Tulképp logikus, a szellemek mégsem jöhetnek délután. Szerencsére este kilenckor volt a Film Cafén a Négy esküvő, egy temetés.
Szerdán este a Dunán fejezzük be e heti sétahajózásunkat, lévén belecsapnak 22.20-kor a Dr. Fosterbe, ami annál is szebb, mert Suranne Jones adja benne, nos, ő sohasem a szendét. A tévé helyett válasszák a tentét!
