Videojáték

The Darkness II.

  • wilson
  • 2012. március 6.

Interaktív

Hiába tartozik nagyjából egy szubkultúra alá, képregényből videojátékot faragni nehéz feladat - de sokan próbálkoznak. Jobb alapanyagot keresve sem lehetne találni a Darknessnél, amiben ott van az árulás, az erőszak és a tökéletes vendetta egy, a szerelmét gyászoló, a bosszú érdekében magával a Sötétséggel is lepaktáló maffiózóval.

A Darkness II. maga a paradoxon: színvonalas, művészi ambícióit is kiélni tudó grindhouse, az extrém erőszak szimfóniája, ahol kielégülést nem fedetlen keblek és intenzív szexuális elemek hoznak, hanem a balett-táncosok kecsességével leszakadó végtagok, a négyfelé szakadó testek és a tettestársak anekdotafüzérei. A műfaj szabályait ugyan a legkevésbé sem írja felül, emberfeletti erejéből egy grammot sem szán újításra, innovációra, de fogaskerekei tökéletes szinkronban őrölnek, remekül összekötve az ólomban gazdag lőfegyveres harcot a Sötétség által adott képességekkel. Az éles kontúrok, a laza színátmenetek, az erőszakot ízlésesen ábrázoló tálalás tökéletes hangszer az előadáshoz, ahol még a vége főcím alatt is vár fordulat és egyértelmű üzenet a bosszú végtelenségéről, a megnyugvás és a megbocsátás elérésének lehetetlenségéről.

Keserű szájízt csak a játék tömörsége hagyhat maga után, hiszen a hullámvasút alig négy órán át száguld az épelméjűség és a luciferi sötétség síkjának határvonalán, ahol minden jelenet a képregények adta keretből, a lehetetlent és a hihetetlent nem ismerő fogalomtárból táplálkozik, kompromisszumot nem ismerve sem az ellenfelek és akadályok, sem a kiloccsanó vér mennyiségében. Főhőse, Jackie ugyan klisékből összefércelt, egysíkú karakter, de a fejezetek közti sztorizgatásnak, a kemény álarc mögül folyamatosan ki-kibújó hősszerelmes attitűdnek hála talán a játéktörténelem legszerethetőbb maffiózója - még ha az elhunyt kedveséért képes is egy kisebb városnyi embert és démont lemészárolni.

T2 / Digital Extremes, PC, PS3, X360

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.