Az Uncharted-sorozattal a karakterépítést már eddig is csúcsra járató Naughty Dog önmagát és a teljes videojáték-ipart is túlszárnyalta: a szereplők nem kartonfigurák vagy robotmozgású, életidegen helyzetekbe taszított rongybabák, hanem egyszerűen csak emberek, akik éreznek, szenvednek, és még a legkomorabb sötétben is képesek meglátni a fényt.
Van is mit nézniük, a Last of Us világa ugyanis kifejezetten hangulatos. A két évtizeddel korábban egy fertőzés miatt a kihalásig taszított emberiség története az igazi antiwestern: Joel és Ellie nem egy új világ felé menetel, hanem egy halott társadalom romjai között küzd a túlélésért. A road movie keretei közé szorított nagy menetelés gyönyörű ívet ír le, az évszakokat használva a hangvételek és a témák szétszabdalásához. A pusztulás ennyire gyönyörű még sosem volt: a természet által visszahódított városok, az érintetlen erdők, a tél viszontagságai tökéletesen passzolnak a Gustavo Santaolalla jegyezte zenéhez, szavak helyett lágy gitárbetétekkel asszisztálva a dráma kibontakozásához. A Last of Us nem forradalom, és nem is egy téma újradefiniálása - csupán az interaktív történetmesélés új, megközelíthetetlennek tűnő csúcspontja.
Naughty Dog - Sony / PS3
