tévéSmaci

Szarkapuszta

  • tévésmaci
  • 2019. november 30.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché ügyeket intéztek a Malapo Hotelben, hiába a körültekintő szervezés (Troché mint gondnok, Sztupa mint szállóvendég jelent meg), hamar felforrósodott a lábuk alatt a talaj. Pedig ez az ellentétes szereposztás (ha bárkit megkérdeznénk, Sztupát mondaná gondnoknak, Trochét pedig léha szállóvendégnek) általában működni szokott. Itt is működött ideig-óráig. Troché első intézkedése például az volt, hogy rendelt 10 hólapátot és 5 oldalszalonnát. Mondjuk, a szalonna hatáskörtúllépés volt, de az alpesi szállodákban nem minden héten leltároznak, hó viszont akad bőven, igaz, hogy gépek takarítják el, de a hólapátot dizájnelemként is el lehetett volna adni, ha mégis kekeckedik valaki. Nem kekeckedtek, csak a hegy aljában gyanús csoportok jelentek meg sítalpakon, puskával a vállon, mint pár véletlenül egyszerre eltévedő biatloncsapat, s hirtelen egy-két helikopter is feltűnt az égen… mindez már több volt, mint gyanús. Alulról feljutni nem volt egyszerű, hisz’ volt az erdő, a lesiklópálya meg a Seilbahn. Így, amikor felsorakoztak az inkább rosszul, mint jól álcázott katonák a felvonónál, s a távolban újra felzúgtak a rotorok is, nem volt mese, lépni kellett. Olyan gyorsan szalonnával megkenni hólapátot még nem látott senki, ahogy Troché csinálta. A német és norvég határvadászok – akik minimum a nehézvíz csatája és az IBU világkupa beindítása óta arra voltak trenírozva, hogy egymást kergessék jól vaxolt léceiken – csak néztek ki a fejükből, hogy mi az ördög történik itt. Sztupa és Troché ugyanis felpattantak egy-egy hólapátra, megragadták a nyelét, mint valami botkormányt, s a lapjára állva úgy szlalomoztak végig az erdő fái közt, mint két boszorkány. Tényleg csak azt lehetett várni, hogy mikor ülnek fel rá, s röpülnek el a vérbe – ez leginkább a helikopterek miatt nem volt tanácsos.

Pénteken (1-jén) a középmagas papi ünnep alkalmából a nemzet kultúrájáért felelős M5 csatorna este kilenckor lenyomja a Szerelem című filmet 1970-ből. A közismert Déry-adaptációt (alkalmasint Bacsó Péter élete fő művéről van szó, fiatal volt és bohó, összevont két novellát) úgy szokás emlegetni, hogy Makk Károly filmje, bár van egy másik iskola (vagy tán inkább már csak volt), amely viszont Tóth Janó Szerelemeként szeret hivatkozni rá. Mindegy, meghalt mindenki, de maga a mű kétségkívül a magyar filmgyártás öt legkiemelkedőbb alkotásának egyike (s kivált erős közlés volt a bemutatása idején).

Szombaton valszeg Andy García születésnapját ünnepli a művelt világ, de az HBO-csoport biztosan, mert a Cinemax 21.55-kor a Fekete esőt adja, az HBO 2 pedig 22.40-kor a Leszámolás Denverben című marhaságot, mely dolgozatról sokan úgy hitték, az lesz majd Treat Williamsnek, mint a Pulp Fiction John Travoltának. Nos, nem lett. A Fekete esőt viszont Ridley Scott rendezte, az is valami, ugyebár.

Vasárnap viszont simán átkovászkodunk a mi a kotta? pályájára, ugyanis az M5 este tíz után lezúzza a 2005-ös Traviatát, vagyis annak a német filmváltozatát. Igen, igen, arról az órásról beszélünk, a dream teammel. A rosszabb hír, hogy alighanem Patricia Highsmithnek is valami születésnapja lehet, mert a Film4 este nyolckor a Kétarcú januárt adja.

Hétfőn meg a Cinemaxon jön este tíz előtt A tehetséges Mr. Ripley. De aki tehetséges, nem tévézik.

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.