Az egész napos tarka kínálatban találtunk kerekasztal-beszélgetést a Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevők (KENYSZI) rendszeréről, felolvasást hajléktalan írók műveiből, témaérzékeny filmvetítést és előadásokat, sőt koncertet is. A betonfalon hajléktalan képzőművészek művei, a gyerekek az aszfaltrajzversenyen mérték össze krétáik erejét. A takarószigetek és rendezvénysátrak között egy-egy szabadbolt is létesült: "hozd el, ami felesleges, vidd el, ami kell".
Nem meglepő, hogy a VIII. kerület peremén lévő parkban az egyik legfőbb csábító erő az ebéd volt, a többi csak alkalmi altató, egy újabb szerep vagy kínos pillanatok egymásutánja. Bármily bájos is volt, ahogy egyik-másik résztvevő saját vagy társai verseit teljes beleéléssel adta elő, vagy ahogy ad hoc módon kiállítást szerveztek a majdnem semmiből - kartondobozok, csipeszek meg egy kis ragasztó segítségével -, a valóság gondoskodott a megszokott realitásokról, na meg az alaphangulatról, amihez a legijesztőbb adalékot a közeli játszótér gonosz gyerekkiáltásai szolgáltatták.
Köztársaság tér (sic!), augusztus 19.
