tévéSmaci

Szarkapuszta

  • tévésmaci
  • 2019. november 30.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché ügyeket intéztek a Malapo Hotelben, hiába a körültekintő szervezés (Troché mint gondnok, Sztupa mint szállóvendég jelent meg), hamar felforrósodott a lábuk alatt a talaj. Pedig ez az ellentétes szereposztás (ha bárkit megkérdeznénk, Sztupát mondaná gondnoknak, Trochét pedig léha szállóvendégnek) általában működni szokott. Itt is működött ideig-óráig. Troché első intézkedése például az volt, hogy rendelt 10 hólapátot és 5 oldalszalonnát. Mondjuk, a szalonna hatáskörtúllépés volt, de az alpesi szállodákban nem minden héten leltároznak, hó viszont akad bőven, igaz, hogy gépek takarítják el, de a hólapátot dizájnelemként is el lehetett volna adni, ha mégis kekeckedik valaki. Nem kekeckedtek, csak a hegy aljában gyanús csoportok jelentek meg sítalpakon, puskával a vállon, mint pár véletlenül egyszerre eltévedő biatloncsapat, s hirtelen egy-két helikopter is feltűnt az égen… mindez már több volt, mint gyanús. Alulról feljutni nem volt egyszerű, hisz’ volt az erdő, a lesiklópálya meg a Seilbahn. Így, amikor felsorakoztak az inkább rosszul, mint jól álcázott katonák a felvonónál, s a távolban újra felzúgtak a rotorok is, nem volt mese, lépni kellett. Olyan gyorsan szalonnával megkenni hólapátot még nem látott senki, ahogy Troché csinálta. A német és norvég határvadászok – akik minimum a nehézvíz csatája és az IBU világkupa beindítása óta arra voltak trenírozva, hogy egymást kergessék jól vaxolt léceiken – csak néztek ki a fejükből, hogy mi az ördög történik itt. Sztupa és Troché ugyanis felpattantak egy-egy hólapátra, megragadták a nyelét, mint valami botkormányt, s a lapjára állva úgy szlalomoztak végig az erdő fái közt, mint két boszorkány. Tényleg csak azt lehetett várni, hogy mikor ülnek fel rá, s röpülnek el a vérbe – ez leginkább a helikopterek miatt nem volt tanácsos.

Pénteken (1-jén) a középmagas papi ünnep alkalmából a nemzet kultúrájáért felelős M5 csatorna este kilenckor lenyomja a Szerelem című filmet 1970-ből. A közismert Déry-adaptációt (alkalmasint Bacsó Péter élete fő művéről van szó, fiatal volt és bohó, összevont két novellát) úgy szokás emlegetni, hogy Makk Károly filmje, bár van egy másik iskola (vagy tán inkább már csak volt), amely viszont Tóth Janó Szerelemeként szeret hivatkozni rá. Mindegy, meghalt mindenki, de maga a mű kétségkívül a magyar filmgyártás öt legkiemelkedőbb alkotásának egyike (s kivált erős közlés volt a bemutatása idején).

Szombaton valszeg Andy García születésnapját ünnepli a művelt világ, de az HBO-csoport biztosan, mert a Cinemax 21.55-kor a Fekete esőt adja, az HBO 2 pedig 22.40-kor a Leszámolás Denverben című marhaságot, mely dolgozatról sokan úgy hitték, az lesz majd Treat Williamsnek, mint a Pulp Fiction John Travoltának. Nos, nem lett. A Fekete esőt viszont Ridley Scott rendezte, az is valami, ugyebár.

Vasárnap viszont simán átkovászkodunk a mi a kotta? pályájára, ugyanis az M5 este tíz után lezúzza a 2005-ös Traviatát, vagyis annak a német filmváltozatát. Igen, igen, arról az órásról beszélünk, a dream teammel. A rosszabb hír, hogy alighanem Patricia Highsmithnek is valami születésnapja lehet, mert a Film4 este nyolckor a Kétarcú januárt adja.

Hétfőn meg a Cinemaxon jön este tíz előtt A tehetséges Mr. Ripley. De aki tehetséges, nem tévézik.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.