Rádió

Szegény gazdagok

Harminc perc alatt a Föld körül

Interaktív

Mindenféle nagy jelentőségű dolog történik mostanában, Európa meghunyászkodott ismét, ezúttal gazdaságpolitikai kalandozóink előtt, itthon, mint eső után a gombák, kidugták büszke, kalapos fejüket a nemzeti dohánykereskedések, közben Weöres Sándor egy mozdony képében, hadügyminiszteri áldással körbepöfögi az országot, az egyszerű nép pedig csak nézi, és mint a madárka: sír, örül.

De ki bír minderre odafigyelni, ha ilyen istentelenül meleg van? Félre komolyság, félre jelen, irány az időből kiszakadt Balaton-part, melynek kopottas díszleteihez azonban se Móricz döbbenetes naplói (a Rádiószínházból), se Szvjatoszlav Richter utolsó budapesti hangversenye (a Bartókról) nem elég könnyed aláfestés. Most nincs Jókai, úgyhogy valami színesebbre, a kerti hűsölést jobban kiálló programra lenne szükség, hallgassuk hát a Harminc perc alatt a Föld körült.

Minden élcelődés nélkül, a Járai Judit szerkesztette, ebédidőben jelentkező félórás kisszínes valóban üde jelenség a Kossuthon a Sportvilág, a Gazdasági magazin és a Nemzeti Nagyvizit Bermuda-háromszögében. A műsor műfajilag némiképp ingadozó ugyan, egy-egy bejátszás bulvárhírekkel és -eszközökkel operál, míg mások komolyabb vizek felé eveznek, összességében azonban a széttartás helyett (illetve azzal együtt) kellemes középértéken csordogál az adás.

A közvélekedés szerint ami nincs, arról annál többet beszélünk - szárazságban esőről, kánikulában enyhülésről, szegénységben gazdagságról. Valószínűleg ez motiválhatta a program összeállítóit is, hiszen a legtöbb bejátszás a pénz körül forog. Ha nem tudtuk volna eddig, most a Global Policy adataira alapozott felvezetésből kiderül, micsoda különbség van egyes vidékek életszínvonala között: a kongói és ecuadori emberek évi átlagkeresete 231 dollár, míg monacói "kollégáiké" 171 465. És akkor a Londont elözönlő keleti milliárdosok - akik az első riport főszereplői - éves bevételét inkább meg se saccoljuk, megteszi ezt helyettünk a Sunday Times, érdekes végeredménnyel.

Az egyes riportokat zene, illetve olykor ironikusabb hangvételű rövid hírek kötik össze és választják el, ötletesen, de nem túl harsányan. A ködös Albion milliárdosai után megtudjuk például, hogy a szaúdi herceg helyreigazítást kért az amerikai Forbes magazintól, mert az túl kevésre becsülte a vagyonát. Ezután az angol származású, Los Angelesben élő Billy Idol Money, money című feldolgozásszámának szárnyain át is kelünk Kaliforniába, hogy az ottani hitelkárosultak kilábalási kísérletéről kapjunk hírt. Saját "csa híján ők kénytelenek házaik teljes felületét reklámcélra eladni - úgy látszik, nem mindenhol akar Igazságos Izom Tiborként beavatkozni az állam.

A következő rövid hír arról értesít, hogy az UNICEF szerint a törvényi tiltás ellenére is több mint huszonnyolcmillió gyerek dolgozik az indiai bányákban, ez a rövid közlés visz tovább ugyanezzel a lendülettel Spanyolföldre. Ott a gyermekvédelem olyan plakátokat helyezett ki, melyeken a könnyen megjegyezhető telefonszám és a tízévesek számára is dekódolható "hívj minket, ha bántanak" felirat gyermeki nézőpontból feltűnő, felülről, azaz felnőtt szemmagasságból viszont alig észrevehető. És hogy mindennek mi köze a pénzhez: a csökkenő fizetések és a növekvő munkanélküliség miatt egyre feszültebb légkörű családokban növekszik a családon belüli, pardon: kapcsolati erőszak áldozatainak száma világszerte. A műsor már eddig is megnyerő ritmusa komolyság és irónia, bulvár és fajsúly között itt éri el tetőpontját: a zenei aláfestést a gyermekekhez fűződő viszonya szempontjából (is) kétes megítélésű Michael Jackson zavarba ejtően andalító Heal the World című száma szolgáltatja.

Ezt hallgatva még a párductestű és gazellaeszű Naomi Campbell boldogságának is tudunk örülni, amit, mint megtudjuk, orosz milliárdos párja mellett végre megtalált. A lényeg, hogy hűl a sör, párásodik a szem, a délutáni széllel pedig még a hőség is enyhül kicsit. És ennyivel is be lehet érni.

MR1 - Kossuth rádió, június 23.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.