Szüret 2021/18.

  • Narancs
  • 2021. május 5.

Interaktív

Mókás és dühítő gyűjtemény a heti sajtóból. Többnyire az utóbbi.

Sok mindenre kell figyelni, nem is gondolják a tisztelt hallgatók, hogy mennyi mindenre kell figyelni. Most például tegnap a horgászokkal is kellett foglalkozni. (…) Például a horgászok hétszázezren vannak Magyarországon, nem akármilyen tagoltságú, színességű és bonyolult összetételű világ a mi magyar világunk.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában

 

„2004. május elseje sokak számára marad emlékezetes, hiszen ezen a napon vált Magyarország az Európai Unió tagjává” – jegyezte meg. (…) 2010-től konstruktív viták helyett politikai boszorkányüldözés vette kezdetét, ahol nem számít már a józan ész, és ahol a párbeszédet felváltották az ideológiai megfontolásból indított rágalomhadjáratok. „A cél pedig mára nyilvánvalóvá vált: egy új, nemzetek feletti Európa létrehozása” – húzta alá Varga Judit.

MTI

 

Nem lehet megmondani, mennyi idő alatt készült el Az Orbán-szabály. Egyszerre volt ez öt hónap megfeszített munkája egy homályos pincehelyiségben, ahogy egy vérben, sárban, mocsokban gázoló hűséges katona harca egy tizenéve tartó háborúban.

(…) Az Orbán-szabály lapjain G. Fodor úgy játszik a kulisszák függönyével, mint egy illuzionista, már-már belátunk mögé, ott találjuk magunkat mi is Orbán konyhájában, érezzük a kávé füstös illatát, bennfentesnek hihetjük magunkat arra a pár órára, amíg a könyvet olvassuk, a titkok mégis biztonságban maradnak. (…) Az Orbán-szabály erejét mindezen túl G. Fodor azon különleges képessége adja, ahogyan a nyelvet uralja. Amíg nem ismertem, azt hittem, megtanultam már beszélni, anyanyelvem a magyar nyelv, és nem okoz különösebb élményt a használata. A mellette eltöltött évek azért is különlegesek, mert bár a férjemről van szó, mégis néha egy politikai gondolkodó műhelyében találom magam, aki nemcsak uralja a nyelvet, hanem teremti is azt, szinte már idegesítően játszi könnyedséggel és természetességgel.

Fodor-Horváth Zsófia írása a Magyar Hírlapban G. Fodor Gábor új könyvéről

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.