Rádió

A délelőtt csodái

Tarsoly

Interaktív

Nem egyszerű dolog a nemzeti összehülyülésről szőtt előfeltevéseinket félretolva nekikezdeni egy olyan kulturális műsor hallgatásának, aminek Tarsoly a címe, logója pedig egy szépen kidolgozott tarsolylemez. A szombat délelőtti kétórás adás ráadásul akár egy hullámvasút: néha egészen jól érzi magát közben az ember, aztán hirtelen mégis felkavarodik a gyomra.

A szerkesztő-műsorvezető Soós Andrea rövid programelőzetese után jön a hét verse. Első riadalmunk itt támad fel, ugyanis Soós bejelenti, hogy kolléganője, Kovács Anita - akiről megtudjuk, saját kedvére hétről hétre megtanul egy verset - választotta az e heti poémát, de aztán mégsem az ő, hanem a Kaláka feldolgozásában hangzik el Weörestől Az éjszaka csodái. És hiába idegenkedünk a műfajtól, el kell ismerni, hogy a veterán együttes nem szokott félmunkát végezni. A verselemzés sem marad el, és az semmiképp nem róható fel Kovácsnak, hogy ne lenne lelkes; az olyan gondolatfutamokat mégis érdemes lett volna óvatosabban kezelni, mint hogy egy alkotó megítélésében "a napi hasznosság és a nemzet életében betöltött hasznosság különválik", tehát "éles szem kell ahhoz, hogy meglássuk a mában az értéket". Ahogyan a realizmus diadalát sem bizonyítja önmagában, hogy "ha külföldre megyünk, egy híres ember házát nézzük meg", vagy hogy "József Attila sorsán mindig meg tudunk döbbenni". Ennek a művészethez magához, valljuk be, elég kevés köze van, Weöres remek verséhez meg még kevesebb.

De találkozunk tűpontos megfogalmazással is: a Nyelvészkedő című nyelvművelő magazin valóban csak nyelvészkedés. Hiába szórakoztató itt-ott, sok értelme nincs a hibásan használt közmondások és szólások felsorolásának, hiszen a műsorvezető által levont tanulság rendre kimerül ennyiben: helyesen kell beszélni. Ehhez képest meglepően gazdag a következő negyedóra veszprémi sétája. Beregi-Nagy Edit riporter előbb Rainer Pál régésszel járja körbe a tűztornyot és a várnegyedet, majd bepillant a Vass-gyűjteménybe is: a nagyszerű, egyedileg készített cipői nyomán világszerte elismert Vass László főként geometrikus-konstruktivista művekből álló kollekciója 2002 óta látogatható Veszprémben. Kár, hogy magát Vasst nem sikerült megszólaltatni, de Günther Ueckernek és az ő híres, fatáblán átütött szögekből építkező műveinek az említése önmagában is érdekessé tette volna ezt a szakaszt.

Csak ne jönne ezután a második óra zuhanórepülése. Én tényleg szívesen végighallgatnék egy Máté Péterről szóló műsort (ha már a szalagavatóra meg kellett tanulni az Elmegyeket, ez a legkevesebb), de Benkő László sztorizgatásából - azon kívül, hogy nincs valami jó formában - legfeljebb az derül ki, hogy az énekes remekül tudta a kutyaugatást utánozni. De az óra másik beszélgetése - az alaptörvénybe iszapolt Magyar Művészeti Akadémia kultúrastratégiájáról - se sokkal cizelláltabb ennél. Ács Margit, az MMA új elnökségi tagja és Soós egymásra licitálnak az individualista divatáramlatok által eltiprott nagy magyar hagyomány feltámasztását illető közhelyekkel. Ez bizonyos szempontból akár még szórakoztató is lenne, csakhogy előrevetíti azt az új nyelvet, amit az MMA és vele karöltve az Írószövetség prominensei próbálnak egyre több fórumon a magyar kultúra egyetlen érvényes beszédmódjaként beállítani - és ebben már semmi vicces nincs. Ács ennek jegyében ad remek összefoglalókat arról, hogy az MMA min is dolgozik az utóbbi időben: "erősítettük azt az öntudatot, azt az önérzetet a hagyományhoz kötődő művészekben, ami jár nekik, amihez joguk van, ami nélkül a művész egyedül érzi magát, és alkotókedve is megcsappan". Ennek legalább annyi köze van a művészethez, mint a József Attila sorsán való megdöbbenésnek Weöres verséhez. Viszont az összhang vitathatatlan a két beszélő között: miután Ács kifejti, micsoda lehetőséget kaptak ők most a kormánytól a kultúra jó irányba térítésére, Soós azt feleli: "mi is így gondoljuk, hogy a legavatottabbakat bízták meg, és mi feltétlenül hiszünk is önökben". De jó ezt hallani!

Lánchíd Rádió, február 4.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.