tévéSmaci

Szarkapuszta

  • tévésmaci
  • 2019. november 30.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché ügyeket intéztek a Malapo Hotelben, hiába a körültekintő szervezés (Troché mint gondnok, Sztupa mint szállóvendég jelent meg), hamar felforrósodott a lábuk alatt a talaj. Pedig ez az ellentétes szereposztás (ha bárkit megkérdeznénk, Sztupát mondaná gondnoknak, Trochét pedig léha szállóvendégnek) általában működni szokott. Itt is működött ideig-óráig. Troché első intézkedése például az volt, hogy rendelt 10 hólapátot és 5 oldalszalonnát. Mondjuk, a szalonna hatáskörtúllépés volt, de az alpesi szállodákban nem minden héten leltároznak, hó viszont akad bőven, igaz, hogy gépek takarítják el, de a hólapátot dizájnelemként is el lehetett volna adni, ha mégis kekeckedik valaki. Nem kekeckedtek, csak a hegy aljában gyanús csoportok jelentek meg sítalpakon, puskával a vállon, mint pár véletlenül egyszerre eltévedő biatloncsapat, s hirtelen egy-két helikopter is feltűnt az égen… mindez már több volt, mint gyanús. Alulról feljutni nem volt egyszerű, hisz’ volt az erdő, a lesiklópálya meg a Seilbahn. Így, amikor felsorakoztak az inkább rosszul, mint jól álcázott katonák a felvonónál, s a távolban újra felzúgtak a rotorok is, nem volt mese, lépni kellett. Olyan gyorsan szalonnával megkenni hólapátot még nem látott senki, ahogy Troché csinálta. A német és norvég határvadászok – akik minimum a nehézvíz csatája és az IBU világkupa beindítása óta arra voltak trenírozva, hogy egymást kergessék jól vaxolt léceiken – csak néztek ki a fejükből, hogy mi az ördög történik itt. Sztupa és Troché ugyanis felpattantak egy-egy hólapátra, megragadták a nyelét, mint valami botkormányt, s a lapjára állva úgy szlalomoztak végig az erdő fái közt, mint két boszorkány. Tényleg csak azt lehetett várni, hogy mikor ülnek fel rá, s röpülnek el a vérbe – ez leginkább a helikopterek miatt nem volt tanácsos.

Pénteken (1-jén) a középmagas papi ünnep alkalmából a nemzet kultúrájáért felelős M5 csatorna este kilenckor lenyomja a Szerelem című filmet 1970-ből. A közismert Déry-adaptációt (alkalmasint Bacsó Péter élete fő művéről van szó, fiatal volt és bohó, összevont két novellát) úgy szokás emlegetni, hogy Makk Károly filmje, bár van egy másik iskola (vagy tán inkább már csak volt), amely viszont Tóth Janó Szerelemeként szeret hivatkozni rá. Mindegy, meghalt mindenki, de maga a mű kétségkívül a magyar filmgyártás öt legkiemelkedőbb alkotásának egyike (s kivált erős közlés volt a bemutatása idején).

Szombaton valszeg Andy García születésnapját ünnepli a művelt világ, de az HBO-csoport biztosan, mert a Cinemax 21.55-kor a Fekete esőt adja, az HBO 2 pedig 22.40-kor a Leszámolás Denverben című marhaságot, mely dolgozatról sokan úgy hitték, az lesz majd Treat Williamsnek, mint a Pulp Fiction John Travoltának. Nos, nem lett. A Fekete esőt viszont Ridley Scott rendezte, az is valami, ugyebár.

Vasárnap viszont simán átkovászkodunk a mi a kotta? pályájára, ugyanis az M5 este tíz után lezúzza a 2005-ös Traviatát, vagyis annak a német filmváltozatát. Igen, igen, arról az órásról beszélünk, a dream teammel. A rosszabb hír, hogy alighanem Patricia Highsmithnek is valami születésnapja lehet, mert a Film4 este nyolckor a Kétarcú januárt adja.

Hétfőn meg a Cinemaxon jön este tíz előtt A tehetséges Mr. Ripley. De aki tehetséges, nem tévézik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.