tévéSmaci

Szarkapuszta

  • tévésmaci
  • 2019. november 30.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché ügyeket intéztek a Malapo Hotelben, hiába a körültekintő szervezés (Troché mint gondnok, Sztupa mint szállóvendég jelent meg), hamar felforrósodott a lábuk alatt a talaj. Pedig ez az ellentétes szereposztás (ha bárkit megkérdeznénk, Sztupát mondaná gondnoknak, Trochét pedig léha szállóvendégnek) általában működni szokott. Itt is működött ideig-óráig. Troché első intézkedése például az volt, hogy rendelt 10 hólapátot és 5 oldalszalonnát. Mondjuk, a szalonna hatáskörtúllépés volt, de az alpesi szállodákban nem minden héten leltároznak, hó viszont akad bőven, igaz, hogy gépek takarítják el, de a hólapátot dizájnelemként is el lehetett volna adni, ha mégis kekeckedik valaki. Nem kekeckedtek, csak a hegy aljában gyanús csoportok jelentek meg sítalpakon, puskával a vállon, mint pár véletlenül egyszerre eltévedő biatloncsapat, s hirtelen egy-két helikopter is feltűnt az égen… mindez már több volt, mint gyanús. Alulról feljutni nem volt egyszerű, hisz’ volt az erdő, a lesiklópálya meg a Seilbahn. Így, amikor felsorakoztak az inkább rosszul, mint jól álcázott katonák a felvonónál, s a távolban újra felzúgtak a rotorok is, nem volt mese, lépni kellett. Olyan gyorsan szalonnával megkenni hólapátot még nem látott senki, ahogy Troché csinálta. A német és norvég határvadászok – akik minimum a nehézvíz csatája és az IBU világkupa beindítása óta arra voltak trenírozva, hogy egymást kergessék jól vaxolt léceiken – csak néztek ki a fejükből, hogy mi az ördög történik itt. Sztupa és Troché ugyanis felpattantak egy-egy hólapátra, megragadták a nyelét, mint valami botkormányt, s a lapjára állva úgy szlalomoztak végig az erdő fái közt, mint két boszorkány. Tényleg csak azt lehetett várni, hogy mikor ülnek fel rá, s röpülnek el a vérbe – ez leginkább a helikopterek miatt nem volt tanácsos.

Pénteken (1-jén) a középmagas papi ünnep alkalmából a nemzet kultúrájáért felelős M5 csatorna este kilenckor lenyomja a Szerelem című filmet 1970-ből. A közismert Déry-adaptációt (alkalmasint Bacsó Péter élete fő művéről van szó, fiatal volt és bohó, összevont két novellát) úgy szokás emlegetni, hogy Makk Károly filmje, bár van egy másik iskola (vagy tán inkább már csak volt), amely viszont Tóth Janó Szerelemeként szeret hivatkozni rá. Mindegy, meghalt mindenki, de maga a mű kétségkívül a magyar filmgyártás öt legkiemelkedőbb alkotásának egyike (s kivált erős közlés volt a bemutatása idején).

Szombaton valszeg Andy García születésnapját ünnepli a művelt világ, de az HBO-csoport biztosan, mert a Cinemax 21.55-kor a Fekete esőt adja, az HBO 2 pedig 22.40-kor a Leszámolás Denverben című marhaságot, mely dolgozatról sokan úgy hitték, az lesz majd Treat Williamsnek, mint a Pulp Fiction John Travoltának. Nos, nem lett. A Fekete esőt viszont Ridley Scott rendezte, az is valami, ugyebár.

Vasárnap viszont simán átkovászkodunk a mi a kotta? pályájára, ugyanis az M5 este tíz után lezúzza a 2005-ös Traviatát, vagyis annak a német filmváltozatát. Igen, igen, arról az órásról beszélünk, a dream teammel. A rosszabb hír, hogy alighanem Patricia Highsmithnek is valami születésnapja lehet, mert a Film4 este nyolckor a Kétarcú januárt adja.

Hétfőn meg a Cinemaxon jön este tíz előtt A tehetséges Mr. Ripley. De aki tehetséges, nem tévézik.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.